Vennél füvet a Nagy Testvértől?

2014.01.28. 08:45

A marihuána legalizálása miatt divat lett az USA két állama, Colorado és Washington, pedig Uruguay ezeknél sokkal nagyobb lépést tett: állami szintre emelte a marihuána liberalizációját. Hogyan kell ezt elképzelni? Mindenhonnan dől a füves cigi füstje, kába tinik kóborolnak Montevideo utcáin, és mindenki örül? Nem egészen. Megnéztük, hogyan működik mindez a gyakorlatban.

Bő egy hónappal ezelőtt érkeztem Montevideóba, Uruguay Budapest méretű fővárosába. Itt, a déli féltekén karácsony környékén indulnak be a nyári szabadságolások. A gyerekek egészen március elejéig vakációznak, a főváros népe pedig, ha csak teheti, az ország keleti része felé veszi az irányt, ahol az Atlanti-óceán strandjai várják.

A tomboló nyári hőség mellett igazi bulihangulat fogadott a fővárosban. Akár valamelyik szabadtéri programon vettem részt, akár csak rövid sétát tettem a naplemente utáni enyhülő hőségben, mindenütt ott terjengett a fű illata a levegőben. Uruguay le sem tagadhatná, hogy a liberális drogpolitikát választotta.

Dobos felvonulás a montevideói afroközösség rendezésébenForrás: Katona Rita

Utazásom előtt rövid internetes kutatást folytattam, melynek során a focin kívül a legtöbb információt az ország puritán körülmények között élő, fizetése 80 százalékát a szegényeknek adományozó elnökéről, illetve a marihuána 2014-től megvalósuló teljes legalizálásáról szerezhettem. Nem állítom, hogy drog-, illetve fűszakértő volnék, éppen csak annyi tapasztalattal és rálátással rendelkezem, amennyivel egy átlagos huszonéves.

Mindenesetre elég kíváncsian érkeztem a fű legalizálásának küszöbén álló Uruguayba. Tulajdonképpen arra számítottam, hogy Montevideóban egy kis Amszterdamot fogok látni, földből kinövő coffee shopokkal, ahol többek között marihuánás sütiket és dohányt lehet fogyasztani, illetve olyan boltokkal, ahol a különféle drogok fogyasztásához és otthoni termesztéséhez szükséges eszközöket kínálják. Nos, négyhetes itt-tartózkodásom során még nem találkoztam ilyesmivel, viszont a helyiek és a média segítségével egy kicsit tájékozottabb lettem a témában.

Füves generáció

Uruguay esetében nem beszélhetünk teljes pálfordulásról a könnyű drogokat illetően, hiszen a marihuána fogyasztása, illetve maximum 25 grammig terjedő birtoklása – ha saját fogyasztásra, és nem kereskedésre szánják – 1988 óta legális az országban. Vagyis az utóbbi 25 évben felnőtt egy generáció, amely számára a füves cigi jelenléte a hétköznapokban teljesen természetesnek számít.

Magam is tapasztaltam, hogy a fiatalok a legkülönfélébb helyeken, a vasárnapi piacon, a folyóparton vagy akár biciklizés közben füves cigit szívnak. Amikor meginterjúvoltam néhányukat a témával kapcsolatban, mindenki nagyon tájékozottnak bizonyult. Magától értetődőnek tartják, hogy kipróbálták a füves cigit, igaz, sokuknak nem jött be, és egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fogyasztják.

Ebből a szempontból pozitívan hat, hogy nem tiltott gyümölcsről van szó, vagyis nem olyasmiről, amit rejtegetni kell a rendőrök elől. Persze többektől hallottam, hogy a szülők sokkal kevésbé toleránsak, mint az állam. Egyáltalán nem szívesen látják, ha a gyerekük füves cigit szív, még akkor sem, ha az ország törvényei megengedik.

Így készül a füves cigiForrás: Katona Rita

Ez a politika sok éven keresztül nagy ellentmondást hordott magában, hiszen a kender otthoni vagy üzemi termesztése mindvégig szigorúan tiltott volt, így a fogyasztónak egyetlen lehetősége maradt a fű beszerzésére, ez pedig a feketepiac. A témában otthonosan mozgó uruguayi ismerősöm szerint egyes füvet árusító drogdílerek híresek voltak arról, hogy megpróbálták a füvezőket a keményebb - és persze jobban jövedelmező - drogok (például a kokain) felé terelni.

Feketepiac persze most is létezik, a főváros bizonyos terein többször láttam gyanús alakokat, sőt az is előfordult, hogy megpróbáltak drogot eladni nekem. Ez egyébként nem általános a városban, Montevideót alapvetően a dél-amerikai kontinens legbiztonságosabb és legnyugodtabb fővárosaként tartják számon, és ezt az állítást az eddigi tapasztalataim alapján magam is csak megerősíteni tudom.

Tapasztalatom szerint az uruguayiak nagyon szívesen beszélgetnek fociról és politikáról, így nem sokkal megérkezésem után máris képet kaptam arról, milyen politikai megfontolások játszottak szerepet a marihuána teljes legalizálásában. A konzervatív oldal - az idősebb lakosság teljes támogatását élvezve - semmilyen enyhítést nem engedélyezett volna, sőt inkább további szigorításokat szeretett volna a könnyű drogokkal kapcsolatban.

Ennek ellenére a másik oldal akarata győzött, ami számomra meglepőnek tűnt, különösen azért, mert Uruguay lakossága öregszik. Az utcán közlekedve is feltűnt, hogy rengeteg az idős uruguayi. Kötve hiszem, hogy ők mindannyian örömmel fogadnák a liberális drogtörvényeket, de ezek szerint az utóbbi években nem sok befolyásuk volt erre.

Sétálóutca Montevideo óvárosábanForrás: Katona Rita

Az ellenzőkével szemben áll a jelenlegi kormány hosszú távú terve, mely szerint létrejön egy állami szervezet, amely marihuánát fog termeszteni, és azt a gyógyszertárakon keresztül fogja értékesíteni. A törvény ugyan 2014-től életbe lépett, tényleges intézkedéseket viszont eddig nem igazán tapasztaltak az uruguayiak.

A terv szerint minden uruguayi személyesen regisztrálhat az Egészségügyi Minisztériumban, majd a minisztériumtól kapott engedéllyel havonta meghatározott mennyiségű marihuánát vásárolhat a patikában. Ezzel az állam százszázalékosan kezében tarthatja ezt a piacot, pontosan tudni fogja, hogy ki, mikor és mennyi füvet vásárolt, az árakat pedig szabadon változtathatja, mivel nem lesz a piacon hivatalos versenytársa.

Marihuánát a patikából

Így már értettem, miért nem látok az amszterdamiakhoz hasonló üzleteket és kávézókat. A fiatalok többsége nagyon indulatosan reagált a tervezetre. Nagy részük természetesen egyetért a fű legalizálásával, csak nem ebben a formában. Egyáltalán nem tartják jó ötletnek, hogy minden marihuánavásárlással kapcsolatos lépésük dokumentálva legyen, és hogy adott esetben az állam dönthet arról, ki jogosult vásárlásra, és ki nem.

Az Uruguayban igen kedvelt mate teát és füves cigit fogyasztó fiatalokForrás: Katona Rita

Így aztán az elmúlt években kialakult egy harmadik koncepció, amelyet maguk a fogyasztók, tehát többnyire a társadalom fiatalabb tagjai dolgoztak ki és támogatnak. Ennek lényege, hogy egy úgynevezett kannabiszklubtagságon alapuló rendszer jönne létre, amely a tagok számára teljes mértékben legalizálná a kender termesztését, és megadná a szabad választás jogát a vásárlást illetően is. A huszonéves, tanultabb fiatalok leginkább ezt a verziót támogatják, a kormánypárt mostani döntését nem tartják igazán liberálisnak.

A szkeptikusok szerint hiába lépett érvénybe a jelenlegi kormány által propagált, engedélyen alapuló rendszer, az átláthatatlan bürokrácia és a hosszú várólisták miatt a többség továbbra is a feketepiacot fogja előnyben részesíteni, ha egy kis fűre vágyik.

A törvény bevezetése utáni helyzetet jól mutatja a következő történet. Néhány héttel ezelőtt Montevideo egyik folyóparti strandján olvasgattam, amikor egy 25 év körüli srác tüzet kért tőlem. Tüzet ugyan nem tudtam adni, de pár percre szóba elegyedtünk, és mivel éppen munka utáni, jól megérdemelt füves cigijét szívta, ez a téma is szóba került. Ő egyike azoknak, akik saját maguknak nevelnek pár növényt otthon, amelyből aztán esetleg juttatnak egy keveset a barátoknak vagy a közeli ismerősöknek is.

"Fogalmam sincs, hogy éppen mi legális vagy mi nem, ezért jól elrejtem otthon a növényeimet" - magyarázta a srác. "De ha vészhelyzet van, csak szólj. Pár grammot mindig tudok adni neked.“ Nem hiszem, hogy mostanában vészhelyzetbe kerülök, de jó tudni, hogy van kihez fordulnom, ha a szükség úgy hozza.