Program rossz időre: a pannonhalmi apátság

2011.07.26. 11:18

Ha szeretnénk egy tartalmas hétvégi kirándulást, Pannonhalma ideális célpontnak ígérkezik: szinte éppen annyi látnivaló és lehetséges program tervezhető be, amennyit egy-két nap alatt maradéktalanul felfedezhetünk és akár a Balatonról is felautózhatunk ide. 

Pannonhalmán ugyanis nem csak magát az apátságot lehet megnézni, de annak tágabb környezetét is: a hozzá tartozó arborétumot, az idén nyár elején nyílt levendula lepárlót és -mezőt, a fűszerkertet, továbbá a Hefter Üveggalériát is - mindezt néhány száz méteres körzetben. Időszaki kulturális programok közül is válogathatnak az érdeklődők, a gasztronómiai élményekre vágyók pedig részt vehetnek apátsági borkóstolón (erre kapható külön jegy; illetőleg előzetesen be kell jelentkezni), továbbá beülhetnek a Viator Étterem és Borbárba. Szubjektív olvasói élménybeszámoló következik.

Pénteken érkeztünk, egy helyi vendégházban foglaltunk szállást. A környék szálláslehetőségeinek érdemes utánanézni az interneten (különösen, ha valaki üdülési csekkel szeretne fizetni); nem utolsó sorban az apátság is nyitott egy zarándokszállást.

Az apátság nem titkolt célja a turizmus fellendítése, a látogatók fogadására külön beléptetőt alakítottak ki, melynek épülete átível az eredeti főkapu felé vezető úton. A jegyvásárlással tehát ne a nagy portán kísérletezzünk. Gépkocsival érkezők a Viator étteremnél ingyenesen parkolhatnak, az apátság turistáknak nyitva álló bejárata pedig itt, az étterem szomszédságában található.

Forrás: Lőrinczy Judit

Mint sok más egyházi épületben, ügyeljünk a megfelelő ruházatra (lehetőleg térd alá érő, illetőleg a vállat fedő öltözék). Fényképezni vaku nélkül szabad. A beléptető épület első emeletén ajándékboltot találunk, a másodikon kezdődik a "túravezetés". A felnőttjegy 1800 forint, és itt is érvényesíthetők a különféle kedvezmények (pl. diákigazolvány). Óránként indítják a csoportokat, ezért érdemes egész előtt tíz perccel odamenni és megvenni a jegyet.

Elsőként egy negyedórás filmet vetítenek le az apátságról és az azt körülvevő vidékről. Ami talán a legérdekesebb: rövid bepillantást nyerhetünk az itt élő szerzetesek életébe is. (Az apátság történetéről később az idegenvezetés során kapunk bővebb tájékoztatást).

Nem csak e filmből, de később a lepárlónál az ajándékbolt (és teázó) vezetőjével folytatott beszélgetésünkből is kiderült, hogy a bencés szerzeteseket a köztudatban élő sztereotípiával ellentétben egyáltalán nem úgy kell elképzelni, hogy egész nap egy sötét szobában, világtól elzárva, gyertyafénynél tanulmányozzák a Szentírást. Évközben a bencés gimnáziumban tanítanak, ilyenkor nyáron pedig valósággal kiürül az apátság. Külföldre utaznak konferenciákra, lelki gyakorlatra, vagy ahogy a "civil életben" teszik az emberek, vakációzni.

Forrás: Lőrinczy Judit

A beléptető kapu és a film után az idegenvezető rövid "erdei" sétát követően az apátság eredeti, nagy bejáratához vezeti a csoportot. Az épületegyüttes nem minden része látogatható, akad, ahová csak a bencések léphetnek be. Először magát a XIII. századi, későromán-koragót stílusban épült bazilikát és az altemplomot mutatják meg, majd a Porta Speciosán át a Mátyás-korabeli kerengőre jutunk; ezt követően vezetik át a csoportot - az egri líceumhoz hasonlítható, de annál sokkal nagyobb - könyvtárba. Az évszázadok során újabb és újabb, az adott korstílusnak megfelelő épületeket emeltek az eredeti bazilika köré - így a könyvtár már klasszicista jegyeket visel magán -, mígnem eljutunk a legkülső "évgyűrűig", a mai modern épületekhez, amit a beléptető kapu, az étterem és az egyedi megoldású, több szinten elhelyezkedő pincészet képvisel. A mégoly eltérő stílusok azonban olyan szerencsés elegyet képeznek, hogy valamennyi épület jól illeszkedik egymáshoz, és a tájhoz is.

Pannonhalmán őrzik a tihanyi apátság alapítólevelét, melynek egy másolata megtekinthető a könyvtárban (ebben van az a bizonyos magyar szövegrészlet a Fehérvárra menő hadi útról, amelyre történelem tanulmányainkból emlékezhetünk). A könyvtár hihetetlenül gazdag, és nem csak "dísznek" van: a szerzetesek természetesen forgatják is az itt található köteteket (a jelenleg több mint 350 ezer példány folyamatosan gyarapszik). Ennek köszönhetik létüket az apátsági likőrök is: a könyvek között bukkantak rá az 1700-as évekből származó receptekre, és kísérletezni kezdtek. Ez olyan jól sikerült, hogy egy pálinkafőzdével megállapodást kötöttek: az apátságé a recept, minden mást - anyagbeszerzést, előállítást - a főzde vállal. A likőrök helyben megvásárolhatók, a Viatorban ezenkívül meg is kóstolhatjuk őket.

Forrás: Lőrinczy Judit

Az idegenvezetés során rengeteg történelmi, kultúrtörténeti tényt és érdekességet hallhat a látogató, én ezekre nem térek ki - akit előzetesen érdekel, az Interneten amúgy is kellő mennyiségű információra bukkanhat.

Amikor az egyetlen lehetséges út (emiatt nem útvesztő) végére, a középpontba értünk, az előttünk ott járt emberek "áldozásait" találtuk: egy boríték (nem néztünk bele), hajcsat, szép formájú kavics. Mi is hagytunk ott hasonló apróságokat. Bár a kőlapokból álló labirintus ívein bármikor keresztülléphetnénk, és folytathatnánk az arborétumi sétát, valahogy nem visz rá minket a lélek: visszafelé is megtesszük a kanyarokat.

Forrás: Lőrinczy Judit

Az arborétum és a mellette elterülő levendulamezők a feldolgozó üzemmel ; megtekinthetjük a levendula lepárlásának folyamatát (a helyiséget ennek megfelelően erős illat lengi be). Az ajándékboltban frissítő innivalót kapni (mi a nagy melegben levendulás limonádét ittunk), és itt is megvásárolhatók a helyben előállított termékek: szappanok, krémek, teakeverékek, csokoládé, likőr, illóolaj.

Az arborétumon átvágva a Hefter Üveggalériához jutunk, ahol minimális összegű belépődíj ellenében képet kaphatunk arról, miként újították fel az apátság gyönyörű szép ólomüvegeit. (Az egyiken Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése c. festményének egy részlete látható). Továbbá modern művészeti élményben is részünk lehet a több alkotó által kiállított üvegtárgyak révén; vásárlásra itt is van lehetőség. A gyógynövénykertnek és a gyógynövényház ingyenesen látogatható.

Az apátsági látogatás nem lenne teljes a gasztronómiai élmények nélkül: ezt szolgálja a Viator Étterem és Borbár, melynek séfje az azóta Michelin-csillagot elnyert budapesti Onyx étteremből érkezett Pannonhalmára. A Viator felfogása is ennek megfelelő, csúcsgasztronómiára törekvés elérhető árakon, modern, minimalista, ízléses közegben. A két oldalról üveggel borított étteremből csodálatos kilátás nyílik a környékre és az apátság harangtornyára. A negyedévente változó étlaphoz természetesen a "ház borai" dukálnak, melyeket külön bejelentkezést követően az apátsági pince látogatásával egybekötve is megkóstolhatunk. A borászat az apátság alapításával egyidős ugyan, de az 1950-es évektől fogva az addigi gondos, minőségi termelésről a mennyiségére álltak át. Az apátsági pincészetet 2003-ban indították útjára ismét, az alapoktól: a szőlő újratelepítésével kellett kezdeni, ugyanis a korábbi tőkék a túlterhelés miatt menthetetlennek bizonyultak. A munka azonban kétségtelenül megérte, az apátsági pincészetet tavaly az év borászatának választották.

Mondanom sem kell, mire mindezt végigjárjuk, végigesszük, végigisszuk, alaposan elfáradunk, és azzal az érzettel megyünk haza, mintha egy hetet nyaraltunk volna. Pedig ezeken kívül a már említett szezonális programokra is el lehet menni; a környék továbbá gyalog- és kerékpártúra útvonalakat is tartogat. Pannonhalmán mindenki megtalálhatja a neki tetsző kikapcsolódási és művelődési lehetőséget, akár egy napra, akár hosszabb időre tervez.