Hogyan éljünk túl egy légikatasztrófát?

2007.12.13. 17:17

A világon évente több mint 2,5 milliárd ember utazik utasszállító repülőgépekkel és bár a több ezer méteres magasságban egy vékony fémhengerben való utazás kétségtelenül önmagában is veszélyes, a légi utazás minden más utazási formánál biztonságosabb. A statisztikák szerint 1 a 9 millióhoz az esélye annak, hogy valaki repülőgép balesetben veszti életét. Tragikus események ennek ellenére rendszeresen megtörténnek, s ha valaki épp egy ilyen repülőre vált jegyet, nem árt tudnia, hogy élete nagymértékben az általa hozott döntésektől függ. A légikatasztrófák 95 százalékában vannak túlélők, ha pedig megtörténik a legrosszabb, igenis esélyeink korántsem olyan rosszak, mint azt gondolnánk. Íme néhány megfontolandó javaslat, amelyekkel növelhetjük túlélési esélyeinket.

1.Viseljünk hosszú nadrágot, hosszú ujjú pamut pólót és erős, lehetőleg fűzős cipőt!

Természetesen egy repülőút alkalmával mindenki igyekszik a lehető legkényelmesebben, vagy elegánsabban öltözni, de egy kényelmes papucs, vagy egy magas sarkú cipő jelentősen megnehezíti a mozgást a repülőgép roncsai között, ha megtörtént a baleset. Laza, vagy bonyolult ruhaköltemények növelik a rizikót, például könnyen beakadhatnak tárgyakba, vagy a repülőgép darabjaiba, s így megnehezítik a mozgást.

Ha tudjuk, hogy repülőgépünk hidegebb éghajlatú területek fölött repül majd, készítsünk be magunknak egy melegebb pulóvert, vagy dzsekit. Egy esetleges baleset után az egyik legfontosabb teendő, hogy minél melegebben tartsuk testünket. A hosszú ujjú pamutruházat azért is jó választás, mert tűz esetén ezek jobban védik a bőrt az égési sérülésektől.

2.Üljünk a hátsó sorokba!

Mivel a repülőgép balesetek nagy részében túlélhető az első becsapódás, a legfontosabb ilyenkor, hogy milyen gyorsan tudjuk elhagyni a roncsokat. Ilyen megfontolásból legjobb, ha a lehető legközelebb ülünk valamelyik vészkijárathoz, s lehetőleg folyosó melletti székre kérjük a beszállókártyát. Próbáljunk minél inkább a repülőgép hátsó soraiban helyet foglalni, ugyanis a statisztikák szerint a hátsó sorokban ülő utasoknak 40 százalékkal nagyobb az esélyük a túlélésre, mint azoknak, akik az első sorokban ülnek.

Egyesek szerint a legjobb helyek a szárnyak felett elhelyezett vészkijáratoknál vannak, ugyanis a tervezők a repülőgép ezen érszeit erősítették meg a legtöbb fémmel.

3. Olvassuk el a tájékoztatókat!

Közhely, de minden repülés előtt figyeljünk oda az utaskísérők biztonsági bemutatójára és nézzük át a tájékoztatót! Unalmas, de lehet, hogy pont a következő repülés alkalmával lesz rá szükségünk. Azt sem szabad gondolnunk, hogy mi már minden egyes részletével tisztában vagyunk, hiszen például a különböző típusú repülőkön máshol találhatók a vészkijáratok, ezeket pedig képtelenség memorizálni. Ha közvetlenül a vészkijáratok mellett ülünk, indulás előtt tanulmányozzuk a működését - sok esetben az utaskísérők is segítenek ebben - bizonyosodjunk meg róla, hogy adott esetben tudjuk majd kezelni, ugyanis előfordulhat, hogy az ajtók kezelését a sérült utaskísérők nem tudják elvégezni.

4.Készítsünk magunkban menekülési tervet!

Ha tudatában vagyunk, hogy repülőgépünk le fog zuhanni, néhány perc rendelkezésünkre áll a felkészülésre a becsapódásig. Ezalatt, ha lehetőségünk van, ismét nézzük meg, merre van a legközelebbi kijárat, s lehetőség szerint számoljuk meg a kijáratig előttünk álló sorok számát. Erre azért van szükség, mert ha sötétben kell tapogatóznunk, vagy füst van az utastérben a baleset után, így könnyebben megtaláljuk a helyes irányt még úgy is, ha nem látjuk pontosan merre kell menekülni.

 

 

Igyekezzünk minél pontosabban felmérni az adott helyzetet. Próbáljuk meg megbecsülni, milyen talajon érhet földet gépünk és ennek megfelelően készüljünk fel. Ha például vízbe csapódik a gép, sose fújjuk fel a mentőövet, mielőtt lehagyjuk a gépet. Ennek az az egyszerű oka, hogy az esetlegesen süllyedő repülő belsejében a felfújt mentőmellények a kabin tetejéhez szorítják a menekülni próbáló embert és így gyakorlatilag lehetetlenné válik az úszás. Vízre érkezéskor, ha lehetőségünk van, vigyünk magunkkal egy kisebb kabátot, vagy takarót a kihűlés ellen.

5.Mindig legyen bekötve a biztonsági övünk!

Bár sokszor kényelmetlen, lehetőleg a teljes repülés ideje alatt tartsuk becsatolva a biztonsági övet. Arról is győződjünk meg, hogy az öv szorosan tart-e, mert egy esetleges becsapódás alkalmával az öv és a testünk között lévő távolság megsokszorozza a testünkre és szerveinkre ható gyorsulási erőt. Nézzük meg, pontosan hogyan nyitható a legkönnyebben a biztonsági öv, mert a baleset után a gyorsaság az egyik legfontosabb tényező.

Ha a becsapódás előtt van időnk, minden éles, hegyes tárgyat (tollat, ceruzát) vegyünk ki a zsebünkből - legjobb, ha ilyeneket egyáltalán nem tartunk magunknál - mert komoly sérüléseket okozhatnak.

6. Támasszuk ki magunkat!

Ha tisztában vagyunk vele, hogy gépünk balesetet fog szenvedni, lehetőség szerint minél jobban támasszuk ki testünket. Állítsuk ülésünk támláját függőleges helyzetbe és vegyük fel a két vészhelyzeti testtartás egyikét.

A: Ha az előttünk lévő ülés, vagy válaszfal közel van hozzánk, az egyik kezünket tenyérrel lefelé helyezzük az ülés háttámlájára, a másikat keresztezzük az előbbivel és tenyerünket helyezzük az alkarra, homlokunkat pedig fektessük a két alkarunkra. Az ujjakat semmi esetre sem fűzzük össze. Néha az utaskísérő arra utasítja az fedélzeten tartózkodókat, hogy homlokukat közvetlenül az ülés hátának támasszák, két kezüket pedig a tarkón összefonva oldalról védjék fejüket.

B: Ha az ülések távol vannak, hajoljunk előre és mellkasunkat fektessük a combunkra, fejünket helyezzük a két térdünk közé, kezünkkel pedig fogjuk meg lábunkat a bokáknál. Mindkét esetben lábunk a padlón nyugodjon, és lábfejünk a térd vonalánál kicsivel háttrébb legyen, így csökkenthetjük a lábak sérülésének veszélyét, amelyekre nagy szükségünk lehet a gép elhagyásakor.  Akét testtartás segít megelőzni a gerinctörést is a becsapódáskor.

Lehetőség szerint egészen addig maradjunk ebben a kitámasztott pozícióban, amíg a repülőgép teljesen meg nem áll. A legtöbb esetben az első ütközés után a géptest "pattan" egyet, s talán meglepő, hogy a sérülések és halálesetek többsége éppen ekkor, tehát nem az első becsapódáskor történik. Ezért, ha kezünk ügyébe akad egy kisebb párna, használjuk!

Apróságnak tűnhet, de fontos, hogy kézipoggyászunkat lehetőleg ne a fejünk fölött lévő tárolókba, hanem az előttünk lévő ülés alá helyezzük. A becsapódás után ugyanis sokszor előfordul, hogy az utasok lába az ülések alá szorul és emiatt nem tudnak kimenekülni a gépből. Az ülés alá helyezett csomag ez megakadályozhatja.

7. Maradjunk nyugodtak!

A balesetet megelőző és az azt követő percekben nehéz nyugodtnak maradni, de a túlélés érdekében meg kel próbálnunk higgadtan gondolkodni. Meg kell próbálni módszeresen és higgadtan gondolkodnunk és arra koncentrálni, hogy milyen irányban induljunk el. Nem szabad elfelejteni, hogy még a legszörnyűbb balesetnél is van némi esélyünk a túlélésre, próbáljuk maximalizálni ezt az esélyt. Jó példa erre a japán légitársaság 747-esének esete, amely a 80-as évek közepén szenvedett balesetet a szigetország hegyvidékes része fölött. Az irányíthatatlanná vált gép hosszú küzdelem után egy hegyoldalban a földnek csapódott, de a több ezer méteres zuhanásnak így is voltak túlélői. Akiknek száma egyébként nagyobb is lehetett volna, ha a mentőalakulatok időben a helyszínre érnek.

8. Vegyük fel az oxigén maszkot!

A kabinnyomás csökkenésekor, illetve vészhelyzetben az utasok feje felett lévő tároló rekeszekből oxigénmaszkok esnek ki. Szintén unalomig ismételt eljárás a repülések alkalmával, hogy ilyenkor mindig először magunknak helyezzük fel a maszkot és csak ezután segítsünk a mellettünk ülőknek, gyermekeknek, időseknek. Kevesen tudják, hogy ezek az oxigénmaszkok csupán néhány percig biztosítanak levegőt és használatuk csupán arra az időszakra szól, amíg a kapitány alacsonyabb magasságra viszi a gépet. Itt már a külső nyomás akkora, hogy tudunk lélegezni segítség nélkül is.

9. Óvjuk magunkat a füsttől!

A repülőbalesetek legnagyobb részében a tűz, vagy még inkább a füst az, ami a legtöbb halálos áldozatot követeli. A gép belsejében terjengő füst többnyire sűrű és tele van mérgező anyagokkal. Tehát a baleset után a legjobb, amit tehetünk, hogy egy ruhadarabbal eltakarjuk az orrunkat és a szánkat. Ha van rá lehetőségünk, nedvesítsük be a ruhadarabot, ha más megoldás nincs, saját vizeletünkkel. Kicsit talán visszataszító, de hatásos.

10. Hagyjuk el a gépet minél hamarabb!

A baleset után lehetőleg minél gyorsabban hagyjuk el a roncsokat, ez a legfontosabb. Ha tüzet, vagy füstöt észlelünk, különösen gyorsnak kell lennünk, ugyanis a felmérések szerint ilyen esetekben körülbelül két perc áll rendelkezésre, hogy biztonságosan kijussunk. Minden további, a kabinban töltött idő növeli a kockázatot.

Ha az utaskísérők is túlélték a becsapódást, mindig minden körülmények között kövessük az útmutatásaikat, hiszen őket ilyen extrém helyzetekre is alaposan kiképezték.

Semmiképpen sem próbáljuk meg magunkkal vinni csomagjainkat, hiszen a táskák és csomagok csak akadályozzák a mozgást és lassítják a menekülést.

Győződjünk meg róla, hogy a meneküléshez használt vészkijárat valóban biztonságos. Ha úgy látjuk, hogy a vészkijárat túloldalán tűz van, vagy úgy ítéljük meg, hogy veszélyes lehet például kiugrani a gépből, azonnal menjünk át a másik oldalon lévő kijárathoz és próbálkozzunk ott.

11. Távolodjunk el a géptől!

Amint kijutottunk a repülőgépből, azonnal távolodjunk el a roncsoktól, mert bármikor előfordulhat tűz, vagy robbanás. Ugyanakkor, ha elhagyott területen ér földet gépünk ne távolodjunk el túlságosan a roncsoktól, hogy a mentőalakulatoknak megkönnyítsük a dolgát. Ha a gép vízre érkezik, ússzunk minél távolabb a géptől. Mielőtt vízbe ugranánk, vagy még jobb, ha még a kabinon belül levesszük felesleges ruhadarabjainkat 8mellények, sálak) és cipőnket, ezek csak akadályoznak az úszásban. Ez alól egyetlen kivétel lehet, egy melegebb dzseki, vagy egy kisebb takaró, amit testünk melegen tartása érdekében célszerű magunkkal vinni.