Bringával az Alpok legszebb városában

Annecy, Franciaország, Barbara kalandjai, utazás
Vágólapra másolva!
2012-ben a franciaországi Annecyt választották az Alpok legszebb városának - teljes joggal. Képeslapszerű kisváros egy képeslapszerű tó partján. Kis odafigyeléssel akár szolid büdzsével is kiveheti az ember a részét az idillből, sőt, még a türkizkék tó körbebiciklizése is belefér. Utóbbi az egykori vasút nyomvonalán. Kipróbáltuk.
Vágólapra másolva!

Amikor megérkeztünk Annecyba, nem sokat tudtunk róla. Nyár eleje volt, és Lyon után pár napot szerettünk volna eltölteni a Francia-Alpokban található Rhone-völgyben, mielőtt egy alig egyhetes kirándulás után Genfből hazaindultunk. Miután az összes francia ismerős, akit megkérdeztünk, egy torokból zengte, hogy Annecyba menjünk, engedelmeskedtünk nekik.

Forrás: Vincze Barbara [origo]
Annecy - az óváros (Kattintson a többi idilli képért!)

Annecyba tehát nem indultunk olyan felkészülten, mint Lyonba, és arról is csak sejtésünk volt, hogyan kell kiejteni az ötvenezer lakost számláló városka nevét (anszi). A Wikipédia és az internet nyilván elárulta a leglényegesebbeket, vagyis hogy már az időszámítás előtti ember épített itt a tavon cölöpházat, hogy 16 évesen Genfből ide költözött Jean-Jacques Rousseau, hogy a városnak a 16-17. században fontos vallástörténeti szerepe volt, és hogy zászlaján és a címerén egy hal feszít - de ez minden. Meg, hogy az Alpok gyöngyszeme elnevezéssel büszkélkedik, és 2012-ben megkapta az év alpesi városa címet. (Az egyik környező hegy csak később, szeptemberben lett egy iraki származású brit család lemészárlásának színhelye.)

Ott álltunk tehát az óváros közepén, amelyet szemlátomást megkíméltek a történelem sötét viharai. Lenyűgöző volt ódon hangulata, középkori műemlékei, eleganciája, kicsi utcái, kedves üzletei, nevezetességei; de legalább ilyen lenyűgöző a türkizkék Annecy-tó. Annecyval e kiváló adottságai miatt két legyet lehet ütni egy csapásra: egyszerre erős városi turizmusban és hegyi/tavi sportturizmusban is. Érdemes viszont hét közben érkezni, mert hétvégenként kisebb tömeg áraszthatja el.

Forrás: Vincze Barbara [origo]
Előtérben sport, háttérben az Alpok, a kettő között a tó (Klikkeljen!)

A szállásfoglalással tudatlanságunkból fakadóan nem nagyon törődtünk, három nappal korábban kis keresgélés után a Booking.com-on foglaltunk egy elfogadható szobát Lyonban. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor megpillantottuk szállásunkat a város legfrekventáltabb pontján, egy 17. századi templom oldalszárnyában (hogy tovább fokozzuk: az egyik csatorna partján, 80 méterre a tóparttól). A kétcsillagos hotelben a magyar hostelárak nagyjából másfélszereséért kaptunk egy helyes kis padlásszobát. Érdemes tehát az olcsóbb kategóriás szállásokat is böngészni, mert kis szerencsével 30 euróért akár 400-500 éves házban is megszállhat az ember.

A város, a kikötő és a nevezetességek megtekintésére elég egy nap, és bár valamelyik leírás csak nem bírta megállni, hogy "Savoie Velencéjének" nevezze Annecyt, nem ütközünk lépten-nyomon abba a közhelybe, amelyet minden olyan városban hallani lehet, ahol háromnál több csatorna épült.

Képeslapra illő táj

A táj képeslapszerű, az árak viszont gyorsan visszazökkentik az embert a realitásba. Persze még bőven a szomszédos Svájc alatt vannak, de megfelelnek a nyugat-európai árszerkezetnek: az élelmiszerek nem számottevően drágábbak, mint itthon, a szolgáltatások viszont akár az itthon megszokott háromszorosába is kerülhetnek. Ezért a reggelit mindennap megoldottuk parkban piknikezve, ahogy tették ezt az idősebb francia házaspárok is a mellettünk lévő padokon. Kötelező csemege a mennyei praline brioche, ami egy péksütemény, és reggelire eszik. Ebédre viszont inkább már az indiai, török és egyéb utcai étkezdéket választottuk, a vacsora pedig a szobánkban található, előzetesen jól megpakolt hűtőből került ki.

Forrás: Vincze Barbara [origo]
A tóparti kastély sajnos zárva volt, vélhetően magánterület (Kattintson a magánterületre!)

Hogy a városban mit érdemes megnézni, az adja magát; érdekesebb a tó, amelyet gyakran emlegetnek Franciaország legszebb és legtisztább tavaként. Környéke nyár elején tele volt siklóernyőssel és biciklissel, de láttunk Picasso stílusában készült sárkányokat eregető férfit is.

Bicikliút az egykori vasút nyomvonalán

A tó partján a vasúti forgalom megszüntetése után, a síneket felszedve - az építészeti újrahasznosítás páratlan példájaként - bicikliutat alakítottak ki. Az egyik legnagyobb attrakció, amikor az ember bringájával átsuhan a vasúti alagúton, miközben alatta hibátlan, aszfaltozott bicikliút kanyarog. Inni és vécére menni az egykori bakterházakban lehet, egyetlen hátránya, hogy mivel az út szigorúan a vasút nyomvonalán halad, innen nem annyira szép a látvány, mint a túloldalról. A másik oldalon nincs bicikliút, bár nagy sebbel-lobbal építik, így a következő szezonra jó eséllyel kész lesz. De így sem volt kényelmetlen az országút szélén haladni, főleg, hogy sokszor kisforgalmú utakra vezetett le a remekül kitáblázott bringaút.

Forrás: Vincze Barbara [origo]
Balra sárkány Picasso stílusában, jobbra érkező siklóernyő (További fotók a képre klikkelve!)

A 14 kilométeres tókör megtétele nem igényel különösebb fittséget, edzetlenek is bátran nekivághatnak. Mindenképp kölcsönözzünk biciklit, ami egy napra 15 eurónál kezdődik, de van downhillbringa 50 euróért, a lustáknak elektronikus bicikli 35-ért, és mindenből váltható félnapos bérlet is. A sisak és a zár alapfelszerelés, cserébe valamilyen hivatalos okmányt kérnek. A downhillezőket külön buszjárat viszi fel a hegytetőre, aki pedig csak a szolidabb tókört választja, legjobb, ha az óramutató járásának megfelelően indul Annecyból, és tempótól és vérmérséklettől függően három-öt órát szán az útra.

Forrás: Vincze Barbara [origo]
A gyerekeknek nem csak bicikli bérelhető (Klikkeljen a képre!)

Mi nagyon kényelmesen, sokszor megállva, kitérőket téve, pikniket beiktatva fél nap alatt teljesítettük a távot. Az idilli Annecy-tónál összesen három napot töltöttünk, aminek rekreációs értéke vitathatatlan: már egy nap után úgy érzi az ember, hogy minden helyrebillent.