Fél évszázad a Végtelen földön - 50 éves a Serengeti

Egy kivételes szépségű ökoszisztéma, amely az érintett tanzániai és kenyai kormányok jóvoltából jelenleg is védett terület, és amely a világ egyik legnagyobb vadrezervátuma. A Serengeti idén 50 esztendős.

Tanzániában újabban a Kilimandzsáró maraton, és a Bagamoyo rabszolgaút felfedezése került a turisták figyelmének középpontjába. Sokan a védett tengeri területeket, a paradicsomi szigeteket és a búvárkodási lehetőségeket keresik, ám a legnépszerűbb még mindig a 20,922 négyzetkilométeres, és a világörökség részeként nyilvántartott Serengeti Nemzeti Park. Míg korábban csak Zanzibár szigete és a hagyományos szafarik jelentették a kelet - afrikai ország turizmusát, az utazók ma már bátrabban, többen és felkészültebben vágnak neki a Serengetinek is.

A Serengeti története

Néhány száz évvel ezelőtt, amikor még csak a helyi lakosok és csak saját szükségleteik kielégítésére vadásztak, az élővilág nagyobb harmóniában élhetett az emberrel itt Kelet-Afrikában. Ám a XIX. század első felében érkező telepesek nemcsak a mindennapi betevőért küzdöttek, hanem jelenlétükkel egy időben elterjedt a hobbivadászat is. A fehér ember csúnyán megtizedelte Tanzánia vadállományát. Valójában ez tette szükségessé a vidéken élő honos állatok megóvását.

A természetvédelmi területet egy nomád életmódot folytató maszáj törzs korábbi legelőjén alakították ki, a szavanna és az ott élő honos állatok megóvása céljából 1951-ben. 1959-ben újabb területeket csatoltak hozzá, elsősorban a vadak zavartalan vándorlása miatt. Ez az, amit ma a maszájok nyelvén "végtelen földnek" vagyis Serengetinek hívunk.

A Serengeti határai keletről és délről az afrikai nagy törésvonal keleti vonulata mentén elhelyezkedő Ngorongoro kráter és az Eyasi-tó, míg nyugatról a Viktória-tó, illetve északról a Masai fennsíkot határoló hegyek, és a tanzániai határ túloldalán húzódó Masai-Mara Nemzeti Park határolja.

A hetvenes évek végén, 80-as évek elején egyre felkapottabbak lettek a szafari túrák. Arusha városa - Nairobi nagy konkurense - abban az időben indult fejlődésnek. A két város vetélkedése is ebben az időben kezdődött. Annak idején a kenyaiak élelmesebbek voltak és az egyre népszerűbb szafari túrákat a Serengetibe szervezték. Abba a Serengetibe, amelynek 90 százaléka tanzániai terület, és csak egytizede húzódik a kenyai oldalon, Masai Mara nemtei Park néven.

Egy nagy vándorlás az élet

A Serengetibe a legtöbben állatlesre igyekeznek, vagyis abban reménykednek, hogy az "Öt nagy" (kafferbivaly, oroszlán, leopárd, orrszarvú, elefánt) valamelyikét látótávolságon belül figyelhetik majd meg. Közülük talán a leopárd és az orrszarvú, amit ritkábban lehet lencsevégre kapni. Ennek oka pedig nem más, minthogy Kelet-Afrikában eleve kevés orrszarvú él, a leopárdok rejtekhelyeit pedig csak a Serengeti legtapasztaltabb vadőrei ismerik. A patások és a kisebb ragadozók megfigyeléséhez is kell némi előképzettség.

Ma már minden utazó tudja, hogy csak akkor lehet élvezni a vadont és a Serengeti állatvilágát, ha tisztában vagyunk az évszakok változásával és az állatok vándorlásának útvonalával. Ez a körkörös folyamat évről évre hasonlóképpen ismétlődik, szakértők szerint egészena pleisztocén kor óta. A csordák minden évben keresztülvándorolnak a Serengetin északról délre haladva, átlépve a szomszédos Masai Mara Nemzeti Parkba is. Tovább követve az esőfelhőket, egy nagy kört leírva térnek vissza a déli legelőkhöz. Igaz a Serengeti 20 ezer négyzetkilométer, a nagy vándorlás közel 30-40 ezer négyzetkilométeren zajlik.

A migráció vezéralakjai a gnúk. Ők indulnak meg elsőként és őket követi a Serengeti csaknem minden lakója. A felmérések szerint a nemzeti park hatalmas területén sok más állat mellett közel kétmillió gnú él. A gnúk az összes többi patással együtt (200 ezer zebra, 350 ezer Thomson-gazella és 12 ezer jávor antilop) hatalmas területeket járnak be az év 12 hónapja alatt. Őket követi 5 ezer topi antilop, 75 ezer impala, 25 ezer gazella, 45 ezer kafferbivaly, 10 ezer zsiráf, 7500 varacskos disznó és 2000 elefánt, valamint hiénák, oroszlánok, krokodilok, leopárdok és keselyűk.

A migrációt elsősorban az esős évszak határozza meg, illetve az, hogy az esőzések után hol találják az állatok a legbujább legelőket. Az utazók számára azért érdekes és fontos ismerni az állatok vonulását, mert a patásokat követik a kis és nagytestű ragadozók is, vagyis tulajdonképpen minden állat. Az afrikai szavanna lakói tehát mind vándorolnak, így aki nem ismeri a nagy vándorlás részleteit, annak esélye sincs megfigyelni az állatokat.

A magyar érdeklődők Kittenberger Kálmán vadászkalandjaiból és Bernhard Grizmek német zoológus munkásságán keresztül ismerhettek meg többet a Serengeti életéből. Grizmek könyve (A Serengeti nem hallhat meg) itthon a hatvanas években került forgalomba, de ma már csak antikváriumban lelhetünk rá. Könyve nyomán százezrek kaptak kedvet Tanzánia és a védett szavannák felfedezéséhez. Bernhard és fia Michael Grizmek sírja ma is keresett turistacélpont, amely a Ngorongoro kráter közelében, mesés környezetben található, szinte ugyanott, ahol Michael kutatómunka közben kisrepülőjével lezuhant.

Még több turistát szolgálnának ki

A világ egyik legnagyobb nemzeti parkjában az alapítás fél évszázados évfordulóján olyan fejlesztéseket sürget a vezetés, amelyek segítségével az idelátogató mintegy 100 ezer turistát még színvonalasabban lehetne kiszolgálni.

Ez környezetbarát szálláshelyeket jelent, amelyek kevesebb terhet rónak a környezetre, mint egy hagyományos szállodaépület. Továbbá őrtornyokat, kabinokat, őrsátrakat terveznek, hogy még több információval szolgálhassanak a park területén szafarizó turistáknak, esetleg az elromlott GPS készülékek miatt eltévedt dzsip túrásoknak, vagy a tapasztalatlan táborverőknek.

A parkfelügyelet szem előtt tartja a környezetvédelmi alapelveket, a park vadvilágának hosszú távú megóvását és egyben az UNESCO által támasztott elvárásokat, hogy a Serengeti megtarthassa a "világörökség része" címet.

Szálláshelyek a Serengeti területén

Jelenleg 18 szálláshely és két nagyobb leszállópálya található a nemzeti park területén, de a vele határos védett területeken még jó néhány sátortábor fellelhető. Ezek között találunk mozgókempinget, - amelyek követve az állatok vonulását 2-3 havonta költöznek- és luxus sátrakkal üzemelő környezetbarát táborhelyeket. Többségükben folyóvíz, vízöblítéses angol wc, mosodai szolgáltatás és áram is van.

Ezek a szálláshelyek meglehetősen drágák, 500 és 1000 dollár körül foglalhatók éjszakánként. Az egyszerűbb sátortáborokban, mint amilyen az Olakira Camp, külön hozzák a meleg vizet a fürdéshez. A mobil tusolók használata élvezetes, csakúgy, mint az úgynevezett Fly Campingek használata is. Az utóbbi években igen keresett szállásforma egy természet közeli élménnyel ajándékozza egy az utazókat, akik tulajdonképpen a csillagos ég alatt alszanak, egy sűrű szövésű hálóból készült sátorban. A Fly Campingek népszerűsége töretlen, hiszen fürdési és étkezési lehetőséget ezekben a táborokban is biztosítanak. A legbátrabbak hagyományos túrasátraikat is felverhetik a kijelölt helyeken, (főleg a Serengeti síkságon) ezeket dik-dik campsite-nak hívnak a helyiek. Jellegzetességük, hogy nincsenek körülkerítve, ezért táblák hívják fel a sátorozók figyelmét, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha elhagyják a tábor területét.

A jól felszerelt luxuskempingek közül a legszebb talán az 1920-as évek hangulatát idéző Kirawira Lodge a Serengeti nyugati részében. A vendégek Arushából alig 10 perces repülőúttal érik el Kirawirát és szomszédos Gurmeti River Camp-et is. Fekvésüknek köszönhetően mindkét táborhelyről jól láthatók a nyugati ösvényen vonuló állatseregek, és innen indulnak az egyre népszerűbb hőlégballonos túrák is.

Hőlégballonozás Serengeti felett

A hőlégballonozás olyan szelíd módja a szafarizásnak, amit az öko-turisták is előszeretettel ajánlanak. Nincs zajhatás, kevésbé szennyező, mint a dzsip túra és bizonyos szempontból veszélytelenebb, mint a hagyományos gyalogtúra.

A turisták hajnalban, napfelkelte előtt szállnak kosárba, így az állatok számára legaktívabb reggeli órákban lehetnek szemtanúi a szavannák mindennapjainak. A hatalmas zebracsordák vonulása, a tavakhoz vonuló madarak és az ébredező szavanna semmihez nem fogható látvánnyal és élménnyel ajándékozza meg az utazókat. A hajnali hűvös áramlatok fenn a magasban üdítően hatnak az afrikai forróságban, és egyesek szerint Afrikában ez az egyik legjobb módja, hogy felhevült testünk hőháztartását természetes módon szabályozzuk.

Újabb látványosság

A turisták egyik újonnan felfedezett célpontja a híres Olduvai-szurdok, amelyet mint az emberiség bölcsőjét emlegetnek. Itt ásatások és régészeti kutatómunka folyik körülbelül a harmincas évek óta. Érdekessége, hogy a terület megemelkedése miatt a maradványok könnyen hozzáférhetők, ráadásul a vulkáni kőzet lehetővé teszi, hogy viszonylag pontosan meghatározzák a leletek korát.

Az elmúlt40-50 évben az itt felszínre került leletek komoly áttörést hoztak elődeink kutatásában. 1951-ben Mary Leakey emelte ki azt a 1,75 millió éves koponyát, (Zinjanthropus bosei ) amely eddig ismert legrégebbi rokonunk. 1961-ben újabb szenzációs lelet került a felszínre, amelyet, mint Homo Habili-t regisztráltak. Ezt követően három darab közel 3,5 millió éves lábnyomot fedeztek fel, amely a mai napig az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy őseink mikor álltak két lábra. Ma egy kis múzeum is található a szurdok közelében, az ősi lábnyomok másolatával és egyéb érdekességekkel, igaz a legértékesebb leletek mind külföldön vannak. A Zinjanthropus bosei például ma a San Diego-i múzeumban tekinthető meg.

Sza.K.