Az októberi hosszú hétvége egyik felét azzal töltöttem, hogy megcsodáltam Toscana közismert látványosságait, a fennmaradó időben pedig a vidék kevésbé felkapott részeinek felfedezésére indultam. Most olyan településekről írok, amelyek nem szerepelnek az útikönyvekben, leírásokban.

Amikor az utazást terveztem, elhatároztam, hogy nem szállodában fogok lakni, hanem az olaszok által közkedvelt agriturismo hálózat egyik kis házában foglalok szállást. Álmaim háza, amelyre az interneten bukkantam, a gyönyörű fekvésű Boccheggiano falucska külterületén állt, és a Fonteverdi névre hallgatott. 

Sokan álmodunk ilyen nyaralórólForrás: Lantos Gábor

A három éjszakára kért 90 euró akkor is nevetségesen olcsó volt, ha ez az épület tényleg a világ végén állt, és nem volt benne internetkapcsolat. A tulajdonosnő, Elisa a megérkezésem előtti este SMS-ben érdeklődött, mikor érek a faluba, mert várni fog a kisbolt mellett. Így is történt. Elisa terepjárója mögött haladva egy poros földúton, legelésző lovak mellett értem szállásomra, amely az igazi vidéki Toscanát mutatta meg nekem. 

A macskaköves utcák évszázados titkokat őriznek 

Már a Boccheggianóba vezető úton megláttam egy települést, amelyet az egyik hegy tetején masszív fal vett körül. A kék ég, a hullámzó zöld dombok és barna földek között mindez annyira gyönyörűséges volt, hogy azonnal oda akartam menni. A látogatásra két napot várni kellett, de a lepakolás után azonnal elindultam, hogy a közeli helyeket felfedezzem. Első két célállomásom Montieri és Gerfalco volt. 

Ha a térképre pillantunk, láthatjuk, hogy ide már közel esik a tenger és Itália nyugati partvidéke, valamint Elba szigete. Montieriből ezt még nem lehetett észlelni, a magasabban fekvő Gerfalco falucskából azonban igen. 

Gerfalco az első pillanatban magával ragadottForrás: Lantos Gábor

Montieri turistairodája éppen akkor zárt be, amikor odaértem, ennek ellenére az ott dolgozó hölgy lelkesen ajánlotta, hogy menjek tovább Gerfalcóba. A pici falu az első pillanatban magával ragadott. A templomhoz vezető macskaköves utcák évszázados titkokat őrizhettek, miközben idős bácsik és nénik csoszogtak az utcákon. 

Sehol egy turistabusz, a kocsit nyugodtan le lehetett tenni az utcán. A lemenő nap aranysárgára festette a távoli tengert, amelyen egy hajó úszott. Tulajdonképpen semmi különös nem történt, csak szép volt az egész. Ez az a megfoghatatlan kisugárzás, amitől Toscana fogalommá vált. Ennek átéléséhez persze az is kellett, hogy ne legyen tömeg, hogy el lehessen merülni a táj szépségeiben. 

Visszafelé Montieri egyik pizzériáját néztem ki magamnak, de a vacsora csak este fél 8-kor kezdődött. Addig még több mint két órám volt, úgyhogy eldöntöttem, főzni fogok a hangulatos kőházban. A hozzávalókat (olasz tészta, paradicsomszósz, zacskós leves, sajt) megvettem Montieri kis közértjében, és máris indulhatott a vacsorakészítés. 

Ezzel a látvánnyal nem lehet betelniForrás: Lantos Gábor

Az asztalról csak a só hiányzott, ennek ellenére minden fenséges és finom volt. Valószínűleg azért, mert olyan éhes voltam, hogy bármi jól esett volna. Felcsavartam a fűtést, és szinte azonnal mély álomba zuhantam. A repülés és a Milánóból idevezető 400 kilométeres út egy kicsit kimerített. 

Borkóstolás és saslikvacsora 

Miközben az első részben már leírt városok (Siena, Cortona, Monteriggioni, San Gimignano) között barangoltam, eljutottam néhány olyan településre is, amely szintén maradandó élménnyel ajándékozott meg. Ilyen volt Montepulciano, amely Cortona városától jó félórás autózásra fekszik egy 600 méter magas hegy tetején. 

Montepulciano igazi bortermelő vidék, a település számtalan enotecájában lehetőség nyílik kóstolásra. Egy pohár bor 5 euró, amelyhez olajbogyót és sósmogyorót is adnak. Mivel én vezettem, társamnak jutott a szerencse, hogy a helyi borok valamelyikét megkóstolja. Állítólag nem választott rosszul. Kérdés persze, hogy lehet-e itt egyáltalán rosszat választani? 

Montepulciano hangulatos főtere alulnézetbőlForrás: Lantos Gábor

Mindenesetre annyira elmerültünk a város szépségében, hogy visszafelé teljesen eltévedtünk, és a parkolótól jó két kilométerre, Montepulciano másik végén bukkantunk ki. A megváltott jegy már lejárt, mikor a sebes gyaloglást követően visszaértünk a parkolóba, de szerencsére ezen a szombat délutánon egyetlen őr sem strázsált arrafelé, így megúsztuk a büntetést. 

Miközben az idei év utolsó nyári időszámításos napja lassan a végéhez közeledett, várt még ránk Pienza, amely Toscana déli részén, a Val’d Orcia dombjai között húzódik meg. A falunak nevezetes szülöttje is akadt, II. Piusz pápa, aki Enea Silvio Piccolomini néven látta meg a napvilágot 1405-ben. Amikor 1458-ban beiktatták, elhatározta, hogy szülőfaluját elhelyezi a középkor világtérképén. 

Pienzában időt, pénzt és fáradtságot nem kímélve hatalmas építkezésekbe fogott, amelyek csak részben fejeződtek be. Az egyik fő műve a pienzai dóm, amely előtt ezen az estén számtalan turista hallgatott egy igencsak harsány idegenvezetőt. 

Pienzai házfalak naplementébenForrás: Lantos Gábor

Már erősen esteledett, amikor a dóm melletti utcácskában egy hentes mellett haladtam el. A bent folyó temperamentumos és dallamos olasz beszélgetés, valamint a pulton fekvő húsok látványa annyira csábítóan hatott, hogy éttermi vacsora helyett ezúttal két saslikot tetettem a táskába. Pár órával később a kis házban grillsütőn elkészített húsétel fenséges csemegének bizonyult. 

Toscanai táj reneszánsz ecsettel 

Autózásom során volt alkalmam megfigyelni a sokak által már megcsodált toscanai tájakat. Már mindenütt túl voltak a szüreten, a földek szántását is előkészítették. Az itt-ott még mindig élénkzöld színekbe sok helyen harapott már bele a rozsda. Amikor sütött a nap, a színek megkapó összjátéka bontakozott ki előttem. Kék ég, barna földek, aranysárga levelű fák, olykor vörösbe boruló levelek a kőfalakon, ahol vadszőlővel futtatták be a köveket. 

A reneszánsz hangulatot idéző városok, az évszázados utak és falak, a tornyok és épületek gyönyörű keretet biztosítottak mindehhez. Toscana minden évszakban szép, de ősszel különösen. Amikor pedig a nap nyugodni készül, a fények különösen varázslatosak. Október 23-án a naplemente bíbor fénye giccsesre festette Boccheggiano falucskájának minden épületét. 

Bíborszínű naplemente BoccheggianóbanForrás: Lantos Gábor

A toscanai falvak meghitt hétköznapjai

Eljött a hazautazás napja, amikor végre felfedezhettem az írásom elején már említett Chiusdino települését. Vasárnap délelőtt csak a főtéri bár felől jött egy kis zaj (odabent egy tévé ordított), különben minden csendesnek és mozdulatlannak bizonyult. Csak 11 óra felé élénkült meg kissé a falu, ekkor jelentek meg az utcán az első emberek. Egyikőjük lent állt az utcán, és az első emeleti erkély korlátján támaszkodó ismerősével beszélgetett. 

A főtér közelében a helyi lakosok nagy vehemenciával vitatkoztak valamin. Egyetlen szót sem értettem az egészből, mégis jó volt őket hallgatni. Valószínűleg nagyon kellemes lehet itt az élet. Ugyan nincsenek plázák, nincsenek stadionok és hatalmas lakóparkok, de azt hiszem, ezek senkinek sem hiányoznak. A napsütötte, vidéki Toscana egyetlen pillanat alatt ejti rabul a látogatókat. 

Chiusdino főtere vasárnap reggelForrás: Lantos Gábor

Fél tizenkettőkor értem Ciciano bájos kisvendéglőjéhez, amely akkor sem volt hajlandó délnél előbb kinyitni, ha az előző nap a fél tizenkettő még fél egy volt. A tulajdonosnő szabadkozott is, de a szabály, az szabály. A fél órát Ciciano egyik padján töltöttem. A nap sütött, és csak egy-egy autó zúgása törte meg a csendet. 

Délben már ott álltam a trattoria előtt, ahol csak azért kellett még fél órát várni az ebédre, mert a tésztát helyben, kézzel készítették el. A vidáman csacsogó tulajdonosnőtől közben megtudtam, hogy ismeri Magyarországot, és hogy imád itt élni. Főztjét kóstolva elismerően csettintettem. Ez az ebéd méltó megkoronázása volt négy Toscanában töltött napomnak. 

Ciciano mesebeli kisvendéglője, ahol házi tésztát ebédeltemForrás: Lantos Gábor

Toscana Olaszország egyik legcsodálatosabb régiója. A világnak persze akad még néhány káprázatos helye, de aki erre a vidékre téved, egészen biztosan örökre szóló élményekkel lesz gazdagabb. Hát még akkor, ha felkeresi az ismeretlen Toscanát is. 

A négy nap alatt bejárt útvonalak: 

Október 23. csütörtök: https://goo.gl/maps/kKLdr

Október 24. péntek: https://goo.gl/maps/kvERw

Október 25. szombat: https://goo.gl/maps/5s3QQ

Október 26. vasárnap: https://goo.gl/maps/fiw6x