Felhőbe hanyatlott a drégeli rom - túra a keleti Börzsönyben

A hazai hegységek közül talán a Börzsönyt kedvelik leginkább a túrázók. Furcsamód azonban a hegység észak-keleti oldalán kevesebb túrázót látni, a többség a Duna felőli látványosabb turistautakat választja. Mi a drégelyi vártól Kemencéig kirándultunk.

Alig egy óra alatt juthatunk el autóval a Börzsöny keleti oldalán vezető túraútvonalak egyik kedvelt kiindulópontjához, a történelmi Drégelypalánk falucskához. Budapestről a 2-es úton kell elindulnunk, s a szlovák határ közelében kell lekanyarodnunk, de mehetünk vonattal is Drégely állomásig. Börzsönyi túránk innen a szlovák határ mentén fekvő, festői Kemence falucskáig vezetett.

A Börzsöny keleti felének elsőszámú látnivalója a híres Drégely vár, ahol a 1552. július 6-án kezdődő csatában a környékbéli jobbágy, Szondi György és 146 katonája hősies önfeláldozásukkal tartották fel Ali, budai pasa hatalmas, tízezer főt számláló seregét. A vár végül rövid négynapos véres küzdelem után elesett, a védők hősi halált haltak, de tettükre azóta is emlékezünk. A hagyomány szerint a csata után Ali katonai pompával temettette el Szondi Györgyöt a szomszédos Aranygomb-hegyen.

Magát a sziklavárat az elpusztuló honti vár helyett, egy 444 m magas vulkanikus kúpon építették. A mohácsi vész után Várady Pál érsek ide menekül, később ő nevezte ki a vár kapitányává Szondi Györgyöt.

A "Drégeli romból" mára csak néhány részlet maradt meg, de néhány éve megkezdődött a vár régészeti feltárása, állagvédelme és részleges restaurálása. A helyiek aktívan ápolják Szondi György és a hős várvédők emlékét, minden évben várjátékkal és ünnepséggel emlékeznek a végvári vitézekre. A faluban járva érdemes megnézni Szondi jelképes szarkofágját, valamint a várban látható szobrot, Melocco Miklós hatalmas kőtömbbe vésett alkotását, amely a drégelyi csatát idézi.

A várhoz a faluból a piros jelzésen gyalogolva juthatunk el, majd innen a Börzsönyi kéken kell folytatnunk utunkat, ha a kitűzött célt, a bűbájos Kemencét idejében el szeretnénk érni. A Kecske-bérc 461 és a Sárkány-törés 459 méteres csúcsát elhagyva a Kőkapu oldalában vezet az utunk, ami később a Dobogó-hegy oldalában kettéválik. Nekünk balra tartva a kék jelzést kell követnünk, amelybe a Jelenc-hegy után a zöld útvonal is csatlakozik, hogy aztán együtt tartsanak északi irányba Bernecebaráti település felé.

Drégelyvár

Nekünk, hogy célunkhoz érjünk a Major-keresztnél a zöld úton kell tovább baktatnunk ezúttal visszafelé, déli irányba, majd az autóúton egy rövid szakasz után Korányi Frigyes emléktábla közelében, az Oszlopó forrásnál kell a piros jelzésre fordulnunk. Innen megint kapaszkodnunk el egymás után két csúcsra is, először a 498 méteres Lopona-hegyre, majd a kicsivel magasabbra nőtt Lopona-főre, ahonnan egy éles kanyarral térünk rá a Kemencére vezető sárga jelzésre, a tótok útjára.

Innen jobbára egyenesen vezet az út végig, az ötszáz méter közeli csúcsok között húzódó gerincen érintve a Lápost, a Zöld-bükköt lassan ereszkedve érjük el Kemencét a kisvasút múzeum mellett elhaladva. A túra 6-7 óra alatt teljesíthető, különösebb edzettséget nem igényel, bár egy-két meredekebb kaptatóra azért készüljünk fel. A turistatérképeken jól jelölik az útvonal mentén található forrásokat, ahol szükség esetén felfrissíthetjük vízkészletünket. Indulás előtt gondoskodjunk róla, hogy legyen nálunk kullancsírtó, mert bár a Börzsöny nem tartozik az ország leginkább kullancsveszélyes területei közé, nem árt az óvatosság.

Végcélunk, Kemence még a hosszú túra után, fáradtan is megér egy felfedező sétát. A település gazdag múltra tekinthet vissza, találtak errefelé újkőkori és bronzkori leleteket is. A falu első urai a Hont nemzetség soraiból kerültek ki, a hagyomány szerint a nemzetséghez tartozó Godó alapította a falut, nevét közelében álló egykori Godóvár őrzi.

A falu nevét először 1156-ban említik az iratok, ebben az időben épp az esztergomi érsekséghez tartozott. Kemence többször is gazdát cserélt az évszázadok során, volt, hogy a zólyomi várnak fizetet adót, birtokolta a Hont-Pázmány nemzetség, s a hódoltság idején a nógrádi szandzsák részeként a Portához tartozott. A falu a török uralom alatt sem néptelenedett el, megmaradt a lakosság, amely később a reformáció idején is megőrizte katolikus hitét.

Ház Kemencén

Kemence látnivalói elsősorban a 18-19. századból származó barokk épületek, például a ma iskolaként működő egykori megyeháza, amely barokk stílusban épült 1751-ben, vagy a néhány évvel később épült templom. Érdekes látnivalót jelentenek a fő úton még ma is látható jellegzetes felvidéki hosszú folyásos házak, amilyen a helyi tájház is. A turisták kedvencévé vált a z 1999-es árvíz után felújított múzeumvasút is és a közelben, a kék és zöld turistautak elágazásánál található a börzsönyi szintezési alappont.

Kemencére akkor is érdemes ellátogatni, ha nem a túra végpontját tervezzük ide, hanem innen kiindulva egynapos kirándulások is remekül szervezhetők, de a közelben lehet lovagolni is és a biciklizésre is kiválóan alkalmas a környék. A faluban több szálláslehetőség is várja a kirándulókat, mi leginkább a Fő utcán található Sport Fogadót ajánljuk, de nem árt előre egyeztetni érkezésünk időpontját, mert a szállást mások is ismerik, rendszerint teltházzal üzemel.

(A címben szereplő idézet Arany János: Szondi két apródja című versének egy sora)