A bőröndök láthatatlan élete

2009.09.22. 18:45

A légi közlekedésben a poggyászok eltűnéséből származó károk milliárdos összegre rúgnak, csak Európában és az Egyesült Államokban nagyjából évi 10 millió csomag tűnik el a különböző repülőtereken. A legtöbb csomag az átszállásokkor vész el, ami egy nagy forgalmú repülőtéren nem is csoda, az már annál inkább, ha idejében megérkezik a bőrönd a kívánt helyre. A csomagok továbbítását a nagy repülőtereken futószalagokból és sínekből álló bonyolult számítógépes rendszerek vezérlik, szinte teljesen kizárva a tévedés lehetőségét.

A csomagkezelő rendszer a repülőtér működése szempontjából az egyik legfontosabb elem, sőt ennek minősége és kapacitása dönti el, hogy egy repülőtér több nemzeti légitársaság által használt nagy nemzetközi légiközpont (hub) lehet, vagy csupán kisebb, átszálló kapcsolatokat nem biztosító légikikötő.

A csomagkezelő rendszereknek három fontos feladatuk van: egyrészt a becsekkolást követően a csomagok megfelelő kapukhoz való továbbítása, a csomagok szállítása egyik kaputól a másikig az átszállásokkor, illetve, hogy a végállomásokon az érkezési kapuktól a megfelelő szalagokhoz juttassa a bőröndöket.

Forrás: [origo]
Csomagszállító rendszer Adelaide-ben

A legfontosabb, hogy a gumiszalagokhoz nagyjából az utasokkal egy időben érkezzenek a csomagok, mert különben az utasok bosszankodnak a hosszú várakozás miatt, rosszabb esetben pedig a csomagok feljutnak ugyan a csatlakozó járatra, az utasok viszont nem.

A csomagtovábbítás sebességét minden repülőtér saját maga határozza meg: minden darabnak nagyjából annyi idő alatt kell eljutnia a check-in pulttól a megfelelő kapuig, amennyi idő alatt az utasok megteszik ugyanezt a távot. Vannak repülőterek, ahol ez csupán néhány méter, máshol pedig vonatra kell szállniuk az utasoknak. Extrém példa az Egyesült Államokban a denveri légikikötő, ahol az érkezési kapuk és a csomagfelvétel szalagjai között 3-4 metrómegállót kell megtenni.

A világ legmodernebb reptere

A denveri repülőtéren a csomagok továbbítása szinte teljesen automatikusan történik. A csomagokat síneken futó úgynevezett célállomás-kódolt apró elektromos hajtású járművek (DCV) továbbítják, amelyek képesek a bőröndök felvételére és lepakolására is anélkül, hogy ehhez a művelethez meg kéne állniuk. A csomagokon lévő címkéket - amelyek alapján tulajdonképpen a különválasztás történik - automata szkennerekkel olvassák le. A kereszteződésekkel és szortírozó gépekkel felszerelt futószalagok és sínek egészen a kapukig szállítják a csomagokat, ahonnan aztán a repülőgép rakterébe kerülnek.

Az egész rendszert úgy kell elképzelni, mint az alsóbbrendű utak és az autópályák kapcsolatát, csak itt a kisebb utakat a check-in pultoknál lévő futószalagok, az autópályákat pedig a DCV járművek sínpályái jelentik, az autók pedig maguk a bőröndök.

Forrás: [origo]
A denveri reptér ultramodern "csillés" rendszere

Akkor sem történik tragédia, ha az egyik futószalag, vagy sín "bedugul" a nagy forgalom miatt, a rendszer képes arra, hogy kerülő úton juttassa célhoz a csomagokat. A DCV-k ráadásul folyamatosan mozognak, így garantált a gyors célba érkezés.

Minden egyes csomag aktuális helyzetét és útvonalát több számítógép rögzíti, csakúgy, mint a repülőgépek indulási vagy érkezési idejét. Szintén számítógép vezérli a futószalagok és a sínek mozgatását is, hogy minden csomag a megfelelő kapuhoz jusson. Így gyakorlatilag kizárt a hibalehetőség.

Hogyan működik?

A beszállításnál egy számítógépbe viszik fel a célállomást, és ennek megfelelő címkéket ragasztanak a csomagokra. A címkén minden szükséges adat megtalálható az érintett járatról, még az esetleges átszállási helyek is. A címkén van egy tíz számból álló vonalkód is, ami szinte a legfontosabb a csomag további "élete" szempontjából, ugyanis a rendszer e szám alapján határozza meg, hová kerüljön a csomag.

A bőrönd elsőként egy automata szkennerekből álló gyűrűnél áll meg, amely 360 fokban látja a bőröndöt ,és ellenőrzi a tízjegyű számot. Ez a berendezés a csomagokat 90 százalékos pontossággal vizsgálja meg, s amelyeket nem sikerül beazonosítani, azok egy elágazó futószalagra kerülnek és manuálisan ellenőrzik a repülőtér dolgozói. Attól kezdve, hogy a szkennerek beolvassák a tízjegyű számot, a rendszer pontosan tudja, épp hol jár a bőröndünk.

Forrás: [origo]
A pekingi repülőtér csomagszortírozója

Ezután a csomagok a több száz futószalag egyikére kerülnek, amely a légitársaságtól, a célállomástól és a járattól függően a megfelelő DCV-hez juttatja őket. Amikor egy csomag kereszteződéshez érkezik, az itt elhelyezett tolókaros gép másik irányba fordítja, vagy éppen hagyja, hogy folytassa útját. Így gyakorlatilag a terminál bármely pontjára eljuttathatók a csomagok.

Az utolsó fázisként a futószalagok az elektromos járművekhez szállítják a csomagokat, s automatikusan a leginkább egy csillére hasonlító, műanyag konténerrel felszerelt mozgó kocsikba lökik a bőröndöket.

Fotó: Hirling Bálint [origo]
Csomagkezelés Ferihegyen

A kocsik egy megfelelő ponton a sínpálya mellett futó másik futószalagra borítják a bőröndöket, amelyek aztán a végső szortírozó helyre szállítják azokat. Itt már kézi erővel kis traktorokra vagy speciális - a gépek alakjához igazodó - konténerekbe pakolják a bőröndöket. A gépen belül úgy helyezik el a csomagokat, hogy az átszálló bőröndök külön helyre kerülnek, azoktól, amelyek "kiszállnak" a végállomáson. Ehhez a végső szortírozó helyen lévő monitor nyújt segítséget a munkásoknak. Ha pedig ezek után mégsem kapjuk meg idejében a csomagunkat, nem marad más, mint a panasztétel az eléveszett csomagok miatt.

Végleg elveszett csomagok

Kevesen tudják, hogy azok a csomagok, amelyekért nem jelentkeztek gazdáik, az Egyesült Államok egyik déli államába, Alabamába kerülnek. Scottsboro városában 1970 óta vásárolják fel egy bizonyos fix árért a gazdátlan csomagokat, amelyek tartalmát egy közel 4000 négyzetméteres áruházban 20-80 százalékkal olcsóbban újra eladják. Az Unclaimed Baggage Centerbe naponta kamionszámra érkeznek a gazdátlan bőröndök. Ez körülbelül átlagosan napi hétezer új csomagot jelent.

Forrás: [origo]

A hátizsákok, bőröndök, laptoptáskák tartalmát gondosan letisztítják, a ruhákat mosodába viszik, fertőtlenítik, vasalják, és fogasokra akasztva kategorizálva árulják. Menő, divatjamúlt, egyedi, márkás ruhák között válogathatunk külön férfi- és női osztályon.

A műszaki cikkek kínálata is napról napra változik. Az áruház műszaki osztályán a régi retró daraboktól a legmodernebb csúcstechnológiáig mindenféle fényképezőgépet, kamerát és kütyüt megvásárolhatunk. Találtak már felbecsülhetetlen értékű papirusztérképet, drágaköveket, élő kígyót, NASA által fejlesztett berendezéseket és komplett korabeli lovagi páncélöltözetet.

KAPCSOLÓDÓ CIKK