Vonzó a földi pokol

Kim Dzsong Un hatalomra kerülése óta megugrott az Észak-Koreába utazók száma. Pedig nem olcsó mulatság oda belépni, és szigorú szabályokat kell betartani.

„Olyan, mint egy gigantikus méretű elmegyógyintézet, ahol kizárólag megszállottak élnek, akik kintről semmilyen információt nem kapnak" – jellemezte Észak-Koreát Faluvégi Balázs, aki egyénileg szervezett úton látogatta meg az országot. „Bár a szegénység kevésbé borzalmas, mint például Indiában, vagy egyes afrikai országokban, lelki szempontból viszont magasan a legnyomasztóbb ország a világon, ahol a jártam. Még rosszabb, mint amit az újságokból hihetnénk" – számolt be az Origónak ottani tapasztalatairól az utazó, amelyeket blogjában részletesen is megírt.

Nála akkor szakadt el a cérna, amikor Kim Ir Szen mauzóleumában a kezébe nyomtak egy rádiószerűséget, amelyen egy ember sírásba fúló hangon arról beszélt angolul, hogy az egész világ mennyire szerette a népért önmagát feláldozó vezérüket, miközben zokogó és térdre eső gyerekekről mintázott domborműveket kellett nézegetnie. Pár teremmel arrébb pedig megtekinthette Kim egykori Mercedes S osztályos autóját és luxusvonatát. „Hátborzongató az agymosás szintje ami ott megy" – vonja le a tanulságot, aminek újabb példáját magyarul tudó kísérőjük adta, aki kötelezően melléjük volt rendelve. „Nagyon udvarias és segítőkész volt, és pár alkalommal egy kicsit többet is megtudhattunk tőle. Elmesélte például, hogy egy ismerőse disszidált, és a családját, beleértve a távolabbi rokonokat is, napokon belül elköltöztették a fővárosból vidékre. A megdöbbentő az volt, hogy a kísérőnk ezért egyértelműen az országba vissza nem térő embert hibáztatta, aki nemcsak Észak-Koreát, hanem a családját is cserben hagyta."

Mi hajtotta őt oda? Kamaszkora óta érdekelte a világpolitika, a Koreai-félsziget pedig egyike az ebből a szempontból legfontosabb helyeknek, hiszen négy többé-kevésbé katonai, és mindenképpen gazdasági nagyhatalom ütközőzónájában van. „Ez önmagában is érdekessé teszi a helyet, de még inkább az, hogy emiatt is egy egészen brutális diktatúra tudott kialakulni, és a borzalmas hiány, illetve a globalizáció ellenére mind a mai napig fennmaradni" – ad összegzést motivációjáról Faluvégi Balázs, aki szerint Észak-Korea élő példája az egyik legjobb és legszomorúbb regénynek, az 1984-nek. Utólag csak azt sajnálja, hogy az ottani elit mocskos üzelmeihez akaratlanul hozzájárult a útra befizetett pénzével.

Kim Dzsong Un, mint marketingeszköz

Faluvégi 2009-ben járt Észak-Koreában, Kim Dzsong Il 2011 decemberi halála óta azonban még inkább megnőtt a nemzetközi érdeklődés a távol-keleti diktatúra iránt. Szinte nem telik el hét, hogy fia és utóda, Kim Dzsong Un ne kerülne a nagy nyugati lapok és internetes portálok címlapjára: síparadicsomot építtet éhező polgárainak, állítólag kutyákkal tépeti szét a hatalomból száműzött nagybátyját (bár ennek a hírnek a valóságalapja elég kérdéses), vagy épp születésnapi ajándékmeccset kap amerikai kosaras barátjától, Dennis Rodmantól (a társaságában utazó budapesti bankárral interjúnkat itt olvashatja).

Kim Dzsong Un látogatása a 2013. december 31-én átadott sípályán Forrás: AFP

Márpedig ezek a hírek elég bizarrak ahhoz, hogy felkeltsék a kalandvágyó utazók érdeklődését. A Telegraph beszámolója szerint Kim Dzsong Un hatalomra kerülés óta megduplázódott a brit turisták kereslete Észak-Korea iránt. Pedig nem olcsó mulatság egy ilyen út: az egyik erre szakosodott iroda például 3 125 fontot (1 130 000 forint) kér egy 19 napos útért. Ezért a pénzért meglátogathatják többek között a főváros, Phenjan nevezetességeit és a Dél-Koreával határos demilitarizált övezetet. Az oda szervezett utak tartalmaznak többek között egy kirándulást Keszongba, amely a középkorban főváros volt, most pedig a Dél-Koreával közösen működtetett ipari parknak ad helyet, valamint a gyönyörű tengarparttal rendelkező Vonszanba.

Észak-Koreába Magyarországról is szerveznek csoportos utakat Pekingen keresztül. Tulipán Éva, az Agra Kulturális Utazási Társaság utazásszervezője szerint a növekvő érdeklődés a magyarok részéről is megfigyelhető: míg három éve nem tudtak értékesíteni utakat erre a desztinációra, most már évente két csoportot is indítanak, és a következő, áprilisi útra is megvan már a kellő számú jelentkező.

Eltérő tapasztalatról számolt be lapunknak az AB Agro utazási iroda igazgatója. Bognárné Kovács Zsuzsanna szerint három éve indítottak utoljára csoportot Észak-Koreába, és a nyárra meghirdetett útjuk iránt sincs kellő érdeklődés. Ezért most azon gondolkoznak, hogy az ajánlatot összekötik Dél-Koreával, ami talán nagyobb vonzerőt jelent az ügyfeleknek. A csekély érdeklődésben szerepet játszhat a magas ár – 12 napos útjukat 900 ezer forint körül kínálják –, az utóbbi években a nagyobb nemzetközi kereslet is felhajtotta az árakat. Pekingből Phenjanba például ugyanannyiba (körülbelül 500 euróba) kerül a repülőjegy, mint Budapestről Pekingbe. A nyugat-európai utasok könnyebben kifizetik ezeket az összegeket, míg nálunk a tehetősebb utazóknak nem Észak-Korea szerepel a kívánságlistájuk élén – véli Bognárné.

Szigorúan ellenőrzött turisták

Hogy kik utaznak Magyarországról a világ legdurvább dikatúrájába? Tulipán Éva tapasztalata szerint míg korábban az 50 feletti, idősebb korosztály fizetett be ilyen utakra, most már inkább a 40-esek. Akik ellátogatnak Észak-Koreába, azok általában nagyon elégedetten nyilatkoznak útjukról, persze az élmény ellentmondásos. Egyrészt különleges kaland egy, a külvilágtól ennyire elzárt országba bejutni, ahol szinte megállt az idő. Másrészt viszont az ember nyilván nem tud elvonatkoztatni azoktól a dolgoktól – az éhezéstől a munkatáborokig –, amelyekről rendszeresen olvashat a sajtóban.

Turisták Kim Ir-Szen szobránál Forrás: AFP

Más kérdés, hogy a turisták a nyomorból nem sokat látnak, hiszen a szállodából csak a számukra szervezett programokra mehetnek ki. Tulipán Éva ehhez hozzátette, hogy az oda érkező csoportokat a velük utazó magyar idegenvezetőn túl két helyi – magyarul beszélő – idegenvezető is fogadja, és végig kíséri a szigorúan betartandó útvonalon. Fotót csak az engedélyezett helyeken lehet készíteni, az ország politikai rendszerét, vezetőit bírálni nem szabad.

Észak-Koreába a legtöbb turista szervezett csoporttal megy, de akadnak egyéni utazók is. Nekik is előre le kell szervezni az utat egy erre szakosodott irodával, és ugyanazok a korlátozások és szabályok vonatkoznak rájuk, mint a csoporttal utazókra. Őket is kirendelt kísérők fogadják a repülőtéren vagy a pályaudvaron, autóval vagy kisbusszal szállítják őket az előzetesen lefixált programokra, tömegközlekedési eszközre – a metrólátogatáson kívül – nem szállhatnak fel. Programjuk előzetes összeállításánál ugyanakkor nagyobb mozgásterük van a felkínált menüből választani, mint a csoportosan utazóknak.

„Nagyon pontosan lerendezett program alapján, csak adott helyszíneket látogattunk végig, és a helyiekkel lényegében semmilyen kapcsolatot nem lehetett kialakítani. A kommunikációnk 95 százalékát a két kísérőnk egyikével folytattuk, aki korábban élt pár évet Magyarországon, és nagyon jól beszélte a nyelvünket. Boltokban, helyi látványosságoknál ugyan más idegenvezetőkkel, eladókkal váltottunk pár szót, de ők alapvetően egy előre betanult szöveget mondtak el, és a kínosabb kérdések elől látványosan kitértek" – ad képet a turisták kezeléséről Faluvégi Balázs.

A szigorú szabályok ellenére egyébként Észak-Koreába – leszámítva a politikusokat és az újságírókat, illetve három ország (az USA, Dél-Korea és Japán) polgárait – nem túl bonyolult bejutni. A magyarok számára a legközelebbi észak-koreai nagykövetség Bécsben van, de sokan Pekingben veszik fel az oda szóló vízumukat, ahonnan repülővel vagy vonattal lehet tovább menni Phenjanba. „Mi egy Pekingben több mint egy évtizede üzemelő, angolok által vezetett, erre specializálódott irodán keresztül szerveztük meg az utat. A vízumot az útlevél másolat alapján pár nap alatt elintézték" – osztja meg tapasztalatait Faluvégi Balázs. A magyar Külügyminisztérium Észak-Koreával kapcsolatos tanácsait itt olvashatja el.

Horrorba illő történetek

A szigorú cenzúra és a súlyos büntetések miatt Észak-Koreából viszonylag kevés információ szivárog ki az ott uralkodó viszonyokról. Akiknek azonban sikerült az országból elmenekülniük, elképesztő állapotokról számolnak be. Az Amnesty Internationalnek (AI) például nemrég egy olyan ember mesélt, aki korábban egy büntetőtábor biztonsági tisztviselője volt. Elmondása szerint a foglyok a saját sírjukat ásták ki, mielőtt a nyakukra mért ütéssel megölték őket. Látott olyan börtönőröket, akik fojtogatták a rabokat, és halálra verték őket fabotokkal. Azoknak a nőknek is meg kellett halniuk, akik egy éjszaka „kiszolgálták" a tisztviselőket, nehogy kitudódjon az eset. Az AI feltételezése szerint Észak-Koreában több százezer ember van ilyen intézményekben.

Az észak-koreai emberijog-sértéseket vizsgáló ENSZ-jelentés egyik interjúalanya arról számolt be, hogy egy anyát arra kényszerítettek, fojtsa meg csecsemőjét. Egy másik elítéltnek rágcsálókat és gyíkokat kellett ennie a túlélése érdekében, egy férfi pedig arról vallott, hogy éhen halt elítélteket kellett elégetnie, majd maradványaikat szétszórni a földeken. A jelentés szerint a kínzásokat és bebörtönzéseket többségében olyanok élték át, akiknek a bűnük annyi volt csupán, hogy külföldi szappanoperát néztek, vagy vallásosak voltak.

Tavaly november elején a Jungang Ilbo című dél-koreai lap névtelenül nyilatkozó forrásra hivatkozva azt közölte, hogy egyetlen napon 80 embert végeztek ki nyilvánosan észak-koreai városokban. Többségüket a dél-koreai tévé adásainak nézése, másokat pornográfia terjesztése vagy prostitúció miatt végeztek ki.

Nagy visszhangot váltott ki annak az észak-koreai menekültnek a története is, aki tizennégy évesen az első sorból nézte végig, ahogy felakasztják az anyját, és agyonlövik a bátyját egy kényszermunkatáborban, szökési kísérletért. A megrendítő történet itt olvasható.

Nemrég egy ötfős új-zélandi társaság motorkerékpáros útjáról számolt be a média, az erről készült videót itt tekintheti meg. Egy osztrák utazó pedig Bécsből vonatozott el Phenjanba Oroszországon keresztül, az ő kalandos útjáról itt olvashat.