A sört és a pecsétet egy helyen adják

2015.03.28. 07:04

A hegymászás vagy a teljesítménytúrázás sokszor komoly felkészülést igényel, a hazai turistautakon viszont előképzettség és gyakorlatilag költségek nélkül élvezhetjük a természet szépségeit és a jó levegőt. Közben kellemesen elfáradhatunk, és még a falvak is több érdekességet tartogatnak, mint elsőre gondolnánk. A kéktúra ráadásul az egész országon körbevezet, a szakaszok teljesítését pecsétekkel igazolhatjuk, ami már önmagában jó motiváció lehet arra, hogy néhány év alatt bebarangoljuk a hazánkat.

Baráti társaságomban többen is megfordultak Európa magas hegyein, Nepálban vagy a Kilimandzsárón, de mivel túrázásra gyakrabban is lenne igényük, az említett helyszíneknél olcsóbban és egyszerűbben is elérhető helyszíneket kellett keresni. Egy lelkes barátunk másfél éve magára vállalta a szervezést, és havonta általában egy-két kéktúraszakasz bejárására buzdít.

Még csak a fenyők zöldellnekForrás: Bucsky Péter

A közösségi média korában már a barátok barátainak is könnyen továbbítható a meghívó, így egyre többen csatlakoztak hozzánk: statisztikánk szerint eddig 31-en vettek részt a 22 túraalkalmon, a legkitartóbbak pedig már 400 kilométer felett járnak. De nem is a megtett táv a lényeg. A természetben sétálás ideális hétvégi időtöltés, közben jut idő beszélgetésre és a táj felfedezésére.

Itt nincs sietség, egy sör is belefér

Március második vasárnapján Nógrád megyére esett a választásunk, a Cserhát dombjain Felsőpetényből Romhányon keresztül Becskére indultunk. Ideális kirándulóidő volt, ragyogó napsütés és tavaszias hőmérséklet. Városi, irodában dolgozó csapatunk mozgásra éhesen találkozott a felsőpetényi kocsmánál reggel 9 órakor, ez már csak azért is tökéletes túrapont, mert pecsételési hely.

Már ilyen korán is volt, aki az erdőből érkezett, és a teljesítménye jóváhagyására várt. A teljesítménytúráktól talán ebben különbözik leginkább ez a fajta természetjárás: itt nincs sietség, szóba állnak egymással az emberek, és mivel a pecsétek leginkább kocsmákban lelhetők fel, egy üdítő, fröccs vagy sör is belefér.

Nógrádi dimbes-dombos idillForrás: Bucsky Péter

Már kiindulási pontunkon, Felsőpetényben történelmi ismeretek felelevenítésébe kezdtünk. A falu kezdetét jelző tábla alatt a Horné Pe»any név jelezte, hogy szlovák faluban járunk. A népszámlálás szerint a lakosság 40 százaléka szlováknak vallja magát. A térséget a török megszállás alaposan megviselte, a falvak jó része – ahogy a Pilisben is – elnéptelenedett, ezért a török kiűzése után a nemesek birtokaik megművelésére szlovák és sváb parasztokat csábítottak ide.

A második világháború után a csehszlovák–magyar lakosságcsere is jelentősen befolyásolta a lakosság összetételét. A ma már hatszáznál is kevesebb lakosú Felsőpetényben a templomok mutatják talán a leglátványosabban, milyen összetett volt itt a lakosság: van itt evangélikus és katolikus templom, sőt még baptista imaház is. A pici falunak történelmi szerep is jutott: a határán található, jelenleg elhagyatott Almássy-kastélyban tartották fogva Mindszenty Józsefet.

A sáros földúton bandukolva három muflon szaladt át az úton, de még meglepőbb volt, hogy egyszer csak egy jurtatábor tűnt fel egy juhtelep szélén. Mindkettő miatt érdemes lehet gyerekekkel is elsétálni erre.

Mintha egy ősi sztyeppére tévedtünk volnaForrás: Bucsky Péter

Szinte minden falura jut egy kastély

Alsópeténybe érve ismét egy kastélyba botlottunk. A Prónay család egykori központja ma kastélyszálló, így megmenekült a sok korábbi nemesi lakhelyet sújtó enyészettől. Elgondolkodtató, hogy mennyi nemesi lakhely volt hazánkban, a túránk során érintett Romhányban is két omladozó kúriát találtunk. A 18. században épült kastélyok arról tanúskodnak, hogy a korabeli nemesek igencsak jól éltek, míg a leginkább vályogból épült korabeli parasztházak fent sem maradtak. Ausztriában ritkábban lehet kastélyba botlani, vannak viszont több száz éves parasztházak, amelyek órásinak hatnak a magyar átlaghoz képest.

Az alsópetényi kastély megmenekült a pusztulástólForrás: Bucsky Péter

Alsópetényben a buszmegállóban is meglepetés fogadott minket: BKK-színekben tündöklő Volvo busz várakozott a megállóban. Mint kiderült, nem a budapesti elővárosi közlekedés fejlődött tovább rohamosan, hanem a Nógrád Volán használja a fővárosban kiszuperált régi buszokat.

Alsópetényt elhagyva a kiválóan jelzett kékúton haladtunk tovább, ez egyben a nógrádi közösségi zöldutak része. A domboldalon felkapaszkodva gyönyörű panoráma tárult elénk. Ráláttunk a falura, amely arról is híres, hogy Werbőczy itt írta meg a nemesség jogait összefoglaló Hármaskönyvet.

Pestet is megjárt buszok járnak NógrádbanForrás: Bucsky Péter

A domb tetején az út tölgyerdőbe vezetett tovább, ahol már igen sűrűn láthattunk őz- és vaddisznónyomokat is. Sőt, egy magányos őz villámsebességgel vágott át előttünk néhány méterrel. Féltucatnyi őzet biztosan láttunk utunk során, és mintha már megszokták volna az emberi jelenlétet, nem igazán zavartatták magukat.

Az akácfa már hungarikum, de túrázóknak nem nagy élmény

A 25 kilométeresre tervezett túránk feléhez Romhányban érkeztünk el, ahol szintén egy kocsmában lehetett a pecsétet begyűjteni. Szerencsére, mert már igencsak jólesett egy kis ücsörgés és a szendvicseink elfogyasztása. A csempegyáráról is híres községben még a látogatókat köszöntő tábla is csempéből van, de ezt annyira nem vettük szemügyre, mert a Rákóczi-szabadságharc idején az országgyűlésnek helyt adó faluból Kétbodonyba a főúton kell átsétálni. A Rákóczi-szobor mellett, a Rákóczi úton értünk be a faluba, ahol a modern kort egy ál-Banksy graffiti jelezte.

Minimalista BanksyForrás: Bucsky Péter

Szerencsére ismét erdőn át vezetett utunk, a dombtetőre kaptatva nehéz volt bevallani, hogy a Himalájának igazán nem tekinthető emelkedő is alaposan kifáraszt minket. Sárban gyalogolni jóval nehezebb, mint gondolnánk, minden lépésnél lehet egy kicsit izgulni az elcsúszáson, de ennél is rosszabb, hogy egyre nehezebb a bakancsunk a rátapadó sármennyiségtől.

Az akácfákat ugyan tavaly hungarikumnak minősítették, de az itt talált, telepített akácosok a túrázóknak nem igazán okoznak felemelő élményt. Az aljnövényzet hiánya miatt elvész az igazi erdei hangulat, és nincs hol megbújniuk a vadállatoknak.

Kissé elcsigázva böngésztük a leírást, vajon hány kilométer lehet még hátra, amikor végre egy régi makadámúthoz értünk. A sártalanított szakaszon úgy éreztük, megtáltosodtunk. Amikor a balassagyarmati vasútvonalon csattogó Bz-k hangját is meghallottuk, tudtuk, már közel a cél. Amikor pedig Becske sziluettje is feltűnt, már csak az illegális sittlerakó rontott a kedvünkön.

A sárban tapicskolás után nagyon örültünk a makadámútnakForrás: Bucsky Péter

A falu nevezetessége a buddhista sztúpa, amely a falu másik végén állt egy dombtetőn. Nem kellett hosszas tanakodás, hogy a sötétbe forduló késő délutánon letegyünk ennek felkereséséről. A további kutyagolás helyett inkább lecövekeltünk a Sport Büfében, és megvártuk, amíg az előre betárazott autóval a sofőrök visszatérnek a Felsőpetényben hagyott autókért.

Az esti programon sem kellett sokat gondolkodni: az utolsó vasárnapi nyitva tartás örömére egy kis ételszerzés után mindegyikünk gyorsan elaludt. Egy biztos, folytatjuk az országjárást. Lelkes társaságunk már készül a következő, költészet napi túrára, amely kétnapos lesz, és a Bakony szívébe vezet. Ha minden jól megy, velük tartok.

Másfél millió lépés Magyarországon keresztül
Az Országos Kéktúra Európa első hosszú távú turistaútja. A helyi útvonalak összekötésével hozták létre 1938-ban, Szent István halálának ezredik évfordulóján. Akkoriban még „csak” 910 kilométer hosszú volt, most 1118. Hossza egyébként dinamikusan változik, hiszen erdők telepítése, kivágása vagy éppen beszántása is alakíthatja. A mostani útvonal kialakítása 1952-re tehető, de az igazi ismertséget Rockenbauer Pál Másfél millió lépés Magyarországon című 1979-es dokumentumfilmje hozta meg. 
 
A szocializmusban a külföldre utazás luxusát csak kevesen engedhették meg maguknak, ezért a hazai túrázás nagyobb népszerűségnek örvendett. A kéktúra hivatalos teljesítéséhez egy füzetre van szükségünk, ebben gyűjthetjük a pecséteket, amelyeket a Magyar Természetbarát Szövetség hitelesít. Fél évszázad alatt 5404 embernek sikerült végigjárnia az útvonalat, 2014-ben 179-en teljesítették a távot.