Tavaly a magyarok számára is hozzáférhetővé vált a nyugati országok fiataljai között már régóta népszerű, úgynevezett working holiday visa az Új-Zélandra vágyók számára. Ez a dolgozó-nyaraló vízum egyéves tartózkodásra jogosít, ez idő alatt tetszőleges számú munkahelyen vállalhatunk munkát, de egy helyen legfeljebb 3 hónapig maradhatunk.
Idén az online jelentkezést 2014. április 22-én, új-zélandi idő szerint délelőtt 10 órakor fogják megnyitni, és mindössze 100 szerencsés magyar fiatal jelentkezését fogadják el. A feltételeknek megfelelő jelentkezők között a gyorsaság fog dönteni, vagyis a 100 leggyorsabb sikeres jelentkező fogja megkapni a vízumot. A legfontosabb és leglényegesebb kritérium az életkor, amely a jelentkezés pillanatában nem haladhatja meg a 35 évet.
A nyugat-európai fiatalok korlátlan számban megkaphatják ezt a vízumot, és nagyjából arra szokták használni, amit a neve is sugall: munkával egybekötött nyaralásra. Ezt leginkább a középiskola és az egyetem, vagy az egyetem és a munkavállalás között kihagyott évben szeretik leginkább meglépni (ezt hívják gap yearnek), és mindenki maga dönti el, hogy az egy évből mennyi időt tölt munkával és mennyit utazással.
Új-Zélandon a minimálbér 2014. április 1-től 14,25 dollár óránként, amihez még hozzájön 8 százalék szabadságpénz, viszont le kell vonni belőle az éves bevételünk mértékétől függően 10,5 és 33 százalék között sávosan változó mértékű adót, így jön ki a végén, hogy bármilyen munkát vállalunk a szigeteken, valószínűleg minimum 2400-2600 forintot fogunk kapni óránként. Ez az jelenti, hogy napi 8 óra munkával körülbelül 20 ezer forinttal gazdagodhatunk egy nap alatt.
De biztos nehéz munkát találni - merül fel sokakban a kifogás. Nos, ez nem igaz. Új-Zélandon rengeteg szőlő és gyümölcs terem, és ezek leszedéséhez nagy előszeretettel használják a helyi gazdák a working holiday vízummal országukban tartózkodó fiatalokat. A PickNZ honlapján pontosan látni, hogy az egyes régiókban milyen gyümölcsfajtának van éppen szezonja, és hogy aktuálisan mekkora az igény a gyümölcsszedő kezekre. A térképről leolvasható, hogy az északi sziget tetején, Bay of Plenty (Bőség öble) tartományban egész évben nagy igény van a dolgos emberekre. A szüret alatt gyakori a heti 6-7 munkanap is, de ezt nem mindig várják el, mint ahogy azt sem, hogy esőben dolgozzunk, ami egyébként megint csak ritka errefelé.
A gazdák általában minimálbérért dolgoztatják a gyümölcsszedőket, vagy kicsivel többért. Ez alól csak akkor tesznek kivételt, ha épp csúcsszezon van, ilyenkor szerződéses (contract) munkát adnak, ami azt jelenti, hogy teljesítménybérezés megy, tehát a szedett kilók, kosarak mértéke alapján fizetnek. Az óránkénti minimálbért ekkor is mindenképpen megkapjuk, ám ha jól teljesítünk és/vagy a napi 8 óránál többet dolgozunk, akkor jóval több gyümölcsöt, és persze pénzt össze tudunk szedni.
Ahhoz, hogy jelentősen az órabér felett keressünk, kemény, átlagon felüli fizikai erőnlét és nagy kitartás kell, de egymástól független forrásokból, gazdáktól és gyümölcsszedőktől is hallottuk, hogy akár napi 300 dollárt, azaz közel 60 ezer forintot is össze lehet szedni, ha valaki ügyes és szorgalmas. Mindezt egyszerű, hamar megtanulható, kétkezi munkával.
Az sem merülhet fel kifogásként, hogy túl drága a repülőjegy, na meg az élet itt, a világ másik felén. Egy jó előre megvásárolt repülőjegy árát ugyanis egy, maximum két hét alatt össze lehet itt szedni, az élet pedig nem feltétlenül sokkal drágább, mint odahaza. A gazdaságoknál sok helyen fel vannak készülve a munkások elszállásolására, egy bungaló vagy szoba egy hétre egy személynek 80-100 dollár (kb. 16-20 ezer forint), a sátorhely ennél még olcsóbb is lehet. Egy átlagos albérlet heti 100 dollár per fő, egy önálló albérlet (ház) heti 150-200 dollártól indul, tehát ha többen vagyunk egy albérletre, ezen a téren nagyon sok spórolható.
Nagyon sokan bérelnek vagy vesznek használtan alvásra is alkalmas kombi autókat, kisbuszokat. Ezek a járművek sokszor kézről-kézre járnak az utazók között, de mi ezt mi nem léptük meg. Az viszont biztos, hogy stoppolni nagyon könnyű az országban, és biciklizni is, a forgalom nem nagy, és odafigyelnek a bringásokra az autósok.
Az élelmiszerek minősége jobb a hazainál, de az áruk is kicsit magasabb. Ha a három szupermarket lánc (a legolcsóbbtól a legdrágábbig: Pak’nSave, Countdown, New World) valamelyikében vásárolunk, és megválogatjuk, mit veszünk, valahogy így néznek ki az árak: 1 kg sajt 1800 Ft, 700g-os szeletelt kenyér 400 Ft, legolcsóbb sonka 250 forint / 100g, 2 literes tej 600 forint, 10kg krumpli 1200 Ft, legolcsóbb kész pizza elvitelre 950 forint. Mindig vannak leárazások, ha odafigyel az ember, kézben lehet tartani a kiadásokat, és megkockáztatom, hogy a magyar kiadások másfél-kétszereséből ki lehet jönni.
Vidéken az alapélelmiszerek ára a városinak akár kétszerese is lehet, ezért érdemes mindig jól bevásárolni a városokban. Az éttermek, ahogy bármely más szolgáltatás, már jóval drágábbak. Például 1GB mobilinternet 30 napra 3800 forint – és mivel csak 4,5 millióan lakják a két szigetet, ezért rengeteg az olyan hely, ahol még térerő sincs.
Használt ruhát, cipőt már 1-2 dollártól, de nem ritkán még ingyen is lehet szerezni a Family Store-nak vagy Salvation Armynak hívott boltokban, ahol az adományozott holmikból válogathatunk. Körülbelül úgy, mint egy otthoni turkálóban, de itt mindenféle felszerelést, konyhai eszközt, elektromos gépet, ágyat vagy matracot, egyszóval bármilyen használati tárgyat megtalálhatunk. Volt olyan hónap, amikor ketten 190 ezer forintból kijöttünk, igaz szerényen, de mindenképpen vidáman.
Bankszámlát nyitni az otthoni bürokráciához képest már-már elképzelhetetlenül fájdalommentes és egyszerű. Tíz perc bármelyik bankfiókban, csak egy útlevél és egy nevünkre szóló számla kell hozzá, amely belföldi címet is tartalmaz. Ha ilyen nincs, akkor egy kézzel írt igazolás is megteszi egy barátunktól, aki kijelenti, hogy jelenleg nála lakunk.
A számlavezetés ingyenes, a csak belföldön, díjmentesen működő EFTPOS bankkártyák igénylése és használata szintén. Egyébként ez volt minden bank- és hitelkártya prototípusa, ugyanis Új-Zéland sok technológiát tekintve pilotország volt, sok mindent itt próbáltak ki először. Egy VISA kártya díja 10 dollár egy évre, 10 ezer dollár alatt a lekötés 3,75 százalékos éves kamatot ad, de ne felejtsük el, hogy új-zélandi dollárról beszélünk. A munkavállaláshoz szükséges adószám megszerzése hasonlóan egyszerű és gyors, mint ahogy maga az adózás is.
A legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a koszt-kvártély probléma megoldására, ha olyan helyen dolgozunk, ahol a gyümölcs/szőlősor mellett zöldségeskert vagy vendéglő is üzemel. Ilyenkor a munkáltatók sokszor felajánlják, hogy napi néhány óra munkáért cserébe elalhatunk, illetve ehetünk náluk. Erre egyébként, ha nem kívánunk pénzt keresni, még munkavízum nélkül is lehetőség van, ilyen célra jött létre a WOOFFing és a WorkAway weboldal. Ezek a portálok referenciarendszerrel is el vannak látva, tehát nehéz a visszaélés, hiszen látjuk, hogy az előző munkavállalók mennyire voltak megelégedve a vendéglátóikkal.
Előfordult velünk, hogy több napon át veteményest gazoltunk, ami, valljuk meg, nem éppen leányálom, de mivel tudtuk, mennyit kapunk érte, fülig érő szájjal és nagy szorgalommal végeztük a feladatunkat. Ráadásul a napi 8-9 óra kerti munka még mindig kevésbé volt fárasztó, mint 80 kilométert megtenni megpakolt biciklikkel a déli sziget hegy-völgyes vidékén. Szőlőszüret közben akár zenét vagy nyelvleckéket is hallgathatunk, vagy jókat beszélgethetünk a világ minden tájáról idesereglett kollégákkal.
A nap végén, miután gyors zuhanyt vettünk, munkáltatónk és vendéglátónk leültetett minket az éttermében, és pontosan ugyanolyan tisztelettel vette fel tőlünk a rendelést, mint a fizetős vendégeitől, majd kihozta elénk a gyönyörű adag, mesefinom ételt és bort. Az első alkalommal ettől borzasztóan zavarba jöttünk, és turpisságot gyanítottunk, de azóta már éppen ez utóbbi miatt szégyelljük magunkat.
Semmi csel nem volt a dologban. Munkáltatónk napi egy óra munkát vont le a bérünkből, ezért cserébe sátorhelyet, meleg vizet, áramot, és napi háromszori étkezést kaptunk. A reggeli és az ebéd önkiszolgáló módon működött, de a hosszú nap végén már a főnökünk szolgálta fel nekünk a vacsorát. Ez akkora élmény volt, hogy azóta is emlegetjük.
Nyelvtanulás játékosan, bárhol, bármikor
A munkakeresés legegyszerűbb módja, hogy a szezonok figyelembevételével elindulunk az adott környékre, és egyszerűen bekopogunk a gazdákhoz, akik sokszor ki is tesznek egy táblát az út szélére, hogy munkásokat keresnek. Az sem árt, ha a hátizsákos hostelek személyzetétől és lakóitól érdeklődünk, illetve ha a hirdetőtáblákat és az internetes fórumokat böngésszük. Aki pedig nem szeretne elszakadni a várostól, könnyen talál mosogatói és takarítói munkát a nagyobb településeken, igaz, ezekhez már szoktak önéletrajzot kérni. Vajon mit várnak, mit írunk bele? Underwater Ceramic Technician?
Azoknak, akik a szakmájukban szeretnének elhelyezkedni Új-Zélandon, először érdemes végignézniük ezeket a listákat, amelyekből kiderül, hosszú távon mely szakmákra van igény az országban. Sajnos tavaly óta már ehhez a vízumfajtához is job offert, vagyis munkaajánlatot kérnek, csakhogy munkaajánlatot kapni munkavízum nélkül nagyon nehéz, vagyis ez amolyan 22-es csapdája.
Kiút lehet a csapdából, ha a partnerünknek (nem muszáj, hogy házastárs legyen, de bizonyítani kell, hogy tartósan együtt vannak) már van munkavízuma, letelepedési engedélye vagy állampolgársága. Ilyenkor mi is kaphatunk nyitott munkavízumot, amellyel már jók vagyunk bármely állásra és állásinterjúra. Merthogy visitor visával, vagyis a reptéren érkezéskor ingyen kapott három hónapos turistavízummal még állásinterjúkra sem mehetünk. Pedig e tekintetben elég lazák az új-zélandiak, akár skype-on vagy telefonon is bonyolítanak ilyesmit, persze csak az első néhány körben.
Mégis, hogyan kaphatunk munkát, ha ilyen nehéz a papírokat elintézni? Például jó belépő lehet a working holiday vízum, mert egyes hiányszakmák képviselőit akár néhány hónapra is szívesen látják a munkáltatók. Ha pedig ez idő alatt be tudja dolgozni magát az ember, akkor nyert ügye van. Halottunk már olyat, hogy valaki ezzel a vízumfajtával kezdte, végül aztán le is telepedett Új-Zélandon.
Azt még érdemes tudni, hogy egy kimutatás szerint Új-Zélandon a munkák 70 százalékát referenciákon, ajánlásokon, személyes ismerősökön keresztül kapják az emberek. Megtörtént egy barátunkkal, hogy valahonnan elküldték, mondván, hogy nincs munka, majd pár nappal később, mikor egy szomszédos gazda beajánlotta, azonnal megkapta az állást. Sőt olyan történet is járja, hogy egy illető, aki ugyanarra a munkára fejvadászcégen keresztül és magánúton is jelentkezett, az utóbbi módon sikerrel járt. Majd miután megkezdte munkáját a cégnél, kapott egy e-mailt a fejvadász cégtől, hogy sajnálják, de már betöltötték az állást, amire jelentkezett.
Tavaly állítólag 48 óra alatt telt be a 100 magyar hely, úgyhogy elég könnyű lecsúszni erről a lehetőségről. Vigasztalásképp csak annyit, hogy a milliárdos lakosságú Kínának is csak 1000 darab jut belőle, viszont a cseheknek 1200, igaz, náluk 30 év a korhatár. Nyugat-európaiak egyébként Ausztráliában is kérvényezhetik ezt a vízumfajtát, de nekünk, magyaroknak sajnos a kenguruk földje még nem nyílt meg (de már rebesgetik).
Azoknak, akik elmúltak 35 évesek, vagy lemaradnak a 100 tuti vízumról, egyetlen lehetőségük marad, hogy turistavízummal könnyen megszerezhető, egyszerű kétkezi munkát vállaljanak. A déli sziget egyik tartományában, és csak itt, Otagóban van egy kivételes szabály, mely szerint ha bizonyos regisztrált munkáltatótól állásajánlatot kaptunk a december elejétől május végéig tartó szüreti szezonban, a turistavízumunkat egy ügynökségen keresztül legfeljebb 6 hónapos munkavízummá varázsolhatjuk.
A jelentkezés feladása után két munkanappal már meg is van a vízum, amely összesen 400 dollárba fáj, ebből 270 a vízumigénylés díja, 130 pedig a kötelező mellkasröntgen ára. A feltétel tehát csupán annyi, hogy legyen egy munkaajánlatunk, egy negatív tüdőleletünk, valamint egy érvényes turistavízumunk. Viszont még véletlenül se említsük az országba érkezésünkkor, hogy élni szeretnénk ezzel a lehetőséggel, mert azon nyomban visszafordítanak.
Számunkra ez a lehetőség hozta meg a várva-várt szürke hétköznapokat, amikor – ugye, milyen abszurd? – a rendszeres munka révén sikerült kicsit kipihennünk a hosszú út fáradalmait. Azzal, hogy egy helyben vagyunk és dolgozunk, nem csak a pénztárcánk töltődik fel, hanem mi magunk is, hogy folytatni tudjuk világ körüli kerékpáros nászutunkat. Amely, ha minden jól megy még másfél évig fog tartani, és következő állomása a mai tervek szerint Hawaii lesz, mert úgy tűnik, így a legolcsóbb Új-Zélandról az USA-ba repülni (egy repjegy 495 új-zélandi dollárba kerül, ami 95 ezer forint). Onnan már 1-2 száz dolláros belföldi járatok közlekednek Amerika nyugati partjára, ahonnan Mexikón, majd a közép-amerikai országokon keresztül Dél-Amerika lesz a célunk. Talán egész Buenos Airesig, hiszen még legalább 15 ezer kilométert biciklizni szeretnénk hazáig, hogy beletegyük a kerekekbe az egyenlítő hosszát.
Az alábbi térképen végigkövetheti Zita és Árpád útját, valamint az útról készült beszámolókat.