"A parkolás ötszáz forint lesz, de a vár ingyen látogatható... még!" – mondja egy nénike a vár alatti parkolóban, ahová a jelzések beterelik az autókat.
Szerinte belépőjegyet szednek majd, ha véget ér a felújítás.
Ha viszont valaki nagyon sóher, a parkoló is kijátszható, legfeljebb kétszáz méterrel többet kell sétálnia a turistának, aki jobbról vagy balról is feljuthat a várba.
Abba a várba, amelyet 1664-ben egy török világutazó is meglátogatott: akkor még állt az a mecset, amelynek ma már nyoma sincs. A vándor fehérvári útja során egy müezzin énekére figyelt fel Csókakő vára alatt. Oda ugyan nem tért be, útinaplójában mégis röviden lejegyezte a vár történetét.
"Csókakő Várpalota és a Bakony hegyei között egy magas dombon álló kicsiny, erős épületű váracska, de én nem mentem be. A várban III. Murád khán dzsámija van, amelyről midőn a mohammedi ezán éneklését hallottam, a vár felől kérdezősködtem. Ennél előbbre nekünk már nincs várunk, mert annyira a határszélen van, hogy
ide minden oldalról az ellenség kakasainak hangja hallatszik"
– olvasható a Múlt-kor forrásaiban. Az ellenség kakasai külön szellemes megjegyzés még ma is.
A várat a 13. század második felében kezdték el építeni, a Csák nemzetség Dudary ága emelte. Később Károly Róbert kezébe került a vár, de nem építették tovább, 1430-től a Rozgonyi család birtoka lett, eztán a vár területe háromszorosára bővült.
A török kor alatt végvár volt egy darabig, majd az ellenségé lett, Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült magyar katonák, és feladták posztjukat.
A török várparancsnok irányítása alatt harminc janicsár szolgált ott,
1629-ben pedig már 28 janicsár és 19 tüzér hallgathatta naponta ötször a müezzin énekét. Később a vár jelentőségét veszítette, rommá lett, 2009 óta pedig felújítások zajlanak.
A nagy felújításokból mi csak keveset láttunk: a falon egy perselyt, ahol az adományokat gyűjtik, illetve egy szem talicskát, ami a kőhalmok mellett pihent.
Az alsó vár romos, le is kerítették, nem látogatható,
ott még sok munka lesz, de a fenti részt nagyon szép állapotba hozták a restaurálás során.
Kis falépcsőkön lehet feljutni a hófehérre pingált kápolnába, amely kissé kontrasztban van a szürkésbarna kőfalakkal, de ez valójában nem zavaró – nem is lehet zavaró semmi, mert fentről olyan panorámával vigasztalódik az esetleg elfáradt vándor, amely nem gyakori, belátni a fél megyét, látszik Móri-árok, a Keleti-Bakony is.
Fél, legfeljebb egyórás program a vár bejárása, hiszen nagyjából csak a területe harmada van megnyitva. Kiállítás nincs benne, ahol el tudnánk nézelődni – legfeljebb egy makettet szemlélhetünk meg közelebbről.
Érdemes a másik utat választani visszafelé: ha utcán, házak között ballagtunk fel, akkor a vár elhagyása után forduljunk jobbra, egy miniszurdokon át eljutunk egy árnyékos, hűvös völgybe, ahová több tucat, földbe vájt falépcső vezet le.
Ha lábunk bírja, másszunk még fel a közeli hegyre,
annak oldalából még jobb kilátás a jussunk. És ha mindezzel végeztünk, tényleg semmi nem akadályozhatja meg, hogy igyunk egy-két pohár ezerjót a híres móri borvidék egyik fogadójában!