Napszúrást kaptunk a zsidók erődjében

2014.01.18. 13:41

Izraelbe eljutni már nem olyan drága fapados repülővel, ott viszont a plafonig érnek az árak. Ennek ellenére hátizsákos turistáknak is van keresnivalójuk a Szentföldön, bár nem árt egy kis spórolással készülni. Tel-Aviv remek hely, Jeruzsálem olyan, mint egy zsémbes néni, a napszúrással pedig még a tél közepén sem árt vigyázni.

– Te, látod, mennyibe kerül az a szendvics?
– Az a nagy?
– Nem, a kisebb.
– 54 sékel. Az hány forint?
– Szerintem elég sok, de várj, mindjárt kiszámolom… Nagyjából 3400.
– Jézus!
– Ja, hát ő is születhetett volna olcsóbb helyen.

Ha a legdrágább országokat akarjuk összegyűjteni, Izrael keveseknek ugrik be, pedig a legtöbb összesítésben az első 20 hely valamelyikén találjuk. Ez végül is logikus: a sivatagban vizet és ételt is nehéz beszerezni, a katonai büdzsé óriási, magasak az adók. Ezt mind tudtuk, és fel voltunk készülve arra is, hogy a brutálisan túlértékelt sékel miatt forintban gondolkodva még drágábbnak tűnik majd minden. Igazán azonban csak a reptéren, a fenti párbeszéd alkalmával győződtünk meg arról, hogy akármennyit is tettünk félre a szilveszteri izraeli utunkra, nem leszünk akkora királyok, mint vártuk.

A Jeruzsálem óvárosában lévő piac sem olcsóFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Izraelt sokáig elzárták az átlagos keresetű magyar utazók elől a drága repülőjegyek, miután viszont a Wizz Air elindította tel-avivi járatát Budapestről, ez a fal leomlott. Mi a légitársaság szeptemberi akcióján vettük a jegyeket: kettőnknek egy nagy bőrönddel nagyjából 95 ezer forintba került a repülőút. Szeptembertől minden hónapban félretettünk valamennyit az üdülésre, szerettünk volna legalább egy kicsit nagy lábon élni, és megünnepelni barátnőm épp szilveszterre eső születésnapját.

December 27-én délelőtt mégis úgy álltunk a tel-avivi Ben Gurion reptér büféjénél a szendvicseket nézve, hogy már azt számolgattuk, hogyan kellene beosztani a pénzünket, hogy kihúzzuk a kilenc napot. Pedig akkor még csak fél órája voltunk az országban.

A város, ahol minden kézre áll

A terv az volt, hogy négy éjszakát töltünk el Tel-Avivban, négyet Jeruzsálemben. Ma már máshogy terveznék: Jeruzsálemre érdemes lett volna több időt szánni, mert több remek túrához is jó kiindulási pont, Tel-Aviv viszont a nevezetesebb helyek közül egyedül Jeruzsálemhez van egyórás menetidőn belül.

A tel-avivi tengerpart, ahol az időjárás télen is remekFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Persze négy és fél napig Tel-Aviv önmagában is bőven le tudja kötni az embert – még így, télen is. Az ottani tél ugyanis nem tél, hanem maga a tökély. Már a reptéren begyűrtük a Budapesten még nagy szolgálatot tevő dzsekiket a bőröndbe, és ebben a városban már elő sem kellett vennünk őket. Az idő végig olyan volt, ami annyira hiányzik itthon: nem túl meleg, nem túl hideg. Városnézéshez tökéletes.

Nézni pedig van mit: Tel-Aviv belvárosa ugyanis nemcsak gyönyörű, de a tervezettsége is csodálatra méltó. Egyszerűen minden kézre áll, minden arra van, amerre sejteni lehet, a település szerkezete logikus, könnyen átlátható. A remekül megtervezett utcákban pedig egy nagyon jópofa és barátságos város éli mindennapjait, ennyi kutyát pórázon és ennyi közösségi bicikliállomást én még talán sehol nem láttam.

De mit érdemes megnézni?

Hát a tengerpartot, Jaffa óvárosát, a galériákkal és bárokkal kecsegtető kikötőket és Tel-Aviv legfontosabb utcáit, tereit, parkjait (legalább a Bialik és a Rabin tereket, a Dizengoff, a Ben Jehuda, a Rothschild, a Ben Gurion és a György király utcákat). Az ottani Bauhaus-házak tényleg csodálatosak. Tel-Aviv belsejét nagyjából úgy dominálja ez az irányzat, ahogyan Budapestet az eklektika. Ez egyébként azért van, mert ugyan az első zsidó családok már a 19. század végén kiköltöztek az akkor még főleg arabok lakta Jaffából, igazán sokan csak az ötödik alija idején települtek ide, főleg a fokozatosan a nácik kezébe csúszó Németországból, a bevándorlók között pedig a Bauhaust jól ismerő építészek is érkeztek.

Bauhaus-lakóházak Tel-AvivbanFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Érdemes megnézni még a Carmel piacot, ahol amúgy általában lehúzzák a turistákat, még ha mi azt is hisszük, hogy milyen pöpecül alkudtunk az árból. Viszont a lehúzás ellenére is olcsóbban lehet itt beszerezni jó minőségű holt-tengeri kozmetikumokat vagy fűszert. Utóbbival mi nagyon megjártuk: majd 200 sékelt (12 600 forint) hagytunk ott egy árusnál, csak mert nem bírtuk megértetni vele, hogy nincs szükségünk másfél kilóra abból a jó illatú zöld izéből, amit végül ránk tukmált. Szó se róla, finom fűszerkeveréket kaptunk, de még mindig annyi van belőle, hogy szerintem a gyerekeim gyerekei is azzal isszák majd a vizet is.

Ha már erre járunk, nem szabad kihagyni az Allenby utcát sem. Nem különösebben szép környék, nekem azért tetszett, mert tele van egész jó antikváriumokkal. Személyes kedvencem lett a 87. szám alatt lévő bolt: ebből szinte semmit nem látni az utcáról, csak sejteni lehet a járdáról leágazó, jó 20 méteres sikátor végén a megvilágított könyvespolcokat. Belül viszont aranybánya tárul fel, elképesztően zsúfolt polcokon sorakozik saccra úgy 100 ezer héber, angol, francia és német könyv. A tel-avivi antikváriumokban Magyarországon elérhetetlen idegen nyelvű köteteket lehet találni, ráadásul nagyjából ugyanannyiba kerülnek, mint egy magyar antikvárium könyvei. Nagy dolog ez egy olyan városban, ahol szinte mindennek minimum másfélszer-kétszer olyan magas az ára, mint Budapesten.

Megéri betérni Tel-Avivban az Allenby utcában megbújó antikváriumbaFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Ha ezek megvannak, elég csak sodortatni magunkat a várossal. Érdemes kipróbálni például néhányat a temérdek bár és szendvicsező közül. Nem olcsók, de többségük nagyon jó. Éjjelente persze minden bárban elkérik a személyit a belépéskor, és többnyire motoznak is – a plázákban szintén –, de ennyi kényelmetlenség talán belefér. Bejutva ihatunk akár 100 sékelért (6300 Ft) feles vodkát (a poharat utána haza lehet vinni), vagy vehetünk sört 20–25 sékelért (1200–1600 forint). Jó, a vodka árával igazából csak hangulatot akartam kelteni: ez a 100 sékeles cucc még Tel-Avivban is nagyon drágának számít, vannak sokkal olcsóbb italok.

De néha még a 100 sékel is belefér, a tel-avivi éjszaka ugyanis egyszerűen eszméletlen. Nem tudom, mi lehet nyáron, amikor állítólag még a tengerparton is megy a buli, most inkább csak a város belsejében volt nagy élet. Csupa izgalmas hely, kedves ember, minden együtt van.

Úgysem lehet mindent megnézni

Egy ilyen fiatalos városból érkezve éles váltás volt Jeruzsálem. A főváros öregebb és furcsább is Tel-Avivnál. Míg utóbbi nagyon hamar megszeretteti magát a turistákkal, Jeruzsálem olyan, mint egy nagyon-nagyon idős, zsémbes néni, akit persze meg lehet kedvelni, viszont sok idő és türelem kell hozzá. A világ egyik legöregebb városának el kell nézni a kisebb-nagyobb kellemetlenségeket – gondoltuk mi, és tényleg igyekeztünk elfogadni Jeruzsálemet, de nagyon nehezen ment. Például a buszmenetrend zavaros, sábátkor ráadásul csak taxival lehet közlekedni (Tel-Avivban ilyenkor is járnak a sérutnak nevezett kisbuszok).

Utca Jeruzsálem óvárosának zsidó negyedébenFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Nem könnyítette meg a helyzetet, hogy Jeruzsálemben sokkal több volt a katona is. Hála az égnek, Budapesten viszonylag kevesen lófrálnak gépkarabéllyal a vállukon, így már Tel-Avivban is furcsállva néztük őket (én leginkább a jó alakú, tökéletesen sminkelt, katonaruhás, fegyveres nőket), de ott nem igazán foglalkoztunk velük, mert érezni lehetett a levegőben a biztonságot. Jeruzsálemben már az első elénk kerülő katonán látszott, hogy ő azért nem csak dísznek bóklászik errefelé. A város arabok lakta részén és a palesztin területekhez tartozó Betlehemben még több volt a fegyveres. A biztonságérzetünket az sem javította, hogy a barátnőm először itt hallott élőben müezzint, és végig arra panaszkodott, hogy az amerikai filmekben általában ezzel a hanggal teremtik meg a feszültséget, amikor bajba kerülnek a hétpróbás CIA-ügynökök. Ezt az automatikusan előtörő érzést pedig tényleg nagyon nehéz elhessegetni.

Ehhez társult, hogy jeruzsálemi napjainkat szinte végig rohanásban töltöttük. A város ugyanis minden, a történelem iránt csak egy kicsit is érdeklődő ember számára olyan, mint amikor egy ínyenc nyúl elé a világ minden zöldségfajtájából raknak egy darabot. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy az emberiség történelmének tetemes része ott van néhány négyzetkilométeren. És persze, ha már Jeruzsálemben vagyunk, minél többet akarunk látni, ez a cél viszont egész napokat képes teljesen megmérgezni. A bőség miatt minden kanyarnak, minden lépésnek tétje van: ha felmegyek azon a lépcsőn, eljutok a szobába, ahol az utolsó vacsorát fogyasztotta Jézus az apostolokkal, viszont ha nem megyek fel, Dávid király síremlékéhez jutok. Balra Pilátus háza, egyenesen és jobbra a Sziklamecset.

A Dormitio (Szűz Mária elszenderedése) bazilikához vezető utca JeruzsálembenFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Éppen ezért nem is igazán érdemes arról írni, hogy mit kell megnézni Jeruzsálemben: mindent meg kell nézni, amit csak tudunk.

Legközelebb nagyobb szerencséd lesz

Betlehem már emberibb léptékű ebből a szempontból, fél nap alatt gyalogosan is meg lehet nézni minden nevezetességét. Az ottani taxisok ráadásul bagóért hajlandóak végigfurikázni a városon, és szívesen kivisznek a biztonsági falhoz is, ahol meg lehet nézni Banksy híres graffitijét. Ezt ugyan mi nem láttuk, mert egyik taxis sem volt annyira bizalomgerjesztő, hogy igénybe vegyük a szolgáltatásait. De Betlehemben nem is fontos a jármű: onnan, ahol a jeruzsálemi busz letesz, 20 perces sétával elérhető a Születés temploma.

Meg kell hagyni, nagyon szép hely, a hagyomány szerint az alatta lévő barlangban született a Megváltó, a szakralitás mégsem jön át igazán. Amikor mi bent voltunk, a templom tele volt, a barlangba alig tudtunk lejutni, mert egy kínai csoportot majd egy óráig nem sikerült kituszkolni onnan. Mikor végre leértünk, két perc után lejött egy helyi pap, aki erélyesen elkezdett bennünket kifelé tolni, miközben kiabálta: „Exit! Exit! Exit! Go! Go! Go!” A sorban mellettünk állt egy olasz pap is, kicsit beszélgettem vele. Elmondta, hogy nagyon izgatott, még sosem járt itt, és egyenesen a Vatikánból jött, hogy lássa „a világ legszentebb helyét”. Ehhez képest ő is csak két percet tölthetett lent. Amikor megpróbált ellenkezni, az ottani papok csak ennyit mondtak: „Majd legközelebb nagyobb szerencséd lesz, padre.”

Turistacsoport egy átlagos napon a betlehemi Születés templomában. A lejárat a barlanghoz vezet, amelyben a hagyomány szerint Jézus megszületettFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Napszúrás a tél közepén

Betlehemnél ugyan messzebb van, de megéri elmenni Jeruzsálemből a Holt-tengerhez is. Ein Gedi nagyjából másfél óra, akár télen is lehet itt fürdeni, ráadásul nagyon közel van Nagy Heródes lenyűgöző erődjéhez, a Maszadához, amely sokáig volt a rómaiak elleni zsidó szabadságharc központja, ma pedig az egyik leglátogatottabb izraeli világörökségi helyszín.

A római ostromnak a világtörténelemben legtovább ellenálló, mégis fényűző erőd egy 400 méter magas szikla tetejére épült, gyalog egy szűk és kanyargós ösvényen vagy felvonóval lehet megközelíteni. Felfelé érdemes felvonóval menni, lefelé kibírható a félórás gyaloglás is, csak a napszúrással kell vigyázni. Az egész nem is drága: felvonóval és belépővel együtt fejenként 60-70 sékel (3800-4400 forint) a jegy, a kilátás pedig minden pénzt megér. Mi persze mindketten napszúrást kaptunk, és mire visszaértünk Jeruzsálembe, járni is alig bírtunk a fejfájástól. Bedőltünk az ágyba, és átaludtunk majd 20 órát.

Kilátás a Maszada erődből, a távolban a Holt-tengerFotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Nagyjából így aludtuk át a szilvesztert is. Ha néhány étteremben nem tettek volna ki 1-2 lufit az asztalokhoz, meg is feledkeztünk volna az év Gergely-naptár szerinti végéről, Jeruzsálemben ugyanis az egész alig volt más, mint egy átlagos hétköznap este. Január 1-jén délelőtt is ugyanúgy siettek munkába az emberek, ahogyan máskor. Egyetlen elárvult borosüveget láttunk egy pad mellett a Sion-hegyen, ami arról árulkodott, hogy az átlagosnál egy kicsivel azért nagyobb buli volt december 31-én. De ez nem is olyan nagy baj: végre egyszer nem a szilvesztert, hanem kizárólag a barátnőm születésnapját ünnepeltük.