Elég nekik egy kempingszék

Argentínában rengeteg munkaszüneti nap van, az argentinok pedig alig várják, hogy kiszabaduljanak a városból. Kiteszik a vízpartra vagy az út szélére a kempingszéküket, és már kezdődhet is a piknik. A távolabbra vágyók pedig több órát döcögnek a csúcsforgalomban, hogy aztán ismét tömegben találják magukat.

Argentínában rengeteg munkaszüneti nap van, idén pontosan tizenkilenc. Ebbe beleértendők a tényleges munkaszüneti napok, és azok a hétfők vagy péntekek, melyeket keddre vagy csütörtökre eső ünnep miatt adnak meg. Ezeket sosem kell ledolgozni, a kormány nem titkolt szándéka ugyanis, hogy a hosszú hétvégékkel a belföldi turizmust fellendítse. A fővárosiak alig várják, hogy ilyenkor végre kiszabaduljanak a betonrengetegből, a mindennapos, órákig tartó ingázások, dugók monotóniájából, és végre friss levegőt szippantsanak.

Aki megteheti, hétvégi nyaralójába, a quintába menekül, és a napot a kertben, steak-sütögetéssel, borozgatással tölti az árnyékban, népes családjával. A többségnek azonban se pénze, se ideje egy nyaralót fenntartani, ezért alternatívaként maradnak a népszerű pihenőhelyek. Ilyen közkedvelt helyszín a főváros egyik nyitottabb területe, a repülőtér körüli kerítés. Ez a groteszk plázs az argentin Kínai, elvitelre című filmben is felbukkan, ahol a főszereplő a főváros közelében hömpölygő La Plata folyó és a repülőtér közötti forgalmas út mellett egy fa tövében, kempingszékben, arccal a fel- és leszálló gépek felé fordulva piknikezik egész nap.

Egy átlagos hétvégi nap Buenos Aires egyik parkjában Forrás: Kun-Szabó Mariann

Buenos Aires környéke sík, pampás vidék, ezért a fővárosiak már a fák puszta látványától elolvadnak. Ha víz is van a környéken, az maga a földi paradicsom. Hétvégén a fővárosi parkok tömve vannak fákat és vízpartot szomjazó argentinokkal, de gyakran látni a környező forgalmas autópályák mellett árnyékban piknikező családokat, békés sziesztájukat láthatóan nem zavarják az elzúgó autók.

Nem elég elindulni

Azért a nagy többség megpróbál kiszakadni a városból. Mivel Argentínában hatalmasak a távolságok, és csak a Buenos Airest körülölelő provincia háromszor nagyobb Magyarországnál, az argentinoknak más felfogásuk van a távolságról. Ha le akarunk ugrani valahova a hétvégére, akkor nyugodtan beszélhetünk olyan kényelmes úti célokról, mint a 300 kilométerre fekvő Rosario, vagy a 400 kilométerre, az óceán partján elterülő Mar del Plata. Egy hosszú hétvége előtt pedig már hónapokkal korábban lefoglalják a szállodai szobákat. Ha fürgék vagyunk, és sikerül szállást találnunk, azzal még közel sem vagyunk túl a legnagyobb nehézségen. Célba is kell érnünk.

Argentína harmincszor nagyobb Magyarországnál, lakossága ehhez képest csupán 40 millió körül mozog. Ebből viszont 13,5 millió fő Buenos Aires és agglomerációja körül összpontosul. Képzeljük el, amikor ez a rengeteg ember egy ilyen hosszú hétvégén egyszerre indul el autóval a fővárosból a szélrózsa minden irányába feltölteni az amúgy csendes, kietlen pampákat.

A vízpart és a kempingszék együttese garancia a kikapcsolódásra Forrás: Kun-Szabó Mariann

Februárban volt az első nyári hosszú hétvégém, és ez volt az első alkalom, hogy elutazhattam az argentinok üdülőparadicsomába, az Atlanti-óceán nyugati partján fekvő Mar del Platába. Alig vártam az utazást, mely ráadásul egybe esett a dél-amerikai karnevál időpontjával is. Hajnalban indultunk autóval, és a 400 kilométeres utat röpke 12 óra alatt tettük meg 30 kilométeres átlagsebességgel araszolva az autópályán.

A helyzet meglehetősen ironikusan festett, és kínunkban azon nevettünk, hogy több millió palimadár indult el a hosszú hétvégére a tengerpartra, velünk az élen, hogy kiszakadjon a tömegből, majd a tengerparton ugyanaz a tömeg fogadta őket. Végül Mar del Platára csak aludni jártunk, és a környéket jártuk be, amely valamelyest csendesebb volt.

Mar del Plata strandja a februári hosszú hétvégén Forrás: Kun-Szabó Mariann

Argentína a világ nyolcadik legnagyobb területű országa. Hatalmas kiterjedése miatt az országban megtalálható minden tájegység. Északon találkozhatunk a már trópusi övezetbe átnyúló esőerdőkkel és a hatalmas Iguazú-vízeséssel, nyugaton a havas Andok hegyvonulataival, köztük az amerikai kontinens legmagasabb csúcsával, a 6962 méter magas Aconcaguával. Ettől keletre terül el a végeláthatatlan sztyeppe, a Pampa, mely egészen a pingvineknek és bálnáknak otthont adó Atlanti-óceánig húzódik.

A busz jobb, mint a repülő

Délen csodálatos gleccserekkel vár Patagónia, a Tűzföldtől egészen az Antarktiszig, melynek egy részére az ország is jogot formál. Természeti szépségei mellett az ország rengeteg kulturális értékkel rendelkezik, az őslakosok művészeti alkotásaitól kezdve a spanyol koloniális épületeken át a pampák marhatenyésztő gauchóin keresztül, az olasz bevándorlók által alapított mediterrán stílusú falvakig. Van mit megismerni, és ebben szerencsére az argentin kormány is partner, illetve a legtöbb utazási iroda kínál csomagokat három-négy napra. Nagyobb távolságba vagy busszal, vagy a drágább, de lényegesen gyorsabb repülővel jutnak el az argentinok.

A trópusi esőerdőben található Iguazú-vízeséshez kevesebb, mint két óra alatt eljuthatunk repülővel Forrás: Kun-Szabó Mariann

Míg egy út az ország második legnagyobb városába, a Buenos Airestől 700 kilométerre fekvő Córdobába távolsági buszon 350 pesóba (14 800 forint) kerül és 11 órán át tart, addig repülőn ugyanez a távolság 1000 pesó (42 400 forint) körül mozog, de másfél óra alatt megérkezünk. Ha pedig egy vásárlással szeretnénk elintézni mindent, a légitársaságok 2200 pesóért (93 200 forint) repülőjegyet, reptéri transzfert és három éjszakára szállást tartalmazó csomagot is ajánlanak.

A távolsági buszokat itt colectivónak hívják. Mivel ezer kilométeres távolságokról beszélünk, ezek az emeletes buszok mindennel fel vannak szerelve, amelyre a több tíz órás út alatt szükségünk lehet. Az üléseket 180 fokos szögbe lehet dönteni, van takaró és párna, illetve ha éjjel utazunk, a jegyárban benne van a reggeli és egy segítőkész utaskísérő is.

Egyik ismerősöm azt is megkockáztatta, hogy ezek a buszok sokkal kényelmesebbek és az ülések tágasabbak a repülőénél. Nem vitás, hogy colectívón átaludtam az éjszakát ággyá nyitható ülésemen, míg a repülőn mindig nehezen találom meg az alvó pózt. Tavaly ilyen colectívókkal jártam be Argentína észak-nyugati részét, és utaztam éjszakánként összesen 3100 kilométert Buenos Airesből Tucumánon át Saltáig, majd vissza a fővárosba Córdoba érintésével.

Tizenhat órás buszozás után Andok lábánál északon gyönyörű, több színben pompázó hegyeket láttam Forrás: Kun-Szabó Mariann

Meglepő módon az argentinoknak csak nagyon kis százalékának van útlevele, kevesen utaznak külföldre. Ennek egyik oka, hogy az ország maga is hatalmas, nagyon sok lehetőséget kínál, és szinte minden igényt kielégít a strandolástól kezdve a síelésen át a falusi turizmusig. Másik oka, hogy az argentin kormány adókkal drágítja a nemzetközi repülőjegyek árát. Ennek ellenére népszerűek az utazási irodák brazil, mexikói és karibi ajánlatai, de egyre többen utaznak Miamiba is, ahova az olcsóbb árak miatt a bevásárló turizmus van fellendülőben. Csábító az is, hogy Brazília 2014-ben a foci világbajnokságnak, 2016-ban pedig az Olimpiának ad otthont, ami valószínűleg fellendíti a külföldi turizmust.

Mikor ezt a cikket írom, éppen egy újabb munkaszüneti nap előtt állunk, és alig várom, hogy újra kiszabadulhassak egy kicsit a fővárosból, felfedezhessek egy újabb darabot ebből a sokszínű országból. Egyetlen aggodalmam, hogy tudom, ezt nem csak én gondolom így.