Vízumvadászat Ausztráliában

2015.03.07. 15:58

Egy régi ismerősömet látogattam meg Sydneyben, már 11 éve Ausztráliában él. Mivel 15 éve nem láttuk egymást, arra kértem, kezdje az elején: hogy jutott el odáig, hogy megkapja az ausztrál állampolgárságot?

Péter és a többi itt élő magyar történetét hallgatva az volt az érzésem, a vízumszerzés olyan, mint egy bonyolult társasjáték, amelynek nagyon nehéz megérteni a szabályait, és amelyet még ennél is nehezebb végigjátszani. A Sydneyben megismert magyarok elbeszélései alapján megpróbálom összefoglalni, hogyan kell játszani a vízumvadászatot.

A diákvízum a beugró

Eredetileg a legtöbben csak nyaralni jöttek ki turistavízummal, mint ahogy én is azzal érkeztem. Ennek megszerzése a világ legegyszerűbb feladata, az online igénylést követő 10 percben már a bejövő emailek között volt az értesítő a pozitív elbírálásról. Ráadásul december 17-én kaptam meg a levelet, amelyben közölték velem, hogy 18-án fogadták el a beutazási kérelmemet. Az időeltolódás, ugyebár.

Távolban a város egyik szimbóluma, a Sydney OperaForrás: Vigh Bori

Sokan tehát csak látogatóba jöttek ki, majd szerelem lett belőle. Sydney csodálatos tengerparti metropolisz. Óriási, de sok helyen mégis úgy érzi magát az ember, mintha kisvárosban lenne. Az időjárás tökéletes, az emberek kedvesek, mi kell még?

Beszélgetőtársaimnak mind volt diákvízumos időszaka. Ezzel maximum 20 órát lehet dolgozni, bár sokszor megtriplázzák a megélhetés érdekében. Ez kockázatos játék, mert ha a bevándorlási hivatal rájön, azonnal hazaküldik az illetőt. Viszont ha diákvízummal vagyunk az országban, tanulni is kell, ami azt jelenti, hogy gomba módra szaporodnak az olyan oktatási központok, ahova az ember néha benéz, kap egy igazolást, hogy bejárt, de valójában nem sok gyakorlati haszna van.

A Manly-part sétányaForrás: Vigh Bori

A legtöbb fiatal számára nem az iskola a lényeg, hanem a munkavállalási engedély, amely ezzel a vízummal jár. Pláne, hogy az iskolát is kötelező fizetni. Az egyik lány például kozmetikusnak tanult, ami 21 000 dollárba (4,4 millió forint) került. Ahhoz, hogy ezt finanszírozni tudja, éjt nappallá téve kellett dolgoznia. Előfordult, hogy elaludt, miközben gyantázták a lábát a gyakorlaton.

Kell egy szponzor

A diákvízum után a legtöbben megpróbálnak szponzort szerezni. Ez azt jelenti, hogy keresni kell egy munkahelyet, amelyik felelősséget vállal az alkalmazottért. Ez elég sok kötöttséggel jár, például fix fizetésért teljes munkaidőben kell dolgozni. Arról nem beszélve, hogy aki hosszú távra tervez, annak minimum két évet egy helyen kell dolgoznia ahhoz, hogy letelepedési engedélyt kérhessen.

Ebbe a látványba nem nehéz beleszeretniForrás: Vigh Bori

Az egyik magyar srác például nagyon pórul járt, mert egy tulajdonoscsere miatt megszüntették a szponzorált munkavállalói státuszát, így aztán kezdhette az egészet elölről. Ahhoz, hogy valaki szponzorhoz jusson, személyes interjúkra kell járnia, tehát ez otthonról esélytelen. Ezért kezdi a többség diákvízummal a pályafutását.

Elvileg könnyebb a dolga annak, akinek olyan képesítése van, ami Ausztráliában hiányszakmának számít. Persze ez sem annyira egyszerű, meglehetősen szigorú pontrendszer alapján ítélik oda a letelepedési engedélyt. Amíg pedig elbírálás alatt van a kérelem, bármikor csöröghet a telefon, hogy el kell hagyni az országot. Gyakran előfordul, hogy ezek az emberek már 8-10 éve itt élnek különböző vízumokkal, aztán hirtelen távozniuk kell. Ha pedig ez nem lenne elég riasztó, a szabályokat szinte minden évben módosítják.

A Bondi-part se rosszForrás: Vigh Bori

Amikor párosban játszunk

A párok lehetnek egy vízumon, akármilyen is legyen az, kivéve a turistát. Ehhez persze bizonyítaniuk kell, hogy összetartoznak. Péter húga és annak barátja például egy hajón ismerkedett össze évekkel ezelőtt. Amikor úgy döntöttek, hogy Ausztráliában szeretnének letelepedni, kiderült, hogy mivel eddig hajón voltak, nem tudják bizonyítani az élettársi viszonyt. Ezért aztán egy vízumügynök javaslatára négy napon belül összeházasodtak. Így egyszerűbb, bár tény, hogy kevésbé romantikus.

Varázslatos színek, cápamentes medenceForrás: Vigh Bori

Egy másik diákvízumos lány megismerkedett egy helyi sráccal és összeköltöztek. Már egy ideje együtt laknak Sydneyben, hamarosan elkezdik összegyűjteni a papírokat, fényképeket, amelyekkel a kapcsolatukat bizonyíthatják.

Megér Sydney ennyi macerát?

Találkoztam olyanokkal, akik egy évtizeden át tologatták a papírokat, mire végre állampolgárságot vagy letelepedési engedélyt kaptak, közben pedig sokszor olyan munkákat kellett végezniük, amihez semmi kedvünk sem volt. Péter például az első munkahelyén reggel négykor lovakat itatott, pedig félt a lovaktól.

Ausztráliában nagy divatja és múltja van a szörfözésnekForrás: Vigh Bori

Az árak sem túl csábítóak, Sydney nagyon drága. Egy kávé 3,5 dollár (730 Ft), egy átlagos fogás egy étteremben 16-20 dollár (3300-4200 Ft). Persze nem érdemes semmit átszámolni, hiszen itt sokkal magasabbak a fizetések. A kereset itt is attól függ, mit és mikor dolgozik az ember. A jelenlegi fizetés hétköznap bruttó 20-22 dollár (4200-4500 Ft) óránként. Hétvégén ennél több, ha valaki a vendéglátásban dolgozik.

Az albérlet a legdrágább. Egy kisebb lakásért 400-500 dollárt (83-103 ezer Ft) kérnek hetente. Ha az ember normálisan meg is akar élni mellette, ennek legalább a kétszeresét ki kell termelnie.

A kikötő, háttérben a felhőkarcolókkalForrás: Vigh Bori

Amikor azt kérdeztem az itt élő magyaroktól, miért vállalnak be ennyi mindent azért, hogy Sydney legyen az otthonuk, sokan azt felelték: ha már belevágtak, nem állnak meg addig, míg teljes értékű és jogú állampolgárok nem lesznek. A legtöbben beleszerettek a városba, már nem tudják elképzelni máshol az éltüket, a sok munka és nehézség ellenére jól érzik magukat. Szívósak és boldogok.

Sydneyről korábbi beszámolónkat itt olvashatja, itt pedig Ausztrália olcsó bejárásáról írtunk. Az új-zélandi vízumról és munkavállalásról itt találja korábbi cikkünket.