Andersen nyomában

Bár mindössze félmillió lakosával és méretével Dánia fővárosa messze elmarad a nyugat-európai nagyvárosoktól, egységes városképével, klasszicista épületeivel, zöldellő parkjaival, sétálóutcáival, a számtalan látnivalóval és szórakozási lehetőséggel mégis Észak-Európa egyik legnépszerűbb úti céljának számít. Érdemes ellátogatni ebbe a barátságos atmoszférájú skandináv városba, és eltölteni néhány napot észak mediterránjának elbűvölő világában.

Koppenhágai utazásomra nyár végén került sor. Még szerencse, hogy dániai látogatás esetében szinte lehetetlen olyan időpontot választani, amikor ott a hőguta komolyabban fenyegetné az utazót. Indulásom reggelén Budapesten elromlott az idő, de miért is izgatott volna ez abban a városban, ahonnan épp elrepülök? Később azonban már Koppenhágában leszállva is aggodalmaim támadtak a hétvége időjárásával kapcsolatban. A felhős ég olyan egészséges széllel párosult, hogy az ember szeme könnybe lábadt a meghatottságtól, de ez mit sem zavart a városlátogatásom programjában. Eleinte még furcsának tűnt, hogy az esős és napos időszakok sokszor átlagosan hárompercenként váltogatták egymást, de ehhez is hamar hozzá lehetett szokni. A helyiekre egyébként jellemző, hogy nem nagyon érdekli őket, ha elkezd szemerkélni az eső, skandináv higgadtsággal üldögélnek tovább a sörözők fedetlen teraszain. Esernyőt meg szinte senkinél nem látni.

Mire túltettem magam az időjárás okozta gyors megpróbáltatásokon, már a tömegközlekedés okozta örömöket próbáltam feldolgozni. Koppenhága tömegközlekedéséről röviden azt kell tudni, hogy az ember bárhonnan bárhová egyszerűen, gyorsan, és valószerűtlenül kellemes körülmények között tud eljutni. Ugyan a városban csak 2 metróvonal van (amin Párizs és London szerelmesei nyilván becsmérlően mosolyognak), de ezek a számtalan buszjárattal és az itthoni mércével luxusnak számító vonatjáratokkal kiegészülve egyedülállóan kényelmessé teszik a városban történő közlekedést.

A város nyugati nagyvárosokhoz hasonlóan zónákra van felosztva, aminek köszönhetően - elvileg - hatékonyabban lehet "tömegközlekedni". Azoknak a turistáknak, aki nem szeretnek jegyekkel bíbelődni és zónákkal matekozni, maradt a korlátlan utazásra jogosító napijegy. Én is erre szavaztam. Nem lehet csupán néhány szót szólni a helyi tömegközlekedés általános színvonaláról, amely már első pillanatban lenyűgözi a fővárosi 4-6-os villamoson edződött magyar turistát. Először is a járművek annyira modernek és tiszták, hogy az ember egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy biztosan erre az osztályra szól-e a jegye. Furcsa látni, hogy a vonaton magától értetődő az ital- és snackautomata, hogy minden üléshez saját klíma tartozik, hogy automatikusan kiszámítják és kiírják, hogy melyik állomáshoz pontosan mikor érünk, és furcsa látni, hogy a vonaton nem egyszerű vécé van, hanem gyakorlatilag egy komplett fürdőszoba, ahol még külön pelenkázósarok is található. És mikor az ember már úgy érzi, nem érheti több meglepetés, akkor előkerül a kalauz, egy negyven év körüli, elegáns, udvarias, mosolygós hölgy, akinek szinte mindenkihez van egy kedves mondata. Igen, még hozzám is, mivel Dániában gyakorlatilag mindenki folyékonyan beszél angolul, ezen már nem is szabad meglepődni. (Itt jegyezném meg, hogy Dániában is ismeretlen fogalom a filmek szinkronizálása, a tévében és a moziban mindent eredeti nyelven adnak, dán felirattal. Ennek köszönhetően aztán a dán gyerekek már ötéves korukra észrevétlenül megtanulnak angolul.

Bár Koppenhágának nincs Eiffel-tornya, Big Benje vagy Colosseuma, számos látnivaló várja a városba érkező utazót. A legismertebb látnivaló, A kis hableány (Den Lille Havfrue) szobra a város talán egyik legszebb részén található, gondosan ápolt parkok ölelésében. Errefelé egyébként is jellemző, hogy szinte minden utcasarkon találunk egy-egy olyan parkot, ahol jólesően el lehet ücsörögni, hogy néhány percre elszakadjunk a mindennapok rohanásától. Ennek talán legjobb példája a helyiek kedvelt találkozóhelye, a Kongens Have, vagy az Örsteds Parken, amely egy óriási liget a belváros szívében, csónakázótóval és számtalan piknikelő koppenhágaival. A város egy másik nevezetes pontja a képeslapokon gyakran feltűnő Nyhavn. Ennek a Kongens Nytorv térbe torkolló csodaszép öbölnek mindkét partján kávézók és sörözök tucatjai várják a közönséget az öbölben horgonyzó hajók és a nyílt tenger festői látványát kínálva az egyébként igen finom hideg dán sör mellé. Az öböl a magasból is lélegzetelállító látványt nyújt, ezt az élményt a város idilli negyedében, Christianshavnben lévő Vor Frelsers Kirke (Megváltó templom) 95 méter magas tornyából élhetjük át leginkább.

Ez a városnegyed ad egyébként otthont az önkéntes lakásfoglalók által "alapított" Christiania Szabadállamnak is, ahol a 70-es évek elejének hippi-hangulata köszön vissza ránk. Sötétedés után inkább csak erős idegzetűeknek ajánlott látogatni ezt a helyet, bár az állandó rendőrségi jelenlét miatt biztonságunk garantált. Koppenhága jellegzetes bevásárló utcája a város szívében található Ströget, ahol csaknem két kilométer hosszan találhatók áruházak, elegáns boltok, butikok - legkevésbé sem a magyar pénztárcára szabva. A hangulatával magával ragadó Koppenhágában bármennyi időt szívesen eltöltene az ember, de mivel a fő látnivalók még ráérős tempóban is két nap alatt megtekinthetők, elhatároztam, hogy utazásom harmadik napján meglátogatom a közelben fekvő Helsingör városát. A korábban is említett napijegy - mint kiderült - magában foglalja a Sjaelland-szigeten történő korlátlan vasúti közlekedést is, így külön jegy vásárlása nélkül tudtam Helsingörbe vonatozni, a már említett luxuskörülmények között.