Ahogy Budapestnek, úgy Szentendrének is nagy problémája, hogy gátakkal vágja el lakóit a Dunától. És ahogy a Római parton, úgy a Dunakanyar legszebb városában is egy vendéglátóipari egység mutatta meg, hogyan lehet visszafoglalni a partot és a folyót. A Kacsakő pillanatok alatt lett igen népszerű hely, a törzsvendégek között már olyanok is vannak, akik hajóval járnak vissza.

Forrás: Terray István

Júniusban nyitott a Kacsakő a szentendrei belvárosban, a gát végénél, a helyi szlengben Szerelmes Villáskulcsoknak hívott szobor alatt. A korábban elsősorban gyerek és kutyasétáltatónak használt partszakasz árnyat adó fái alatt egy átalakított ipari lakókocsiból mérik a szörpöt és fröccsöt, a fákon függőszékek lógnak, a parton nyugágyak és újrahasznosított anyagokból készült bútorok. Rövid idő alatt felfedezték a város lakói, napközben főleg családosok és fiatalok látogatják, este vegyes a közönség.

Mindenkit fűz ide egy emlék
A népszerűség részben a helynek szól, nincs olyan környékbeli, aki ezer szállal (evezés, fürdés, séta, bográcsolás...) ne kötődne a folyóparthoz. A szomszédos Postás strand emberöltők óta fontos rekreációs része a városnak, a strandolás mellett szalonnasütő, vagy éppen koncerthelyszínként is népszerű. Számos idejáró szentendrei értetlenül kérdezi: hogy lehet, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe egy ilyen helyet nyitni?

A kérdés részben jogos, részben nem. A Dunakanyarban nagy hagyományai vannak a folyó menti helyeknek, de ezek általában éttermek és kocsmák, amik ráadásul nem kötődnek közvetlenül a parthoz. A Kacsakő inkább olyan, mintha egy tengerparti üdülőhelyről került volna ide, ráadásul száz évvel ezelőttről.

A reklámiparból a pult mögé
A tulajdonos, Kóczán Gábor megerősíti megérzésünket, a régi öltözőkabinok képe lebegett a szeme előtt, amikor a helyet kitalálta. Innen a kék- fehér csíkos dizájn, az ábrák a kocsin, még az általa hordott hajóskapitányi sapka is a tengert idézi. Gábor korábban soha nem dolgozott vendéglátóiparban, kommunikációs cége van, ami talán a hely markáns arculatában köszön vissza.

A Kacsakő születésével kapcsolatban elmondta, hogy nyáron szakmájában, a reklámiparban kicsit uborkaszezon van, ezért gondolt arra, hogy helyben csinál valamit. Tíz éve él a városban, és gyakran jártak le a gyerekekkel ide, a Duna partjára, nagyon adta magát, hogy itt kéne nyitni egy helyet. Bátyja féltette ugyan, hogy bírja-e majd a pultban állást, de kiderült, nincs ezzel probléma, sőt, jól érzi magát vendéglátósként.

A guruló lakókocsi már az első áradásnál praktikusnak bizonyult
Az eredeti ötlet a tervezés, kivitelezés során alakult, módosult, mint utólag kiderült, jó irányba. Az engedélyeztetés nem volt egyszerű, egyeztettek a várossal, a vízügyi hatósággal. Gondok voltak az építésügyi engedélyezéssel, így lett lakókocsi az eredetileg tervezett állandó pult helyett. Ami nem csak kinézete, hangulata miatt bizonyult jó választásnak, hanem azért is, mert mozgatható. Az áradással ugyanis már az első hónapban meggyűlt a bajuk, be is kellett másfél hétre zárniuk, a kocsit erre az időszakra csak fel kellett vontatni a parkolóba, nyitáskor vissza a helyére.

A víz mellett a szúnyogok jelentenek kellemetlenséget, de akit ez meglep, az eltévedt- mondja Gábor, aki az eltévedtek kedvéért azért tart a pultban szúnyogriasztót. "Amikor bemész egy vendéglátóhelyre, ott le kell ülnöd, szék van, a fogyasztásról szól az egész. Aki ide jön árnyékban van, levegőn van, órákat elüldögélhet a tájat nézve. És a parton van. Szentendre óriási tragédiája, hogy itt a gát, az emberek el vannak vágva a Dunától"- magyarázza. 

Hand made bisztró
Nem csak az engedélyeztetés volt problémás. Nehéz volt ilyen régi, hangulatos lakókocsit találni, végül egy régi ipari kocsira esett a választás, amit tavasszal vettek meg. Szinte minden saját kézzel készült: a tulajdonos és családja festette a kocsit, csinálta az asztalosmunkát, ahogy a bútorok nagy részét is ők készítették a kertjükben. A hely hangulata talán csak a Római parton lévő Fellini bárhoz hasonlítható, de Gábor csak a Kacsakő ötletének megszületése után ismerte meg azt a "kultúrbisztrót".

Napközben, amikor nincsenek sokan, akkor is jó itt ücsörögni, rálátni Szentendrére, jó a helyszín. Hétvégén rengeteg család jár ide (a kedvükért csináltak napközit a gyerekeknek), este meg fiatalok, középkorúak, idősek vegyesen, főleg a városból, de már Pestről is. Sok a biciklis, de kajakosok, kenusok is vannak a visszatérő vendégek között. A külföldi turisták nem nagyon jutnak el ide, őket általában végigzavarják a látványosságokon, és már mennek is vissza Pestre.

Az egész család lelke benne van a helyben
Amit tapasztaltunk, azt a tulajdonos is megerősíti: sokan csapnak a homlokukra, és kérdezik önmaguktól, hogy miért nem nekik jutott eszükbe egy ilyen hely. "A legjobb az a visszajelzés, amikor először van itt valaki, kér, nézelődik, ismerkedik, aztán kitör belőle, hogy de jó itt, és milyen jó, hogy megcsináltuk"- teszi hozzá.

"A feleségem egy kicsit félt az egésztől, de a család lelke is benne van a helyben, ők is sokat lejárnak ide. Szezon végén majd becsukjuk a lakókocsi ablakát, és elkezdünk számolni, hogy hogy sikerült, és megéri-e folytatni. Nem egyszerű szervezni, összerakni, csinálni mindennap, de amikor az emberek azt mondják, hogy 'jaj, de jó', azért az tényleg jó... Mi meg bízunk abban, hogy a végén jól jövünk ki anyagilag is" - mondja a jövőről a Kacsakő kapitánya.

Rengeteg az ötlet és a próbálkozás arra, hogy a városokban élők újra kapcsolatba kerüljenek a Dunával. Ilyen volt az évekig üzemelő Budapest Plázs, a rakpartok átalakításának és a dunai gyalogoshíd terve. Szentendre drasztikus lépésre szánta el magát, lebontják a gátat, hogy a folyó víze mellé juthassanak a helyiek és a turisták, és a tervek szerint majd csak az áradás idején védi mobilgát a települést. Amíg azonban mindez megvalósul, a hasonló kezdeményezések mutatják meg, hogy a Dunapartot vissza lehet foglalni, és újra a mindennapi élet helyszínévé lehet tenni.