Dromedárháton Luke Skywalker otthonában

Ha már Tunézia mellett döntünk - ami még ősszel is megfontolandó, hiszen nem valószínű, hogy a hőmérséklet karácsonyig 20 fok alá fog süllyedni -, érdemes elhagyni a hotelek színes vízicsúszdáit, tréfás animátorait és elhízott üdülővendégeit; és veszélytelen, ám annál emlékezetesebb magántúrákba fogni. Egy kis vonatozással, taxizással és buszozással könnyedén ellátogathatunk a Star Wars egyik forgatási helyszínére, egy kiszáradt sós tóhoz és pillanatok alatt egy háziasított teve hátán találhatjuk magunkat a Szaharában. És legyünk felkészülve arra is, hogy a teljes út során serény tunéziai árusok kerámiatálakat és hamisított Gucci pólókat akarnak ránktukmálni az elnöki köztársaság elnökének vigyázó szemei előtt. Munkatársunk képes útinaplója.

Egyszerű turistaként két hetet töltöttünk Tunéziában, ahol a (tömeg)turistás északi részre két nap után ráuntunk és utazgatni kezdtünk. Ennyi idő alatt annyira nem lehet kiismerni egy országot, hogy megmondjuk róla a frankót; annyi benyomást és észrevételt viszont gyűjtöttünk, ami talán hasznára válhat néhány last-minute-utazónak, vagy a téli turistáknak. Az észak-afrikai ország az ötvenes évekig francia gyarmat volt, a jelenlegi életszínvonal Romániához hasonlít. A képek szeptember első két hetében készültek.

Az ország északi partszakaszán alaposan rágyúrtak a tömegturizmusra. Az egymástól 20 kilométeres távolságra fekvő népszerű üdülővárosok, Monastir és Sousse között például több tucat 2-5 csillagos szálloda sorakozik. A monastiri parton álló erődöt, a Ribatot (képünkön) a legszebbek között tartják számon, belsejében múzeum található.

Az üdülővendéget minden lehetséges eszközzel igyekeznek kiszolgálni: e törekvés zavaros eredményeként a területen nem őshonos állatokról mintázott tárgyakkal igyekeznek élménydúsabbá tenni az amúgy nem túl izgalmas tengerpartot.

A piacok az úgynevezett medinákban találhatók, ahol a turistákat elsővonalas brókereket megszégyenítő harsánysággal igyekeznek vásárlásra bírni. Ha kiderül, hogy magyarok vagyunk, az árusok az ország több pontján is a "Szeretlek, Zsuzsi!" illetve a "Szerbusz minibusz!" felkiáltással üdvözölnek és fazekas tárgyakat, szőnyegeket valamint íves olajfa termékeket igyekeznek jó pénzért ránktukmálni. Ezeken kívül hamisítvány Dolce and Gabbana, Gucci és Adidas termékek az alkudozás tárgyai, bár utóbbiakban - valamint néhány idénnyel ezelőtti focimezekben - a helyiek is nagy örömmel feszítenek. A fotó fenti részén a köztársaság elnökének arcképe látható. Zine el-Abidine Ben Ali elnök 1987 óta tölti be hivatalát, és többet lehet látni óriásplakátokon, üzletek falain, éttermek bekeretezett képeien és hotelrecepciók fölött, mint bármely helyi pop -vagy tévésztárt.

A turistás északkal szemben a dél sokkal nyugodtabb, békésebb és általában szimpatikusabb, legfőképpen talán azért, mert itt nem két lábon járópénzesbugyornak, hanem vendégnek tekintik az embert. A Chott El Jerid nevű sziksóstó (képünkön) például annyira békés, hogy a közepén néma csend van, és a pollenek sem érik el. A sós vízű tó az év nagy részében ki van száradva, és csak kisebb pocsolyák jelzik, hogy télen akár két hónapra is visszatérhet ide a víz.

Matmata a Star Wars, (tatonine-i jelenetek) illetve a lövöldözős számítógépes játékok rajongóinak egyik zarándokhelye. A földbe süllyesztett barlanglakásokban - a kép bal felső és középső részén kör alakú sötétebb lyukak - a helyiek elmondása szerint még most is él néhány család, de néhányat közülük ma már csak raktárként használnak.

A Star Wars egykori forgatási helyszíne jelenleg egyszerű, de hűvös hotel és tele van turistával. A hűvös szállás Matmatában nagy kincs, az országnak ezen a felén ugyanis nyáron akár 45 fok is lehet; mi szeptemberben üdítő 35 fokban kirándultunk.

A fejkendőt viselő hölgyek egy jelentős része fürdőzéskor sem tekint el a vallási előírásoktól. Tunézia lakosságának 98 százaléka iszlám vallású, a turistanőktől nem túl udvarias rövidnadrágban, fedetlen vállal szaladgálni, bár nem szólják meg ezért.

Előre meghatározott időpontokban néhány mecset látogatható vezetővel. Hogy melyik városban pontosan melyik, azt érdemes előre megtudakolni a turisztikai információban. Ebben a monastiri mecsetszobában a férfiak tisztítják meg kezüket és lábukat, mielőtt az imaterembe belépnek. A nők egy különteremben mosakodnak, és imádkozni is egy fallal leválasztott terembe járnak.


Akár másfél órás túrákra is olcsón el lehet jutni taxikkal, úgynevezett taxi collective-ekkel vagy louage-okkal (A gyarmati időkből sok francia eredetű szó maradt vissza, a bagett és a Reanult-k iránti szeretethez hasonlóan.). Úgy tűnik, hogy minden taxis mindenkit ismer a célállomáson, hovatovább, le vannak paktálva; miután a sofőr kedvesen megérdeklődi utazásunk célját, kéretlenül is nekilát intézkedni. Ennek köszönhető például, hogy amikor naplemente előtt egy órával a Szahara - amely az ország 45 százalékát borítja - széléhez értünk, a lenti kép felvétele után öt perccel már dromedárok hátán ültünk. (A szélvédő középső részén a halfarok ereje egyébként a sofőr balesetmentes közlekedését szavatolja.)


Nem teve tehát, hanem dromedár, vagyis háziasított teve: jámbor, sztoikus párosujjú patás, bájos szempillákkal, ártatlan tekintettel, egyetlen púppal. A helyiek szerint átlag 27 évet élnek, más forrás szerint duplaennyit. A haldokló állatokat szabadon engedik, ezért sok fehér csontot lehet látni az oázisok környékén, a beteg dromedárok ugyanis gyakran nem jutnak messzire - a sivatagi rókák és egyéb ragadozók őszinte örömére.

A dromedár a világ egyik legbékésebb állatának tűnik: annak ellenére, hogy magas, nem félelmetes rajta az ülés, és a komótosan, de kecsesen lépdelő állat csak olyankor zökken ki nyugalmából, amikor a homokdűnék között bozótosra bukkan. Ekkor hajlamos letérni az útról, hogy csemegézzen kicsit (képünk jobb oldalán). Amúgy az általános vélekedéssel szemben a púpjában nem vizet, hanem zsírt tárol.