Ahol a kutya is beleugathat a politikába

2013.05.19. 21:58

Amikor Argentína fővárosában, az őrült Buenos Airesben jártam, eszembe jutott, hogy veszek egy jegyet a Rio de la Platát átszelő hajóra, és megnézem Uruguayt. Semmit sem tudtam erről a kis országról, úgyhogy tulajdonképpen pontosan azért látogattam meg, amiért Sir Edmund Hillary megmászta a Mount Everestet: mert ott volt.

Uruguay a rosszmájú argentinok szerint Buenos Aires külvárosa. Tény, hogy az ország annak köszönheti függetlenségét, hogy a brazilok és az argentinok nem tudtak megegyezni, melyikük csatolja magához a területet. Egykor ugyanis a portugálok gyarmatosították a mai Uruguayt: Colonia del Sacramento, az egykori portugál helyőrség ma a világörökség része. Úgyhogy mégiscsak van valami Uruguayban, amit érdemes megnézni, gondoltam. Na és persze Montevideo is bizonyára érdekes, hiszen mégiscsak egy főváros. Több úti cél sajnos nem fért bele a szűkre szabott időbe, a Punta del Estében található híres strandokhoz pedig amúgy is hideg volt még az októberi tavaszban.

Nos, Colonia del Sacramento, ahová a Buenos Airesből induló, szupermodern komphajók megérkeznek, valóban nagyon klassz hely, míg Montevideótól egyáltalán nem voltam elragadtatva. A főváros eléggé lepukkant, az egykori portugál helyőrség viszont nagyon barátságos. Igen, talán ez a megfelelő jelző egész Uruguayra: barátságos ország, vagy "paisito" (országocska), ahogy a lakói becézik. Mert az uruguayiak egyik alapélménye, hogy az országuk kicsi. Legalábbis a két óriási szomszédhoz, Argentínához és Brazíliához képest, Magyarországnál ugyanis még ez az országocska is kétszer nagyobb. És tartogat néhány rendkívül kellemes meglepetést.

forrás: Soltész Béla
Fillérekért lehet óriási húsokat ebédelni (Galériához kattintson a képre!)

Steakkel kompenzálni

Uruguayinak lenni az örök kisebbrendűségi komplexuson túl még azt is jelenti, hogy az ember egyfolytában hatalmas steakeket töm magába. Az ország Montevideón kívül eső része ugyanis tágas pusztaság, csupa bukolika, olyan, mint a dimbes-dombos Dél-Dunántúl, itt-ott pálma- és eukaliptuszfákkal feljavítva. A vidéki Uruguay lakói elsősorban marhatenyésztésből élnek, aminek az a nagyszerű következménye, hogy szinte fillérekért lehet óriási húsokat ebédelni. Colonia del Sacramentóban felkerestem egy olyan éttermet, amely részt vett a világ legnagyobb marhahússütésében. Dél-Amerikában csínján kell bánni a cégtáblákra festett világrekordokkal: nincs olyan település, amely ne valami bizarr világrekord helyszíneként hirdetné magát. Az azonban kétségtelen, hogy a darab hús, amit kértem, mindkét irányban lelógott a tányérról.

Aztán a pincérrel beszélgetve kiderült, hogy Uruguay egy rövid ideig valóban a világ legnagyobb hússütője titulussal büszkélkedhetett. Az uruguayi néplélek rejtelmeibe nyújt némi bepillantást a következő történet: 2008-ban húszezer ember gyűlt össze a montevideói futballstadionban, köztük a coloniai vendéglátósok is, hogy megrendezzék a világ legnagyobb szabadtéri hússütését. Ez sikerült is, az esemény bekerült a Guinness-rekordok könyvébe. A stadion gyepén másfél kilométer hosszan felállított grillállványokon összesen 12 tonna húst sütöttek meg, legyőzve ezzel a korábbi világrekorder Mexikót, ahol csupán nyolc tonna húst faltak fel egyetlen nap alatt. Az eseményen felszólaló Luis Alfredo Fratti, az Uruguayi Húsügyi Hivatal elnöke bejelentette, hogy "mostantól hivatalosan is mi vagyunk a világ legnagyobb állattenyésztő országa". A nemzeti büszkeségbe azonban három évvel később csúnyán beletiportak - vajon kik? - a fránya argentin szomszédok. 2011-ben 13 tonna húst sütöttek a Pampa egyik kisvárosában, 30 ezer résztvevővel.

Forrás: Soltész Béla
Colonia del Sacramento utcáin (Galériához kattintson a képre!)

Keserű, de felpörget

Szerencsére van más is, amiben az uruguayiak világelsők lehetnek. Bár Argentínában is úgy isszák, mintha az életük függne tőle, az igazi matérajongók azonban egyértelműen az uruguayiak. A maté egy tízméteresre is megnövő fa levele, amelyet megszárítanak és megőrölnek, és aztán a keserű zöld teára emlékeztető főzetét frissítőként fogyasztják. Pontosabban nem is a főzetét. A lényeg éppen az, hogy 80-90 fokos vízzel kell felönteni, kis adagokban. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy sétál a négytagú uruguayi család az utcán, mindegyikük kezében kis, kivájt tök (calabaza), benne a maté, a tökből kiáll egy fém szívóka (bombilla), a hónuk alatt pedig egy legalább kétliteres termoszt (termo) hurcolnak forró vízzel, ebből öntik fel folyamatosan a tökben ázó matét.

Ez a folyamat, ahogy a leírás alapján is sejthető, a négytagú család mind a nyolc kezét igénybe veszi, de ha közben valakinek fagyizni, cigizni vagy telefonálni támad kedve, azt is megoldják valahogy, például a termoszt a hónuk alá szorítva. Ha beülnek egy étterembe, ott ingyen utántöltik a termoszukat, hogy tovább szörcsöghessenek. A végtelenül békés uruguayiakat szerintem csak egyféleképpen lehetne kihozni a sodrukból, ha megvonnák tőlük a napi három-négy liter matéjukat.

Forrás: AFP/Ricardo Rey-Fernandez
 A világ legszegényebb és legjobb fej államfője, José "Pepe" Mujica (Galériához kattintson a képre!)

Manuela az interjúkba is beleugat

Végül pedig ne feledkezzünk meg Uruguay legújabb nemzeti büszkeségéről, a világ legszegényebb - és legjobb fej - államfőjéről, José "Pepe" Mujicáról, aki az utóbbi egy-két évben az internet sztárjává vált bölcs és/vagy megbotránkoztató kijelentéseivel, amelyek YouTube-videókon és Facebookon megosztott képeken terjednek. Az egykori tupamaro-gerillát 2009-ben választották az ország elnökévé, de korábbi puritán életstílusával a közjogi méltóság felvétele után sem volt hajlandó szakítani. Továbbra is Montevideo külvárosában él egy farmon feleségével és Manuela névre hallgató, háromlábú kutyájával, aki gyakran az interjúkba is beleugat. Ha nem a tömegközlekedést használja, akkor bogárhátú Volkswagenjével jár munkába, havi két és fél millió forintnak megfelelő elnöki fizetésének 90 százalékát pedig jótékony célokra fordítja.

Pepe Mujica különös életvitelével már korábban is felkeltette a sajtó figyelmét, de akkor vált az internet kedvencévé, amikor 2012-ben az ENSZ egyik konferenciáján röviden és egyszerűen, de kimondta azt, amit államfőtől nagyon ritkán hallani: hogy a fejlődés fenntarthatatlan, amennyiben azt az anyagi javak halmozásaként fogjuk fel. "A gazdag országok fejlődési és fogyasztási modelljét akarjuk?" - kérdezte felszólalása elején. "Ezt kérdezem önöktől: mi történne ezzel a bolygóval, ha Indiában ugyanannyi autó jutna egy háztartásra, mint Németországban? Mennyi oxigénünk maradna?"

Pepe Mujica beszéde a Rio de Janeiróban rendezett, a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-konferencián, 2012. június 20-án

A videó ma már egymilliós nézettség felett jár a YouTube-on, és Mujica más megnyilvánulásai is komoly visszhangra találnak a közösségi oldalakon. Más országban elképzelhetetlen lenne egy ilyen államfő, de az uruguayiak elsöprő többséggel választották meg Mujicát, akinek ráadásul jövőre el kell hagynia a hivatalát. Uruguayban ugyanis a törvények értelmében az elnök a hivatali ideje lejárta után nem indulhat újra a választáson. Még egy fontos adalék, amitől a steak, a maté és a világ legjobb fej elnökének hazája még szimpatikusabbnak tűnik.