Talán nincs az országnak még egy olyan hangulatos, egységes és mégis teljesen elkülönülő vidéke, mint az Őrség. A bűbájos falvak, a változatos táj szinte azonnal magával ragadja az embert. Ráadásul egyedül itt találhatók meg hazánkban a különleges szerkezetű szerfalvak. Közülük is a Szalafőn lévő Pityerszer a legkülönlegesebb, ahol mintha megállt volna az idő a 19. század elején.

Az ország legnyugatibb vidéke nevét a történelem során betöltött védelmi funkciójáról kapta. Az itt található falvak a gyepűrendszer védelmére letelepített őrállók szálláshelyeiből alakultak ki. A hagyomány szerint összesen 108 család kapott dombtetőkön, erdei tisztásokon őrállásokat, s mivel ezek a családok a király szolgálatában álltak, kiváltságokra tettek szert, a katonai határvédelemért cserébe területi nemességet kaptak és önálló önkormányzattal is rendelkezhettek.

Az őrök tevékenysége katonailag is jelentős volt, hiszen a nyugatról érkező német betörések ellen védték a királyi birtokokat. Jelentős csata is zajlott itt a térség egyik központjának számító Szalafőnél 1319-ben, ahol Károly Róbert serege győzedelmeskedett, hozzájárulva ezzel az ország egy kézben történő egyesítéséhez.

Az Árpád-kor végén egyébként az őrállók katonai jelentősége csökkent, mivel ekkoriban épültek ki a nyugati végek menti határvárak. Az őrállók falvait Zsigmond király a 14. század végén elajándékozta és a családok földesúri fennhatóság alá kerültek. Jogaikért évszázadokig küzdöttek, de csak az 1848-as jobbágyfelszabadításkor érték el céljukat.

Az Őrség falvai szerencsés helyzetben vannak, hiszen fekvésüknek köszönhetően nemcsak a magyar, de a szlovén és az osztrák turista sem ritka errefelé. Nyáron biciklis turisták és túrázók, tavasszal és ősszel vadászok keresik fel előszeretettel a vidéket, ahol manapság már számtalan szálláslehetőség kínálkozik. A térség falvai és szálláshelyei ideálisak gyerekes családok számára, hiszen a házak melletti hatalmas kertekben kedvükre játszhatnak az apróságok.

Forrás: [origo]
Vadkörte fogadó, Kondorfa

A vidék központja, Őriszentpéter mellett a szomszédos falvakban, a már említett Szalafőn, a szomszédos Kondorfán, vagy Farkasfán számtalan vendégház és fogadó áll a turisták rendelkezésére. Vannak köztük önellátó helyek is, de néhány háznál lehetőség van ellátás igénybevételére is. Érdemes kipróbálni a szinte alig ismert tipikus őrségi ételeket, amelyeket sehol máshol nem kóstolhatunk. A kondorfai Vadkörte fogadóban például elsőrangú az őrségi szárított vargányaleves és a helyi specialitás, a dödölle.

A környék túraútvonalain remek séták tehetők és a domborzati viszonyokból adódóan nem kell attól tartanunk, hogy meredek emelkedőkre kell felkapaszkodnunk. A turistautak puha talajú fenyőerdőkön, hatalmas nyílt legelőkön és szelíd dombokon visznek keresztül, a kirándulónak az az érzése, hogy ennél nyugalmasabb vidéket már elképzelni sem lehetne.

Vissza a 19. századba

Aki erre jár, semmiképp se hagyja ki a környék talán legérdekesebb látnivalóját, a Szalafőn található pityerszeri falumúzeumot. A hét szerből álló faluban a pacsirtáról (pityer) elnevezett szer -dombtetőn álló telep - a legmagasabb. A szalafői szerek a Zala völgyét övező dombláncok tetején épültek, s a települések egyik jellegzetessége, hogy a házak között nincsenek kerítések. Az egyes porták határát, öreg fák, vagy mesterségesen emelt földhányások jelezték.

Forrás: [origo]

A ma már falumúzeumként működő és belépőjegyért látogatható Pityerszer négy portából áll, ezek közül három eredeti, a negyedik házat pedig a szomszédos Papszerről telepítették át, hogy így rekonstruálják az eredeti településszerkezetet. A lakóházak mellett különböző gazdasági épületek is megtekinthetők.

Pityerszer házainak többsége a 19. század elején építették, ez alól egyedül az ún. csordásház kivétel, amely a 18. században épült. Jellegzetes, kis ablakos oromzata jelzi, hogy ez az épület füstösház volt, azaz az egyetlen helység a benne álló kemencével konyhaként és lakószobaként is funkcionált.

Forrás: [origo]

A három eredeti helyén lévő házban még a 70-es években is laktak a helyiek, de ekkor már a hagyományos szarvasmarha-tenyésztéssel, erdőműveléssel, szénagazdálkodással, len-termesztéssel, csak alig foglalkoztak. A házakat és a gazdasági épületeket a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága megvásárolta, a maradék néhány lakót pedig elköltöztette, így lehetővé vált az épületek és a beltelkek megőrzése.

A falumúzeum igazi különlegességei a szlovén eredetű gazdasági épületek, a fölszintes, vagy emeletes kástuk, utóbbiak közül egyedül itt tekinthető meg az egyetlen épségben maradt eredeti építmény. A falumúzeumban szakszerű idegenvezetéssel járhatjuk be az épületeket, az egykori istállóban pedig ajándékbolt és büfé is üzemel.