Síneken a fél világon át - vonattal az olimpiára

Elkezdődött az olimpia, s a legtöbb kíváncsi szurkoló már kiérkezett a kínai fővárosba. A többség repülővel, az elvetemültebbek biciklivel, sőt stoppal vágtak neki az útnak. Van egy kényelmesebb és nem kevésbé izgalmas módja is az utazásnak, ha vonattal kelünk útra. Még most sem késő elindulni.

Ha valaki erre a fél világot átszelő vonatutazásra vállalkozik, többféle lehetőség közül választhat: indulhat Moszkvából és Jekatyerinburgon, Novoszibirszken, Irkutszkon, illetve a Bajkál-tavon át elzakatolhat egészen a legtávolabbi oroszországi kikötővárosig, Vlagyivosztokig. Vagy akár a Bajkált elhagyva, dél felé fordulva, immár a Transz-Mongóliai vasúton haladva Mongóliát és Kínát veheti célba. Ugyanezt megteheti az ellenkező irányból, sőt akár szakaszosan is, mondjuk Irkutszktól Ulánbátorig, de így kihagyja az Urál hegység és Szibéria egyes részeinek felejthetetlen élményét. A variációs lehetőségek szinte korlátlanok, akár egyhuzamban is vonatozhatunk Moszkvától Pekingig, vagy Vlagyivosztokig, mégis a legszerencsésebb - bár drágább megoldás -, ha útközben megállunk itt-ott néhány napra.

Indulás előtt nem árt időben megtervezni az utazást, döntsük el, hogy melyik útvonalat - a transz-szibériait, vagy a transz-mongóliait - választjuk, mert Oroszországba, Kínába és Mongóliába is vízumra lesz szükségünk! Ha utóbbi országon csak áthaladunk, elegendő tranzitvízumot váltanunk. Mivel a Transz-Szibériai vasútvonal ma már kiemelt turisztikai látványosság, ajánlatos időben jegyet szerezni a vonatra, különben nehéz dolgunk lesz, ha induláskor a helyszínen szeretnénk feljutni rá. A kocsikba első és másodosztályú jegyet is válthatunk, a kínai vonatokon az első osztályú kupékhoz saját fürdőszoba is jár.

Az utazásra a késő tavaszi, kora nyári, illetve a késő nyári, kora őszi időszak a legmegfelelőbb. Természetesen utazhatunk nyáron is, de ilyenkor forró nappalokra és enyhén hűvös éjszakákra kell számítanunk. A nyári utazás mellett szól, hogy így júliusban részt vehetünk a híres Naadam fesztiválon Mongóliában. Igazán különleges élményben lehet részünk, ha télen utazunk a Transz-Szibériai vasúton, de egy ilyen kaland külön előkészületeket igényel.

Ha minden készen áll, nincs más hátra, mint felülni a moszkvai repülőre és egy rövid, 2-3 napos megállót követően, - melynek keretében felkereshetjük a kihagyhatatlan moszkvai látnivalókat (Vörös tér, Kreml, Tretyakov képtár) - elfoglaljuk helyünket a kupéban és kezdődhet a varázslatos utazás.

A rendelkezésre álló idő viszonylagos rövidsége miatt célszerű az első megállót Irkutszkban és a Bajkál-tónál tartani. Maga a város nem különösebben szép, viszont a helyiek rendkívül kedvesek, a vendéglők kifejezetten jók és hát a fő attrakció mégis csak a Bajkál tó a környéken. Szibéria gyöngyszeme a maga 1637 méteres mélységével bolygónk legmélyebb tava és a világ édesvízkészletének egyötöde található itt. Egyes adatok szerint a Bajkál vize mintegy 40 évig lenne elegendő a Föld teljes lakossága számára. A tó vize még ma is hihetetlenül tiszta, a helyiek szerint akár inni is lehet belőle, de ezt azért nem kell kipróbálni.

A tó körül ma már számos turisztikai szolgáltatás működik, folyamatosan épülnek az új szállodák, és a helyi túraszervezők is igyekszenek kihasználni a tó adta lehetőségeket: részt vehetünk trekkingtúrán, dzsippekkel fedezhetjük fel a tó partvidékét, vitorlázhatunk, sőt még nyolcszemélyes légpárnás hajóval is száguldozhatunk a végtelennek tűnő vízen. Ha tavasszal látogatunk el a Bajkál-tóhoz, és többnapos túrára indulunk, nem árt óvatosnak lenni, ugyanis a környéken élő medvék előszeretettel járnak a tóhoz inni, és bizony nem egy turistával fordult már elő, hogy a táborhoz visszaérve lába kélt az estére tartalékolt vacsorának.

Elhagyva a Bajkál környékét a következő logikusnak tűnő megálló a talán még ennél is izgalmasabb Ulánbátor, Mongólia fővárosa. A 648 kilométeres utazás felejthetetlen. Kietlen tájakon, hatalmas pusztaságokon halad át a vonat, csak itt-ott látható néhány jakcsorda, egy-egy nomád lovas, vagy a távolban fehérlő jurta.

Aki első alkalommal látogat el a mongol fővárosba, érdemes néhány napot elidőznie itt. Már csak azért is, mert ezen a helyen még kézzel fogható a nem is oly távoli múlt. Hatalmas szocialista stílusú emlékművek, betonrengeteg és sokfelé szembeszökő nyomor. Az igazi látnivalók ennek megfelelően a városon kívül kezdődnek. A helyi túraszervezők által kínált legnépszerűbb kirándulás egy háromnapos túra, amelyet rendszerint egy ősrégi, de kiválóan működő UAZ fedélzetén abszolválják a turisták.

A túra során a környező hegyvidéket járhatják be a vendégek, ellátogatnak az Uvgun kolostorhoz, a Khar Balgas citadellához, megnézhetik a Tasarkhai homokdűnéket, megmártózhatnak a festői környezetben lévő Tsenkher hévízforrásban, és gyönyörködnek a lélegzetelállítóan szép Orkhon vízesésben. A túra legnagyobb élményét azonban mégis a helyi nomád pásztorok jurtáiban eltöltött éjszakák jelentik, ahol pillanatnyi betekintést nyerhettünk a helyiek életébe. A határtalan vendégszeretet szó szerint meghatja az embert. A legtöbb helyi vendéglátó még a híres mongóliai ló, a Taki lovagolásába is bevezeti a vendégeket, de kipróbálható a horgászat is.

Innen már a következő nagyobb megálló maga Peking. Mongólia és Ulánbátor után meglehetősen éles kontraszt megérkezni Kínába és a fővárosba, Pekingbe. Itt már érzi az ember a civilizáció nyomasztó jelenlétét, hatalmas dübörgő metropoliszba érkezünk. Nagy élmény, kétségtelenül, de az út során mindenkiben nagyobb nyomot hagy Mongólia, vagy a Bajkál-tó vadsága.