Hatezer méter magas hegyek, valószerűtlenül kék égbolt, sebesen rohanó hegyi folyók és megannyi több száz éves buddhista kolostor. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, nagyjából ez lenne Ladakh, India észak részének legeldugottabb pontja. Persze ennél sokkal több, kulturális és gasztronómiai élmény, s nem utolsósorban az aktív nyaralást kedvelők egyik legnépszerűbb célpontja.

Ladakh nem is nevezhető önálló államnak vagy tartománynak India területén belül, hiszen közigazgatásilag az ország legészakibb államához, Jammu és Kasmírhoz tartozik. Földrajzi elhelyezkedését - a Himaláján belül a Zanskar és a Karakoram hegyvonulatok által határolt területen, nagyjából az Indus és néhány szomszédos folyó völgyében helyezkedik el -, illetve etnikai összetételét tekintve is meglehetősen külön áll India többi részétől.

Ladakh lakóinak többsége tibeti, a tibeti buddhizmus tanításai szerint él, s éppen ezért a területet szokás Nyugat-Tibetnek is nevezni. Általános vélemények szerint ezen a területen maradt meg igazán az ősi tibeti kultúra, és a vallási hagyományok ápolása is erősebb itt, mint a kínai befolyás alatt álló Tibetben. Nem csoda, hiszen az indiai kormány sokkal kisebb mértékben vagy egyáltalán nem szólt bele a helyi közösség vallási életébe.

A turisták számára a 70-es évek végén tették lehetővé a hatóságok, hogy Ladakhba utazzanak, ettől kezdve sorra épültek a szállodák, nyíltak az éttermek és a környező hegyekbe hegymászótúrákat szervező cégek. A turisták érkezésével a szomszédos és távolabbi államok élelmes kereskedői is felismerték a lehetőséget, és sorra nyitották boltjaikat, elsősorban a régió fővárosának számító Leh városában.

A betelepülők némileg felhígították az egységes etnikai térképet, s ennek eredményeként ma már szép számmal él itt muzulmán lakosság is, akik főként a szomszédos Kasmírból érkeztek. Az utazó Ladakhban járva akaratlanul is szembetalálkozik a néha már zavaró katonai jelenléttel, ami nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a szomszédos Kasmírban mindig is feszültséggel teli volt a politikai helyzet, s a kínai határ is viszonylag közel található. A kasmírihoz hasonló veszélyektől szerencsére Ladakhban nem kell tartanunk.

Közlekedés

Ahhoz, hogy Ladakhba jussunk, mindenképpen át kell szállnunk India fővárosában, Delhiben. Ide számos európai légitársaság közlekedtet járatokat. Sajnos Budapestről nincs közvetlen járat, ezért muszáj valamelyik közeli repülőtérről indulnunk, vagy itt átszállnunk. Jó választás lehet a bécsi légikikötő, ahonnan az osztrák állami légitársaság gépei 7 óra alatt teszik meg a távot.

Ladakhba kétféleképpen juthat el az utazó Delhiből. Az egyik a hosszabb és némileg kényelmetlenebb, de kétségkívül látványosabb verzió, amikor vonattal és busszal/dzsippel/motorral kelünk útra. Ekkor Chandigarh-on, India egykori nyári fővárosán, a festői szépségű Shimlán és a leghíresebb hegyi üdülőhelyen, Manalin kell áthaladnunk, hogy aztán közel 5 ezer méter magas hágókon átkelve ereszkedjünk le az Indus völgyébe.

Ez az út kizárólag a nyári időszakban járható (júniustól szeptember közepéig), s bár csak a Manali-Leh szakaszra legalább két napot kell számolnunk, az utazás felejthetetlen élményt nyújt, nem beszélve a lenyűgöző látványról.

A másik, drágább, de gyorsabb mód Ladakh megközelítésére a repülő, amely naponta közlekedik Delhi belföldi repülőteréről. Ezt a megoldást azoknak ajánljuk, akiknek szűkösen áll rendelkezésre a szabadság, így sok időt meg lehet spórolni. A repülőút nagyjából másfél óráig tart, s az út nagy részében a Himalája havas csúcsai fölött halad a gép. Ha szerencsénk van, tiszta napos időben a gépből látható a felhők fölé emelkedő K2, a világ második legmagasabb hegycsúcsa.

Veszélyek, betegségek

A repülős utazás egyetlen komoly hátránya, hogy Leh városa 3500 méterrel a tengerszint felett fekszik, ezért érkezés után az első napot teljes pihenéssel ajánlott tölteni, s a következő napon is csak rövid sétákat ajánlott tenni, az alkohol fogyasztását pedig mindenképpen kerülni kell. Ennek ellenére még a legkörültekintőbb utazónál is előfordulhat, hogy jelentkeznek nála az AMS (Acute Mountain Sickness), azaz a magashegyi betegség tünetei. Ezek lehetnek enyhébbek is, ilyenkor kicsit "kótyagosnak" érezhetjük magunkat, előfordulhat némi fejfájás, étvágytalanság és rossz alvás is. Súlyosabb esetben hányinger és tartós rosszullét is előfordulhat. Ilyenkor mindenképpen próbáljunk alacsonyabb magasságú helyre menni, s ha ez sem segít, keressük fel az orvost! A legfontosabb mégis az első napokban a pihenés és a lehető legtöbb folyadék bevitele.

Nem árt, ha jó minőségű napszemüveget és erős napvédő krémet is viszünk magunkkal, ugyanis ebben a magasságban a nap sugarai valósággal égetnek. Az esti órákban ugyanakkor annyira lehűl a levegő, hogy ajánlott melegebb ruházatot is magunkkal vinni.

A ladakhi utazás előtt mindenképpen érdeklődjünk a szükséges védőoltásokról az Országos Oltóközpontban!