Fröccsözésre már nem jutott idő

Bár a kicsit több mint 200 kilométeres balatoni körút megtételére biciklivel általában 3-4 napot javasolnak, ha nem akarunk 2-3 éjszakára szállást fizetni, vagy egyszerűen nem érünk rá, két nap alatt is megjárható az út testi vagy lelki megnyomorodás nélkül.

A kétnapos körút és a kényelmes bringázás között az a legfontosabb különbség, hogy itt azért kicsit sietni kell. Sietni pedig alapvetően kétféleképpen lehet. Tekerhetünk nagyon gyorsan, és akkor több helyen lesz időnk megállni és letérni az útról, vagy a megállók számának és idejének csökkentése árán érjük el, hogy ne kelljen széthajtani magunkat. Mi inkább az utóbbit választottuk, szombaton reggel hétkor indultunk Balatonfüredről, és kényelmesen, frissen, gyorsan tekertük végig az északi partot.

A megpakolt biciklik - Nagyobb teher, nagyobb szabadásg. Fotó: Sarkadi Zsolt

Zánkáig meg sem álltunk, csak ott, ahol tényleg nagyon muszáj volt fényképezni. Látvány szempontjából ugyanis a Balatonfüred és a Badacsony közötti szakasz az egyik legkiemelkedőbb a körúton, még úgy is, hogy a tihanyi apátsághoz nekünk most nem volt időnk felhajtani. A bicikliút minősége is rendben van erre, nekünk jól is jött ez, mert szerettünk volna még reggel kipihenten minél messzebbre jutni, mielőtt elárasztják a kisgyerekes családok az utat.

Erről a dologról talán érdemes itt külön is ejteni néhány szót. Én egyelőre még nem vagyok szülő, de ha majd egyszer az leszek, egészen biztosan nem a balatoni bicikliskörút külterületi részein fogom tekerni tanítani a gyerekemet, mert az - egyelőre legalábbis - nem erre való. Sőt, nemhogy tanítani nem ott fogom, de nem is fogom a biciklik kőzé engedni, amíg nem tudja legalább tessék-lássék egyenesen tartani a kormányt, vagy a bicikliút nem lesz tripla ilyen széles. Félteném az utódomat, akár az olyan, kisgyerekes nagycsaládok miatt puffogó gyorshajtóktól is, mint amilyen még én vagyok.

Mi ugyan épp az augusztus 20-i hosszúhétvégére szerveztük a túrát, de egyre több ismerősöm mondja, hogy nem csak ekkor elképesztően zsúfolt a balatoni bicikliút: egész nyáron sokkal nehezebb haladni rajta, mint három éve. Ezzel nem árt vigyázni, ha a forgalomnövekedés továbbra is ilyen ütemű marad, egyre nehezebb lesz egy, esetleg két nap alatt körbesietni a magyar tengert.

Pszt, hé! Izotóniás ital jó áron érdekel?

De vissza Zánkára: az úttörőváros bejáratánál volt régen egy egészen korrekt kerékpáros-ellátó büfé. Na, az most nem volt nyitva. Végigbóklásztuk a falut, de csak a strand bejáratánál találtunk ilyen korán (nagyjából nyolckor) is nyitva tartó büfét, ahol meg tudtuk inni a reggeli kávénkat. A pultos egyébként nagyon kedves volt, a kávé mellé Powerade-eket ajánlott "a pult alól". Azóta sem értem, mi akadályozza meg abban, hogy a hűtőből árulja őket.

Gyorsan végeztünk a kávéval, a barátnőm kicsit engedett mániákus fényképezkedhetnékjének, készült pár "így kávézunk", "így zártuk le a bicikliket" és "ennyire hülyén áll Zsolt haja a sisak miatt" kép, aztán nyomás tovább. Badacsonytomaj központjáig szóba sem jöhetett a megállás: "Nem, még fényképezni sem. Siessünk picit, jó?" Tomaj központjában, a bazalttemplom lépcsőjén rövid reggeli. Európában egyébként a badacsonytomajiak állítása szerint csak két bazalttemplom van, és az övék az egyik. Erőm és okom sem volt vitatkozni, biztosan igazuk van. Szuszogva majszoltam az otthonról hozott házisajtot, paprikát és paradicsomot.

A badacsonytomaji bazalttemplom Forrás: Panoramio

Igen, majdnem elfelejtettem: az is fontos, hogy az ember mit visz magával az útra. Itt paradox módon a nagyobb teher nagyobb szabadságot ad, mi sátrat, matracot és kaját is vittünk a bicikliken, így ott ettünk és ott aludtunk, ahol akartunk. Ha nincs teher, kényelmesebb ugyan tekerni, de csak ott lehet aludni, ahol előre foglaltunk szállást, és csak ott lehet enni, ahol árulnak ételt, mindez pedig jóval drágább és kötöttebb is a málhás verziónál.

Jól esne egy fröccs

A badacsonyi részen a borospincék között tekerve fordult csak meg a fejünkben: azért kicsit kár, hogy sietni kell. Szívesen bedobtunk volna egy-két (három-négy-öt) fröccsöt, gyönyörködve a tavi panorámában. Szép persze a Balaton nyugati csücske is, de a Zala-torkolat környéke annyira burjánzó és embermentes, hogy ha akarnánk, sem tudnánk ott hosszabb időt eltölteni.

És kezdődött a déli part. Az addig dimbes-dombos, panorámás bicikliút bántóan síkká vált, és bár néha elénk tárultak az északi part csodálatos hegyei, inkább csak déli part üdülőmetropoliszának szellemkempingjei mögött és a hetes út mellett karikáztunk meglehetős egyhangúságban. Erről a részről már nem is emlékszem egy településre sem, ahol megálltunk volna, pedig legalább egyszer biztosan pihentünk. A cél az volt, hogy a balatonboglári Sellő kempinget érjük el még délután hat előtt.

Ez sikerült is, negyed hatkor már eléggé fáradtan kászálódtunk le a biciklikről a kemping bejáratánál, a biztonsági őr viszont azonnal mondta, hogy itt bizony helyünk nem lesz, tele vannak az épp aktuális bor-, pezsgő- vagy szőlőhét miatt. Összeszedtük hát magunkat egy kis zöldteával és irány a lellei nagykemping.

A Balatonlelle és Balatonszemes között lévő kempingben kaptunk is sátorhelyet, csak sajnos kapott a VI. Zorall Sörolimpia is. A fellépő neves hazai metálzenekarok - a kemping szélén futó sínen elhúzó éjjeli vonatokkal együtt - ügyesen érték el, hogy nagyjából semmit ne tudjunk aludni. Muszájból tehát, de láttuk a napfelkeltét is, ami a Balaton felett mindig szép, de az előző esti naplementét azért nem tudta überelni.

Naplemente a déli parton - A déli part egyetlen előnye, hogy innen szépen látszik az északi. Fotó: Sarkadi Zsolt

Gyors kávé a kemping kisboltjából, és tűzés Zamárdi felé. Zamárdi és Siófok határáig nagyjából megállás nélkül tudtunk tekerni, itt reggeliztünk, és mivel egy jó fagyizót is találtunk, talán kicsit többet ettünk a kelleténél, a pihenő így elhúzódott. Siófokon is kénytelenek voltunk hosszabb ideig tökölni, mert elvesztettük egymást, és annyira okos emberek vagyunk, hogy ilyen lehetőségekre egyáltalán nem készültünk fel: mindkét mobil a barátnőm biciklijén volt. Húsz perc várakozás után kezdtem telefont kunyerálni a járókelőktől, volt két orosz pár, holland nyugdíjasok, egy nagyobb német társaság, aztán Laci Miskolcról, aki végre kölcsönadta a Nokiáját. Köszönöm, Laci!

Balatonvilágos, aztán hagyjál békén!

Jó is, hogy megtaláltuk egymást a barátnőmmel, mert Siófok után következik a bicikliút legjobb része: némi emelkedős szenvedés után Balatonvilágoson az egész tó legszebb panorámája tárul fel. Siető, de legalább sietni próbáló bicikliseknek a balatoni körút elsősorban panorámát kínál, az pedig Balatonvilágosnál a legszebb. Itt a magasból belátni az egész keleti medencét, ha pedig tiszta az idő, még többet is.

A Balatonfüredig hátralévő út hosszát tisztán látva éreztük csak igazán: a lassan másfél napos tekerésben, alvás nélkül nagyon elfáradtunk. A fennmaradó részt fáradtan és egyre idegesebben tekertük le, a felesleges veszekedés elkerülése érdekében igyekeztünk minél kevesebbet szólni egymáshoz. Hála az égnek, a totális mélypont csak Csopakon jött el, az meg ugye már csak egy köpés Füredtől: köptünk, aztán letekertük. Hazaérve aludtunk vagy 12 órát. Amikor viszont felébredtünk, mindkettőnket elkezdett melengetni a tudat: megcsináltuk, kábé úgy, ahogy terveztük. Jövőre egy nap alatt kerüljük meg.