Egy délutánra lemerészkedtünk Budapest alá, hogy megnézzük, mit rejt a föld mélye. A város alatt nemcsak a pezsgőkészítés fortélyaival ismerkedtünk, de forrásokat, egy egykori óvóhelyet és egy barlanglakást is megnéztünk.

A Szent Gellért téren, a Szabadság-híd budai hídfőjénél állva kevesen gondolják, hogy a lábuk alatt, kb. 30 méter mélyen egy ősforrás található. Az érdeklődők szervezett túrán bejárhatják a fürdő alatti világot.

Alagút köti össze a budai fürdőket

Míg a Gellért fürdő szecessziós falai között a fürdővendégek élvezték a vizet, mi nem a medencék egyikébe, hanem a fürdő épülete alá igyekeztünk, hogy megnézzük, honnan érkezik a kellemes gyógyvíz. Ahogy az épület alagsorából a föld alatti alagúton a forrás felé haladtunk, a hőmérséklet és a páratartalom is egyre magasabb lett, és a fejünk felett épp eldübörgött a 47-es villamos.

Megnéztük, honnan jön a Gellért gyógyvize (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Gellért fürdő

Az ősforrás egykor a föld felszínén volt, de a rakpartok építésénél a teret feltöltötték, így a forrás is a föld alá került. Az 1800-as évek végén még hasznosították a vizét, de mivel a Duna magas vízállásakor a forrás vize keveredhet a folyó vizével, ezt a fürdőben ma már nem használják.

A mélyben, a Duna vonalával párhuzamosan, egy hatvanas években elkészült alagút is húzódik, ami összeköti a Gellért, a Rudas és a Rác fürdőket. Az alagúttal kapcsolatban a múltban több terv is felmerült, például az, hogy háromezer fő befogadására alkalmas óvóhelyként használják, de arra is gondoltak, hogy a három fürdő között egy föld alatti kisvasút szállítja majd a fürdőzőket, esetleg trópusi növényeket telepítenek ide. Az elsőre szerencsére nem volt szükség, a másik két terv pedig nem valósult meg. Az alagút mellett megnézhetjük a ma használt kutakat is, ahonnan a gyógyvizet kapja a fürdő, és egy kis aragonit barlangot is, amelynek a túloldalán már a Sziklatemplom van.

Barlanglakás a budafoki házak között

Három évig jártam munkába a 33-as busszal, Budafokon keresztül, akkor azonban még csak sejtettem, hogy a külvárosnak a panelrengetegen túl van egy érdekesebb, valaha szebb napokat látott része is.

A városrész magasabban fekvő területein, a családi házas övezet valóban különlegességeket rejt. Például egy barlanglakást, amelyből régen sok száz volt errefelé. A piciny üregek a lehetőségekhez mérten lakájosak, bár a tágas, világos, barátságos jelzők esetükben nem fednék az igazságot. A barlanglakások és Budafok történetéről Appel Péter nyugalmazott tanár mesél az érdeklődőknek, nála szakavatottabb vezetőt nehéz lenne találni.

Budafok, Veréb utca 4. (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Mária Terézia korában egész Budán virágzott a szőlőművelés. A Duna-parti magaslat, a hajdani Promontor is szőlőültetvényekkel volt teli. Lakóházak akkor még nem voltak, Csepel-szigetről jártak át a szőlőművelők. 100 év múlva azonban itt is megjelent a filoxéravész, és elpusztította az ültetvényeket. A sok vincellér munka nélkül marad, és hogy valamiből megéljenek, az 1800-as évek végén megkezdték az itteni mészkő kibányászását.

A kőfejtők kezdetben még albérletben laktak, ami elég drága volt, idővel rájöttek, hogy a bányászat során kivájt üregekben is el tudnak élni, és hamarosan már 300 család élt a föld alatt. Ha valaki a Dunán hajóval jött erre, csak azt láthatta, hogy házak nincsenek ezen a promontori részen, viszont a domboldalból itt is, ott is füst száll fel.

Özvegy Tóthné otthona (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Az 1800-as években már 700-800 ember lakott a mészkőbe vájt lakásokban, amelyeknek még az 1960-as években is volt lakójuk. Az akkori tanács azonban nem nézte jó szemmel, hogy még mindig élnek ilyen körülmények között emberek, ezért rábírták őket a távozásra; nem épp szelíd eszközökkel, ugyanis az Óbudai Gázgyár melléktermékeivel, salakkal és gázmasszával töltötték meg az üregeket. A környezet- és egészségkárosító anyagoktól csak évtizedekkel később tisztították meg a barlanglakásokat.

Föld alatt érik a pezsgő

Ha már Budafokon jártunk, nem hagyhattuk ki a bor és pezsgő városának emblematikus helyszínét, a Törley pezsgőgyárat sem. Ennek pincéiben közel másfél évszázada érlelődik már a híres nedű.
A cég múltját és a pezsgőkészítés menetét a Törley Gyűjtemény és Látogatóközpont mutatja be. A kiállításon a pezsgő útját nemcsak időben, de térben is végigkövethetjük, hisz a látogatók egy óriás pezsgősdugón keresztül egy üvegbe, majd egy pohárba érkeznek.

Bejártuk a pezsgő útját (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Törley József, a gyár alapítója Champagne-ban tanulta a pezsgőkészítés alapjait. Hazatérve felfedezte, hogy az etyeki alapborokra és a budafoki pincerendszerre alapozva itthon is van létjogosultsága a pezsgőkészítésnek. 1882-ben bejegyezték a Törley Pezsgő- és Borgyárat, az alapító pedig fejébe vette, hogy leszoktatja az úri népet a bécsi pezsgőkről. Gyára korának egyik legmodernebbjének számított Európában.

Törley nemcsak a pezsgőt, de az autókat is szerette. Alapító tagja volt a magyar királyi autóklubnak, övé volt a 3. számú jogosítvány, és ő okozta az első közlekedési balesetet is az országban. Elütött egy utcaseprőt, aki akkor még vélhetően nem szokott hozzá a 20 km/h-val száguldozó automobilokhoz, és nem ugrott félre időben. A balesetből egyik félnek sem származott komolyabb baja, Törley néhány napi bérével kárpótolta az utcaseprőt.

A gyár pincéiben a pezsgőgyártás lépéseivel is megismerkedtünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy üveg pezsgőben ennyi munka van. A hosszú érlelési folyamat során az üvegekkel hímes tojásként bánnak a pezsgőmesterek, a több ezer üveget egyesével fordítják át a megfelelő szögben, és teszik ezt naponta, 24 napon keresztül. És ez csak egy munkafázis a pezsgőkészítés bonyolult folyamatában.

A pincék mélyén érik a pezsgő (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

Nincs már sör a kőbányai pincékben

A budafoki mészkő közeli rokona a kőbányainak, melyben az ország legnagyobb összefüggő pincerendszere található. A pincéket ma már nem használják, de vezetett túrákon bárki körülnézhet lent.

A kőbányai szőlőtermelőknek még IV. Béla adott bányajogot, attól kezdve egészen a 19. század közepéig bányászták itt a mészkövet. Szinte az összes ismert budapesti épületben felhasználták az itteni kőbányai mészkövet, a Parlamenttől kezdve a Halászbástyán és az Andrássy úti villákon át a Lánchídig.

A gyakori balesetek és a szervezetlenül zajló kitermelés miatt 1890-ben rendeletben tiltották meg a további bányászatot. A mészkőbe vájt üregek és pincék azonban megmaradtak, és hasznosításuk hamarosan megindult. Először a borászok fedezték fel a járatokat, később a sörfőzők használták őket, egészen az 50-es évekig, amikor a modern technológiák mellett már nem volt szükség a pincékre.

Túra a kőbányai pincerendszer mélyén (Kattintson a képre a galériáért!)Forrás: Tóth Judit

A kőbányai pincerendszer ma már üresen áll. Időnként filmeket, klipeket forgatnak itt, a vízzel elöntött járatokban barlangi búvárok gyakorlatoznak, a Budapest Scenes pedig különleges élményre vágyó turistáknak szervez itt túrákat.

A pincerendszert bejárva úgy érzi az ember, mintha más világba csöppent volna. A tágas pincékben sétálgatva arra gondoltam, itt azért nem lenne jó elveszni, az ide-oda leágazó, sötét járatokból nehéz lenne kitalálni. Van itt egykori óvóhely, amelyben még megvannak a zuhanyzók, láthatóak a légcserét biztosító gép darabjai, amit áramszünet esetén emberi erővel, kerékpárokkal működtettek.

A pincerendszerben volt kápolna, és 1944-ben repülőgépmotor-összeszerelő üzem is működött itt.
A pincéket egykor a Dreher sörgyár használta, a föld alól ma is közvetlen járat vezet a Dreher-villához. A romos épület ma üresen és magára hagyottan áll, csak a megmaradt cserépkályhák emlékeztetnek az egykori, szebb időkre.

A föld alatti Budapest tele van érdekes helyekkel és jobbnál jobb történetekkel. Aki szereti kicsit más szemszögből is szemügyre venni a világot, kíváncsi a jól ismert város szokatlan arcára is, annak érdemes szétnézni a felszín alatt.