Van valami bája annak, amikor az ember a reggeli kávéja mellé Kéktúra-pecsétet kap a városszéli kocsmában, de nem csak a gyűjtés szenvedélye miatt. A Bükköt épp egy éve kerestük fel, de az előttünk álló hosszú hétvégére is igazi túraidőt mondanak, ezért érdemes bakancsot húzni.

A Kéktúra nemcsak Magyarország, de Európa első hosszú távú turistaútja is, hossza több mint 1100 kilométer. Az ország legszebb tájain visz keresztül a fehér alapon kék csíkú jelzés, és mostanában újra egyre nagyobb divat végigjárni. Számos honlap foglalkozik vele, letölthetőek a GPS koordináták, kiszámolhatóak a távok, az emelkedők, megtervezhetőek az éjszakák. Az útvonal pazar látnivalókban gazdag, jól kiépített, családbarát, de ami a legjobb: szakaszai kitűnően alkalmasak a közelgő hosszú hétvégére. Csak az első feladat a legnehezebb: tájegységet választani!

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A Bükk ideális választásnak tűnik a hosszú hétvégére

Mi pont tavaly ilyenkor a Bükk mellett döntöttünk. Engem az olyan megállók, mint a Vár presszó, a Szomjas Csuka vendéglő, meg a Cserepeskői-barlang maximálisan meggyőznek, főleg, hogy egy kicsit lusta vagyok. Pontosabban nem is lusta, de szeretem, ha az utamat vendéglők, presszók és érdekességek szegélyezik: túrázni ugyanúgy szeretek, mint túra közben megpihenni. A Kéktúra ráadásul még a pecsétgyűjtés kalandját is kínálja, ami nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk!

Forrás: Budavári DóraA bükki szakasz Szarvaskőnél kezdődik. Egerből könnyen elérhető, és a busz pont a Vár presszó előtt tesz le. Városi embernek már itt előjön az érzés: végre kint a tömegből. Egy dombokkal körülvett kis faluban találja magát, ahol a presszóban nem lepődnek meg, ha a reggeli kávé mellé a pecsétet is elkérjük. Sőt az sem zavarja őket cseppet sem, ha az otthonról hozott kolbászt és kenyeret esszük reggelire. Ez egyébként általánosan jellemző a bükki szakaszra: a vendéglátók barátságosak, és a helyett, hogy megharagudnának, hogy nem a menüjüket esszük, mosolyogva megmelegítik a hozott konzerves chillis babot.

Szarvaskőnél a szakasz elején érdemes a kilátóponthoz felkaptatni, még ha az elsőre magasnak tűnik is. És ez még csak a kezdet! Mi elsőre bevállaltuk a 11 kilométeres szakaszt Bélapátfalváig, amely egy nap alatt könnyen teljesíthető, főleg, ha az ember nem aznap akarja betörni az új túracipőjét, mint én. A látnivalók közül a Gilitka-kápolna és a bélapátfalvai apátság romjai a legérdekesebbek. Utóbbi tulajdonképpen nem is egy rom, hanem egy felújított ciszterci kolostor, mellette a régi monostor kiásott falainak labirintusával. A román stílusú templomnak a környezete is impresszív, a 781 méter magas Bél-kő lábánál, egy erdős-ligetes emelkedésen fakadó forrás (Háromkút) mellett található. Ha bővebben szeretnénk hallani a kolostor történetéről, akkor azt a templom előtt álló, autójának támaszkodó jegyszedő bácsit kérdezve tehetjük meg, ha van türelmünk. A belépésért pár száz forintot fizetni kell, a pecsétet jobbra, a szentképekkel teli asztal egy fiókjában találjuk.

Pecsét, kérés nélkül

Ezen a ponton már elegünk volt a gyaloglásból, és bíztunk benne, hogy Bélapátfalván a Szomjas Csuka vendéglő majd csillapítja a szomjunkat. A horgásztóban tükröződő hely látványa a parton ülve, hideg sörrel a kezünkben több volt, mint amit remélni mertünk. A pultban ráadásul már kérés nélkül adták a pecsétet, mikor meglátták a hátizsákunkat. A képeslapra illő látkép annyira gyönyörű volt, hogy el se hittük, hogy erről a helyről nem tudtunk eddig.

Forrás: Budavári Dóra
A Szomjas Csukánál tiszta Ausztriát találunk

Bélapátfalváról Bánkútig kellett eljutnunk. A 18 kilométer izmos kis táv, de itt nincs más választás. A Google Mapen még otthon végigjártuk az útvonalat, Bánkútig semmi szállás nincs a közelben, úgyhogy aki mer, az nyer, bele kell vágni. Annál is inkább, mert ez a legszebb szakasz: a Tar-kőnél az embernek az az érzése, hogy a világ peremén üldögél, miközben alatta puha zöld dombok terülnek el, sehol egy ház vagy egy út.

A legmeglepőbb azonban a Cserepeskői-barlang, amely nemcsak barlang, sokkal inkább menedékház. Nekem visszaadta az emberekbe vetett hitemet, amikor a hegy tetején egy olyan barlangot találtam, ahol minden látogató ott hagyott valamit: tűzgyújtásra alkalmas újságpapírt, mécsest tartó Staropramen sörösdobozt felakasztva. A hely szép, rendezett, zárható ajtóval, tűzhellyel, komolyan mondom, megfordult a fejünkben, hogy majd egyszer itt éjszakázunk. A pecsét jobbra az ajtó mellett várja, hogy a kicsit kiszikkadt tintába nyomkodjuk, de még működik.

Forrás: Budavári Dóra
A Cserepeskői-barlang bejárata

Bánkút igazi síterep lehet télen, felvonóval, de ilyenkor ősszel is szép. Mire odaér az ember, jólesik a sör és a frissítő, amelyet a szállások mellett lehet kapni. Az egész hely tulajdonképpen pár házból áll, nagyon csendes, és csak jó fej turisták járnak erre. Innen kétfelé lehet menni: a Kéktúra Mályinka és Putnok felé küld, mi mégis Szilvásváradot választottuk, mert az út vállalható hosszúságú, viszont van füstölt pisztráng, ősemberbarlang, vízesés és kisvasút is. Annál is inkább jó választás ez, mert innen sok busz megy, sőt egyenesen Budapest felé is visz járat.

Szállástipp

A Bükkben Bélapátfalván és Bánkúton szálltunk meg, mindkét szállást a neten találtuk, áruk 3-4000 forint környékén mozog egy személyre számítva. Akkor még nem tudtuk, de azóta beigazolódott a tipp, miszerint érdemes az önkormányzatoknál is érdeklődni a kisebb falukban, ott is tudnak segíteni, ha máshogy nem találunk szállást.


Egyik kommentelőnk, Hörpölin arról tájékoztatott, hogy Szarvaskőn a Vár presszó október 1-től zárva van, ott nem lehet pecsételni. Helyette az Öko-Park recepcióján van pecsételő pont: ha elindulunk a faluközpontból Bélapátfalva felé a kék jelzésen, a vasúti átjáró előtt találjuk az Ökö-Park bejáratát és azon belül a recepciót. Köszönjük a friss információt!