Rambo már csak emlék Saigonban

2007.11.19. 16:51

Tülkölő dudák közt csördül meg egy mobil mellettem, amikor éppen, hogy sikerül kikerülnöm egy vékonyka, lányos arcú férfit a járdán, "Köszönöm, nem!"-et intek magam mögé egy taxisnak, mielőtt sűrű "Szuvenír, szuvenír!" felszólítások közepette karon fognak és behúznak egy ajándékboltba. A cipőmet a bejáratnál a helyiekhez hasonlóan leveszem. Előttem egy másfél év körüli kisfiú a legnagyobb nyugalommal majszol valami süteményfélét a földön, mellette pelenkás testvérkéje mászik négykézláb a polcok alatt. Isten hozott Saigonban!

Ho Shi Minh Városban (Saigon) bevett szokás, hogy a házak utcafrontjában valamilyen üzletet alakítanak ki, míg a hátsó helyiségeken és a felsőbb szinteken néhány család osztozik. Rendszerint bármi, vagyis a helyben személyre szabott ruházattól elkezdve a csavarokon át az olajfestményekig bármi kapható ezekben a kis üzletekben. Az alku a vásárlás része, amely akkor fair, ha azt az európai kultúrkörhöz szokott utazó már arcátlannak ítéli.

A néhány éve még a "cyclos", vagyis a háromkerekű, biciklialapú szállítójármű volt a legelterjedtebb közlekedési eszköz, amellyel a helyiek az ég világon mindent képesek szállítani. Ma már a cyclos egyre ritkábban fordul elő az utakon, mivel sok utcáról kitiltották. Helyettük taxik és a japán motorok egész flottái várják, hogy leintsék őket, és a város bármely pontjára szállítsák az utasokat. Azokat az utasokat, akiket fél perccel előtte még esetleg kis híján elgázoltak az úton hömpölygő motorosok ezrei.

 


Egy átlagos kereszteződés Saigonban

 

Más vietnámi városoktól eltérően Saigonban élénk az éjszakai élet. A helyiek koncerteket hallgatnak, az éttermek késő éjszakáig nyitva tartanak, nyáron pedig gyümölcsös standok tarkítják a járdákat.

Az utca hangulata mellett látnivalót Vietnám 20. századi történelme, vagyis az 1957-75-ös amerikai-vietnámi háború szolgáltat a városban.

A "háború maradékáról" elnevezett múzeum (War Remnants Museum) alapvető és brutális. A bejárat mellett sorakozó tankokat és lövedékeket elhagyva láthatók azok a ketrecszerű zárkák, amelyekben az embereket fogva tartották; majd az amerikaiak kínzási módszereit taglalják, amelyek csak néhol térnek el a Pol Pot rezsimétől; valamint az áldozatokról készült szívszorító fotók sora, amelyek bejárták a világsajtót. Külön terem tárgyalja azoknak az embereknek az életét, akik nyomorékon jöttek a világra az amerikaiak által használt lombirtó szer, az Agent Orange miatt. A nevet a vegyszer dobozának narancsszínű csíkjáról kapta a szer.

Forrás: [origo]
Alagútrendszer Cu Chi-nál 

Saigontól mindössze 30 kilométerre található a vietkongokat kiszolgáló alagútrendszer Cu Chinál, amely legendává vált a '60-as években. Egyedül Cu Chi körzetében több mint 200 kilométernyi alagutat ástak ki a háború idején a vietnámi ellenállók. Bár az amerikai bombázók holdbéli tájjá változtatták a felszínt, a vietkongokat nem sikerült "kifüstölni" a föld alól. A cu chi-i emlékhelyen a látogatók kipróbálhatják, meddig bírják ki a föld alatt a nyomasztóan szűk, levegőtlen, és forró alagutakban, megnézhetik, hogyan oldották meg a vietkongok, hogy a főzés közben a föld alól, a fák közül felszálló füstöt ne vegyék észre az amerikai bombázók, valamint, hogy milyen csapdákat állítottak az arra haladó amerikai katonák számára.

Gazdaság - ébredezik egy kistigris

A szocialista párt vezetőinek egy új csoportja 1986-ban kikövetkeztette, hogy egy hat, a főbb gazdaságpolitikai változásokat tartalmazó reformcsomag (Doi Moi) kisegítheti Vietnámot a fojtogató gazdasági válságból. Az új politika drasztikusan megváltoztatta az ország gazdasági külkapcsolatait. Saigon komoly fejlődésen ment keresztül és nyüzsgő nagyvárossá vált: felhőkarcolók emelkednek a magasba, és azóta is grandiózus építkezések folynak külföldi befektetők közreműködésével. A franciák által emelt kis Notre Dame szomszédságában ma már bevásárlóközpont, a Diamond Plaza csillog, tetőterasza alatt pedig lüktet a metropolisz, amely pezsgő életével Európát idézi.

Forrás: [origo]
 A kis Notre Dame és a Diamond Plaza

A szabadpiac megteremtésére irányuló reformok nem csak a multinacionális cégeket hozták lendületbe, hanem az egyéni vállalkozókat is. A vietnámiak egy talpalatnyi helyen üzletet nyitnak, s jövedelmező vállalkozásba kezdenek. Egyszerre akár kettőbe is, az árukapcsolás ugyanis nem szokatlan Ázsia városaiban.

Saigon múltja

Vietnám többi városához hasonlóan, Saigon sem tudott elmenekülni a háborúk haragja elől. A városnak a kezdetektől fogva tragikus a sorsa. A 15. században a vidéket mocsarak, lápok, és vastag erdők borították. A 17. század elejére egy kis város alakult ki a területén. Saigon (vietnámi nyelven: Sai Con) neve egy khmer szóból, a Prei Korból (kapok erdő) ered.

A Saigon nevet először hivatalosan 1698-ban használták, amikor elkezdték a terület körzetesítését. Ipari, kereskedelmi, valamint hadászati szempontból stratégiai elhelyezkedése miatt Saigon megerősödött, 1772-ben már utcákat alakítottak ki a feltöltött csatornákból. A 19. század közepén a franciák spanyol segítséggel betörtek a kikötővárosba és elpusztították annak erődjét. Az esemény előfutára volt a vietnámiak és a franciák harcának, amely a franciák 1954-es vereségéhez vezetett. A francia múlt a mai napig érezhető: borostyánsárga villák sorakoznak fákkal övezett, parkokkal körülvett, széles sugárutakon, minden sarkon kapható valamilyen péksütemény, a kenyér itt egyet jelent a baqettel, és az utcákat tortákkal teli cukrászdák díszítik.

Forrás: [origo]
Ho Shi Minh szobra

A francia bukás utáni évben Vietnám két részre szakadt, ekkor Saigon az északról és közép-Vietnámból délre települők célpontja lett. A '60-as és '70-es években Saigonban virágzott a kereskedelem és az üzlet. Dél-Vietnám kulturális központja és fővárosa lett, amelyet a külföldi sajtó előszeretettel nevezett "a Távol-Kelet gyöngyszemének". A város kulturális pezsgése addig egész Ázsiában páratlan volt. Mára ez a fénye jócskán megkopott annak ellenére, hogy a mai napig az egyik legélhetőbb város Ázsia ezen részén.

Miután 1975-ben Dél-Vietnám kommunista lett, a város és lakosainak többsége a káosz és a zavar állapotába süllyedt. Az új kormány 1976-ban a településnek az új Ho Shi Minh Város nevet adta. A közel öt és félmilliós népességével Saigon az egyik legsűrűbben lakott város a világon, amelyről feltehetően hamarosan a gazdasági híreket hallgató, nem utazó nagyközönség is hallani fog Magyarországon.