Túra a Vértes várai között

Kéktúra bejárásunk tízedik szakaszához érkeztünk. A szakasz átlagosnak nevezhető ötven kilométeres túra, Bodajkon kezdődik és Szárligetig tart. Útközben érint néhány nagyobb települést, de vannak vadregényes, a Vértes-hegység hegyein-völgyein vezető szakaszai is. Természetesen a túra útvonalán, vagy ahhoz közel ismét számos látnivalóval ismerkedhetünk meg. Most az érdekesebbeket mutatjuk be részletesebben.

Bodajkról indulva, rövid sétával érünk el Csókakőre. A település felett emelkedik a Csókakői-vár. Különlegessége, hogy a környéken, illetve egész Fejér megyében az egyedüli fennmaradt középkori vár. 1299-ben tesznek először említést róla, tehát építése több mint 710 évvel ezelőtt történhetett. A vár egy meredek sziklafalú magaslaton áll, ami azt eredményezte, hogy a várat évekig bevehetetlennek tartották. Sokáig jelentős stratégiai szerepet töltött be a térségben és Székesfehérvár mellett a második legfontosabb erődítmény volt. A 15. században jelentősen átépítették, kibővítették. Itt nagyjából azonban véget is ért a fejlődés, a sorozatos tulajdonos váltások, majd öröklések során a vár állapota folyamatosan romlott, olyannyira, hogy a török hódoltság idejére már nem képviselt jelentős katonai erőt. A törökök különösebb gond nélkül foglalták el és tartották uralmuk alatt közel 150 évig. Végül 1867-ben szabadult fel a török megszállás alól, a korabeli leírások szerint három bomba robbantása elég volt ahhoz, hogy a várban állomásozó törökök megadják magukat. Ezután rövid ideig várbörtönként működött, majd erődítésként már nem tartották nyílván.

Forrás: MTI

Ezzel le is zárult Csókakő várkorszaka és megkezdődött a lassú enyészet és pusztulás. Műemlékké csak 1953-ban nyilvánították, de ez sem hozott javulást a vár állapotában, a kilencvenes évek elejére már életveszélyessé vált. Végül 1996-tól jelentős források bevonásával kezdődött meg a vár helyreállítása és egyes részeinek feltárása. A felújítás napjainkban is tart, de saját felelősségre egész évben látogatható.

Csókakőről Gánt felé vesszük az irányt, követve a Kéktúra jelzéseit. Gánton, illetve környékén két látnivalót választottunk. Mindkettőhöz a "mélybe" kell ereszkednünk: A Gánti-barlang, illetve a Bauxitbányászati Múzeum a célpontunk.

A Gánti-barlang 106 méteres hosszával a Vértes legnagyobb barlangja. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport tárta fel. A barlang szervezett keretek között látogatható. Nem nehéz terep és eltévedni se lehet a hosszú egyenes járatban. Nagyjából egy kétórás túra során teljesen bejárható.

A Bauxitbányászati Múzeumot a Gánti bányatelepen találjuk. Az egykori külszíni és földalatti bányászat történetével és eszközeivel ismerkedhetünk meg itt. A múzeum Balás Jenő nevét viseli, aki a XX. század elején a bauxit lelőhelyek felfedezésében és a magyar alumínium ipar létrehozásában tevékenykedett. A múzeum egy 330 négyzetméteres külső és egy 360 négyzetméteres belső részből áll. A belső részen (ami tulajdonképpen egy bányavágat) a felszín alatti termelés gépeit és történetét bemutató tárlatot láthatunk, míg a szabadtéri részen a nagyobb gépek kaptak helyet. A kiállítást áprilistól-októberig hétfő kivételével minden nap 10-18 óráig látogathatjuk.

Következő állomásunk a túra utolsó szakaszán fekvő Várgesztes. A Kéktúra útvonalán haladva nem is érjük még el a települést, amikor - kis kitérőt téve - a kék rom jelzést követve felkapaszkodhatunk a Gesztesi várhoz. A kapaszkodást szó szerint kell érteni, mert a várhoz vezető aszfaltút utolsó szakasza igen meredek.

Forrás: MTI

A vár, hasonlóan a környék több nevezetességéhez, településéhez a Csákok birtoka volt, első írásos említése a XIV század közepére tehető. Méreténél és adottságainál fogva a vértesi várrendszer egyik jelentős építménye volt. Kezdetben inkább a királyi vadászatok helyszíneként használatos - ekkor több királyunk is megfordult itt - erődítménnyé alakítását a török veszély indokolta. A török időktől kezdve többször is gazdát cserélt, végül - egészen 1945-ig - az Eszterházy család birtokába került. Sorsa szerencsésebben alakult mint sok korabeli váré, bár állapota folyamatosan romlott, de köveit nem hordták szét, és egyszer sem szenvedett jelentősebb káreseményt. Ennek is köszönhető, hogy az 1960-63-as felújítási munkálatok után (amikor a belső vár téglalap alakú, belső udvaros épületiet állították helyre) egy évvel már megnyitotta kapuit a mai napig is üzemelő turistaszálló és étterem. A tetőteraszon lévő kilátó részből szép panoráma nyílik a falura és a Vértes erdőkkel borított vonulataira. Egy kellemes ebéd, egy kis pihenés, illetve a szép kilátás reményében megéri rövid kitérőt tennünk a Kéktúra útvonaláról.

Tovább folytatva utunkat, miután áthaladtunk Várgesztesen újabb remek kilátóhely felé indulhatunk. A terepviszonyoknak megfelelően ismét meredek emelkedőt kell leküzdeni, melynek végén a Zsigmond-kő szikláihoz érünk (a kék jelzésről a kék háromszöget követve kell letérnünk). Innen is megcsodálhatjuk Várgesztest, valamint az előbb bemutatott gesztesi várat is.

A túra végállomása, Szárliget innen már csak mintegy 10 kilométerre található. Akinek még nem volt elég a gyönyörű panorámából, útközben megmászhat egy magaslatot, ahol Vitányvár romjai állnak. A vár teljesen romos állapotban, növényzettel benőve áll, falai mellől viszont ismét csodás kilátásban lehet részünk.

KAPCSOLÓDÓ CIKK