Kezdődik a sarkköri nyár: mit lehet csinálni az Antarktiszon?

A kontinens, ahol több a pingvin, mint az ember, ahol nincs független kormányzat, ahol csontig hatol a mínusz 88 fokos hideg, és ahol a hó-algákon kívül semmi nem nő. A hely, ahová a 60-es években kötött ki az első téliesített turistahajó és ahova a repülőjáratokat leszámítva jelenleg 40 féle luxus és high-tech óceánjáró érkezik évente 40 ezer turistával. Mit lehet csinálni az Antarktiszon?

A 14 millió négyzetkilométernyi terület a körülbelül 1000 fős nemzetközi kutatóegységet leszámítva gyakorlatilag lakatlan. Egy keskeny tundrasávon zuzmók és hóalgák, a partok mentén pedig pingvinek, fókák rablósirályok élnek. A déli sarkvidék földrajza mindazonáltal igen változatos: hegyek, gleccserek, fennsíkok, sőt még egy vulkán is található rajta. Az egyik legérdekesebb geológiai jelenség az úgynevezett selfjég, amely egy sajátos jégfelhalmozódásként tulajdonképpen a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeget jelenti. Ez, az egyik végén a szárazföldhöz fagyott jégtakaró mérete folyamatosan változik és a nyaranta leszakadó jégtábláknak köszönhetően kifejezetten látványos.

Novembertől februárig még elviselhető a hideg, de a hőmérő higanyszála még ekkor is alig lépi túl a nulla fokot. A sarki nyárban azonban előfordulhat, hogy -10 fokkal kell megküzdeniük az utazóknak. Az antarktiszi kirándulások legideálisabb időpontja a december harmadik és január negyedik hete közötti időszak.

Túl népszerű: jövőre már korlátozzák a turistaérkezések számát

A földrajzi közelség miatt a legtöbb turista Chiléből és Argentínából érkezik, valamivel kevesebben Új-Zélandról és Ausztráliából. A csúcsot a 2006-2007-es év jelentette amikor is csaknem 50 ezren voltak kíváncsiak a hatodik kontinensre, plusz 14 ezren olyanok is, akik nem tették a lábukat az Antarktisz jegére, csak a hajóablakokon át és az erkélyekről csodálták a kevés csapadék miatt fagysivatagnak is nevezett szikrázó jégmezőket.

Az Antarktisz népszerűsége töretlen. Olyannyira, hogy a közeli tengerekbe kerülő üzemanyag mennyisége miatt a turistaérkezéseket már jövőre korlátozzák. A hatóságok 2011-ben alig 30 ezerben állapították meg az engedélyezett turisták számát. Az elmúlt években magánhajók is próbálkoztak a kikötéssel, de vagy a szükséges engedélyek hiányában, vagy a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt nem tudtak lehorgonyozni.

A népszerűségnek azonban vannak kedvező hatásai is- mondja Steve Wellmeier a Nemzetközi Antarktiszi Tour Operátorok Szervezetének (IAATO) igazgatója. "A hajók hozzák-viszik a kutatókat, a turisták hozzájárulnak a hatodik kontinens védelmének költségeihez és felhívják a figyelmet, az Antarktisz élővilágának törékeny egyensúlyára".

Mit lehet csinálni az Antarktiszon?

A turisták egy 8-14 napos út keretében körülbelül 4-10 napot tartózkodnak a kontinensen a többit Cape Townban töltik készülődéssel és városnézéssel illetve különböző (kötelező) eligazításokon vesznek részt. Itt többnyire biztonsági előírásokat ismertetnek velük és ellenőrzik a felszereléseket.

Az utazási irodák általában plusz két tartalék napot számolnak arra az esetre, ha az időjárási viszonyok kedvezőtlenül alakulnának, akár az oda-vissza repülőutak, akár az antarktiszi programok szempontjából.

Cape Townból körülbelül 5 óra a repülőút az antarktiszi Novo Station repülőtérig. Érkezés után az utazók főleg akklimatizálódással és étkezéssel töltik az időt, de előzetes egyeztetéssel lehetőségük van különböző kutatócsoportok bázisait is felkeresni. Az angol nyelvű idegenvezetők segítségével megismerkedhetnek a kutatók életével és az egyes csapatok kutatási területeivel, köztük a klímaváltozás következtében kettészakadni látszó Antarktisz kérdésével.

Az antarktiszi tartózkodás egyik elengedhetetlen része az akklimatizáció, amelynek keretében a turisták napi 8-10- 15 kilométeres felkészítő köröket tesznek a bázisuk körül és kedvező időjárás esetén körülbelül a harmadik napon indulnak nagyobb, akár egynapos túrákra. Ezeken a kirándulásokon speciális járművek is a rendelkezésükre állnak részben biztonsági, részben kényelmi okokból.

A legnagyobb érdeklődés a hegyeken keresztül vezető 1500-2800 méteres magasságban húzódó Antarktikus fennsíkok után mutatkozik. Népszerűek még a kontinens peremterületei ahol látható, amint a jéghegyek és a jégtáblák leszakadnak a kontinens szárazföldjéről. Terepjárós túrák is indulnak a Schirmacher "Oázis"-hoz, ahol egészen egyedülálló jégbarlangok húzódnak.

A másik igen kedvelt program a bázisokról induló repülős kirándulás, amelyre biztonsági okokból élelmiszert és a hálózsákokat is visznek magukkal a turisták. Basler BT-67 típusú repülőgépekkel dél felé veszik az irányt, és mintegy háromórányi repülés után az olvadó jégmezőn landolnak. Itt másfél órás "szabadprogram" következik, mivel körülbelül ennyi idő szükséges hogy megtankolják és felkészítsék a repülőgépet a hátralévő négyórás órás útra, melynek végén a turisták a 2800 méter magasan, a Déli Sarkpont mellett landolnak. Estére előfűtött orosz gőzfürdővel várják vissza a bázisra az utazókat.

Indulnak egynapos antarktiszi kiruccanások szintén Cape Townból, méghozzá egy 727-es Boeing-el. A Déli-óceán feletti 5 órás repülőút után a fent említett Schirmacher "Oázis"-nál található jégbarlangokat tekintik meg a vállalkozóbb kedvűek, majd azt követően az oázis legmagasabb pontjához sétálnak el. Egy ebéd és egy gőzfürdőzés után a turisták máris indulnak vissza Fokvárosba.

A hosszabb és rövidebb túrák ára körülbelül 14 és 35 ezer euró között változik. Az árban nincs benne például a repülőjegy Cape Town-ba és vissza, a biztosítás és a vízumköltségek és a műholdas telefonösszeköttetés sem. Benne van viszont egy speciális polár ruházat, az idegenvezetés, az összes étkezés és szállásdíj, és egy a hatodik kontinens látogatásáról szóló tanúsítvány.