Clara és Jeff két texasi fiatal, a minimalista utazás hívei. Nyáron 21 napot töltöttek Európában úgy, hogy nem hoztak magukkal táskát, és ugyanabban a ruhában szeltek át nyolc országot. Budapestre is ellátogattak, erről is kérdeztük Clara Bensent.

Milyen gyakran váltod a ruháidat?

A legtöbb napon másikat veszek fel. Szeretem tisztának és rendezettnek érezni magam.

Azért kérdezem ezt, mert a nyáron egyedülálló utazásra vállalkoztál egy barátoddal. Úgy érkeztetek Európába, hogy semmilyen csomagot nem hoztatok. Honnan jött az ötlet?

Jeff már 2002 óta kevés csomaggal utazik. Az ő minimalista szokása egy spanyol-marokkói úton alakult ki, ahova az egyik nővérével ment. Kiborító volt nekik minden cuccot végigcipelni, amit magukkal vittek, ezért azt javasolta, hogy hagyjanak néhány dolgot maguk mögött. Jeff redukálta a csomagját egy kis hátizsákra, és meggyőzte a nővérét, hogy szabaduljon meg pár cipőtől. Mennyivel könnyebb volt utána! Azóta fokozatosan csökkentette azoknak a dolgoknak a számát, amelyeket fontosnak tartott egy utazáshoz. Az első teljesen csomagmentes útját 2010-ben tette meg Kazahsztánba és Kirgizisztánba. Ő otthon is így él: minden fizikai tartozéka belefér egyetlen nagy bőröndbe.

Jeff és Clara a törökországi Efesben (Epheszosz)Forrás: Clara Bensen

Az interneten ismerkedtetek meg. Meddig tartott, amíg Jeff meggyőzött? Féltél tőle, vagy inkább felvillanyozott a terve?

A kapcsolatunk egyik alapelve mindig az volt, hogy mindkettőnk azt teszi, amit igazán akar. Amikor Jeff azt mondta nekem, hogy csomag nélkül akar utazni, azt válaszoltam: „Nagyszerű. De az lehetetlen, hogy én ne vigyek egy hátizsákot!" Ő teljesen normálisan fogadta ezt, nem volt semmilyen nyomás a részéről. Néhány héttel később egyedül vezettem a sivatagban, így volt időm gondolkozni azon, miért is ellenkeztem annyira. Nem volt rá jó válaszom, ezért azt mondtam: „Egye fene, kipróbálom. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet?" Amerikaiként olyan kultúrában élek, amely nagyra értékeli a fogyasztást és a vagyonfelhalmozást, tehát nagyon értelmes dolognak tűnt felfedeznem, milyen a kapcsolatom a személyes tárgyaimmal. Egyszerre voltam ideges és izgatott.

Sokat utaztál ez előtt az út előtt?

Jártam már Mexikóban, Indiában, Szingapúrban, Ománban, Nagy-Britanniában, Németországban, Dániában, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában és Csehországban.

Tehát találkoztál Jeff-fel a houstoni repülőtéren, készen állva az útra. Mit vittetek magatokkal, és mi volt az első benyomásod róla?

Jeff-fel többször találkoztam már, mielőtt eldöntöttük, hogy utazunk, bár csak néhány hete ismertük egymást, amikor megvettük a repülőjegyünket. Az első benyomásom az volt, hogy ő másoktól nagyon eltérően éli az életét. Karizmatikus volt, és nem félt a felfedezésektől és kockázatoktól. Nagyon kevés dolgot vittünk magunkkal. Ő az iPhone-ját, a töltőjét, egy összecsukható fogkefét, az útlevelét, némi készpénzt és egy kivágott térképet Kelet-Európáról. Én egy kicsivel többet egy kis válltáskában: egy iPad minit (írásra), egy iPhone-t a töltőjével, fogkefét, kontaktlencse-folyadékot, szemüveget, fésűt, útlevelet, két pár fehérneműt, három kis piperecikket és a pénztárcámat.

Houstonban az indulás előtt - ennyi dolgot vittek magukkalForrás: Clara Bensen

Leszálltatok Isztambulban, és kisétáltatok a repülőtérről csomag nélkül. Hogy érezted magad?

Poggyász nélkül utazni nagyon szokatlan érzés. Furcsa térben és időben tárgyak nélkül mozogni. Korábban nehéz hátizsákokkal és nagy bőröndökkel utaztam, most meglepően felszabadító volt semmivel. Először ideges voltam, de aztán megszerettem.

Mi volt a koncepciótok? Volt előre meghatározott úti terv, szállás vagy közlekedési mód?

Jeff és én szeretjük nyitva hagyni a dolgokat. Tudtuk, hogy Isztambulba érkezünk, és Londonból indulunk vissza, de a két dátum között nem volt tervünk. Eredetileg Magyarországra sem akartunk menni, csak véletlenül történt így. Minél kevesebbet akartunk költeni, és bármilyen közlekedési módra nyitottak voltunk. Elsősorban busszal mentünk (például Athénból Budapestre is), de kipróbáltuk a kompot, a stoppolást, a biciklit és az olcsó repülőjáratokat is.

Három hét alatt nyolc országban jártatok. Melyik volt a legjobb és a legrosszabb pillanat?

Jártunk Törökországban, Görögországban, Macedóniában, Szerbiában, Magyarországon, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Skóciában és Angliában. Rengeteg remek pillanat volt az út során. Mesés emberekkel találkoztunk minden városban, mindegyik helynek megvolt a saját hangulata és varázsa. Felmászni például napkeltekor a Parthenón lépcsőin nagyszerű volt. A legrosszabb élmény az volt, amikor 23 órát buszoztunk Athénból. A végére elég rossz szagunk volt.

Hány napot töltöttetek Magyarországon?

Azt hiszem hármat. Egy magyar filmkritikusnál laktunk. Ő és a szobatársai nagyon barátságosak voltak. Jeff készített nekik hagyományos amerikai reggelit, a vendéglátónk pedig cserébe egy hagyományos magyar gulyást főzött nekünk.

Mit láttatok Magyarországon? Mi volt a benyomásotok róla?

Jeff és én minden várost kóborolva fedezünk fel, különösebb cél nélkül. Budapesten is ezt tettük. Az egész várost bejártuk a kis mellékutcáktól a budai várig. Egyik reggel elmentem a Gellért Hotelbe kipróbálni a híres gyógyfürdőt. Csodálatos élmény volt, még akkor is, amikor kitört egy zivatar, és minden vendég beszaladt az épületbe. Több órát töltöttünk a várban, bámulva lent a várost. Budapest gyönyörű hely gazdag történelemmel. És itt ettem a legjobb kebabot is, amit valaha kóstoltam.

Kilátás a budai várbólForrás: Clara Bensen

Segítőkész emberekkel találkoztatok itt?

Igen! Az első reggel megálltunk egy kávéháznál, ahol a tulajdonos nagyon kedves és vendégszerető volt. Később stoppoltunk Budapestről, és egy nagyon barátságos üzletember vett fel minket. Ahová csak mentünk, mindenhol kedvességgel találkoztunk.

Mondd el hát, milyen érzés volt ugyanazt a ruhát viselni az egész úton? Ki tudtad mosni rendszeresen?

Tartottam tőle, hogy kényelmetlen lesz mindennap ugyanazt hordani. Meglepő módon egyáltalán nem volt az. Persze, mostuk a ruháinkat rendszeresen. Az út nagy részében couchsurfinges szállásokon vagy barátoknál éjszakáztunk. Szinte mindenkinek van mosógépe vagy egy mosdója szappannal. Tényleg nem volt túl nehéz tisztának maradni. Én minden második nap kimostam a ruhámat, Jeff minden második vagy harmadik napon. Amikor visszatértünk Texasba, nehézséget okozott, hogy felismerjük egymást a tömegben, mert annyira hozzászoktunk a másik ruhájának látványához.

Mit kaptatok cserébe a kellemtelenségekért?

A kísérlet célja az volt, hogy teszteljük, a minimalista utazás valóban kényelmetlen-e. Azt is ki akartuk próbálni, lehetséges-e előzetes tervek nélkül utazni. Számunkra a válasz egyértelműen igen. Egy pillanatig nem hiányoztak a nehéz bőröndjeink, és imádtuk az ismeretlen spontaneitását. Szabadabbak voltunk, mint valaha, a kísérlet sikeres volt. Arra is készen álltunk, hogy változtassunk a szabályokon, ha nyomorultul éreznénk magunkat a dolgaink nélkül. A lényeg nem a szenvedés volt, hanem hogy felfedezzük a világlátás új módját.

A budai várbanForrás: Clara Bensen

Megérte? Javasolnád másoknak is ezt az utazási módot?

Jeff és én a végletekig vittük a minimalista utazást, és határozottan megérte. Mókás volt! Azt reméljük, hogy elkezdünk egy párbeszédet arról, hogyan viszonyulunk a tárgyainkhoz, de nem feltételezzük, hogy mindenki élvezné az ilyen fajta utazást. Rengeteg e-mailt kaptam az olvasóimtól, akik a követező útjukon kicsit könnyebben akarnak utazni, hogy megtudják, milyen az.

Mi a következő terved?

Jelenleg egy teljes könyvön dolgozom, amely a kalandunk egész történetét elmagyarázza. Remélem, jövőre kiadják. Néhány hét múlva pedig Jeff-fel elindulunk második utunkra, Dél-Amerikába. Ecuadorban, Quitóban érünk földet, és Peruból, Limából repülünk haza. Ahogy az első utunkon, most sincs eltervezve semmi, és alig viszünk magunkkal valamit.