Hétvége a leghűségesebb városban

Legutóbb 5-6 évvel ezelőtt jártunk a Hűség Városában, így már jó előre kinéztük a reményeink szerinti napsütéses áprilisi hétvégét, és elhatároztuk, hogy újra Sopron felé vesszük az irányt. A tervbe belefért egy nagycenki és fertődii kirándulás, valamint egy rövid hajókirándulás is a Fertő-tavon.  

Közhely, de Sopronban járva az ember néha tényleg Ausztriában érzi magát. Az utcák a magyar átlaghoz képest feltűnően tiszták, a házak szinte egytől-egyig felújítva csillognak, a kertek rendezettek, a boltok hívogatóak. Szemmel látható a jólét, de szerencsére ez nem taszító és hivalkodó, az embernek az a gondolata támad: legszívesebben azonnal ideköltözne.

Sopronban számtalan szálláslehetőség közül választhat a látogató a panzióktól egészen a négycsillagos szállodákig. Sajnálatos módon ennél magasabb kategória nem áll rendelkezésre, pedig a szomszédból érkező osztrák turisták minden bizonnyal értékelnék a nagyobb választékot. Mi magunk egy hazai szállodalánc háromcsillagos egységét választottuk, részint az árfekvés miatt, részint pedig azért, mert a hotel méreteiből adódóan nem kellett túlságosan előre elfoglalni a szobákat.

Reggel indultunk útnak, s mivel a szállodai szobát nem teljesen érthető okokból csak délután 2 órakor lehet átvenni, érkezés után még jutott idő egy kellemes ebédre, és egy könnyű sétára a belvárosban. Előbbire a helyet jól ismerő útitársunk a Jégverem panzió hasonló nevű kerthelységét javasolta, s mi is csak ezt tudjuk tenni olvasóinknak.

Civitas Fidelissima

Sopron területe már az őskor óta lakott vidék, a római korban pedig egy Scarbantia nevű település feküdt itt, amelynek fóruma a mai Fő tér helyén volt. A római város később a népvándorlás korában elpusztult, de maradványait, falait később felhasználták a barbárok ellen védekező letelepültek.

Az i.sz. 9-11 században a régi római városfalat kibővítették és vár is épült, s ekkor kapta a település első magyar nevét, ispánja után Suprunnak nevezték. Sopron középkori életének egyik legfontosabb eseménye 1277-ben következett be, amikor IV. László király, jutalmul a város hűségéért szabad királyi várossá tette a települést.

A város életében mindig is érdekes kettősséget jelentett a magyar koronához való hűség és a német ajkú polgárság Habsburg-hű beállítottsága. Sopront - bár 1529-ben ostromolták - nem foglalták el a törökök, s a város a szabad területek központjává vált olyannyira, hogy több ízben országgyűlést is tartottak itt. 1605-ben Bocskai hadai feldúlták a várost, amit polgárai válaszul újabb bástyákkal és falakkal erősítettek meg, de az újabb - Rákóczi féle - szabadságharcot nem támogatták. A várost többször pusztította tűzvész, ezek közül a legnagyobb az 1676-os volt, amelyben Sopron teljesen leégett. Ekkor a régi középkori épületek helyén barokk házakat emeltek, újjáépítették a Tűztornyot, megszületett a mai belváros.

Sopron híres bányaváros, itt nyílt meg 1753-ban az első hazai szénbánya, s a 20. század második évtizedében ide telepítették át Selmecbányáról a Bányászati- és Erdészeti Egyetemet.

A város történelmében talán a legismertebb, de egyben a legtöbb vitát kiváltó pont az 1921-es népszavazás, amikor a város és a környező nyolc település lakossága a trianoni békeszerződés után úgy döntött, hogy Magyarországhoz szeretne tartozni. Ettől kezdve nevezik Sopront a leghűségesebb városnak (Civitas fidelissima). A második világháborúban 1944-bnen több légitámadás is érte a várost, s a zsidó lakosság szinte teljesen elpusztult. Sopront 1945 április 1-jén foglalták el a szovjet csapatok.