A katonák az életükért másztak itt, mi már csak szórakozásból

A híres Cliffhanger híd a Monte Cristallón

A Dolomitok Európa egyik legszebb és legvadregényesbb hegysége, ahová, ha egyszer eljut az ember, újra és újra vissza szeretne térni. A természet szépsége, a hegyláncok lenyűgöző monumentalitása, a háromezres panoráma és a történelmi emlékek hamar rabul ejtik az ide látogatót. Akinek talán az is eszébe jut a hegyóriások láttán, milyen kicsi és kiszolgáltatott tud lenni az ember. A Függő játszma forgatási helyszínén, Cortina d'Ampezzo környékén jártunk nemrégiben.

A Dolomitok népszerűségét az itt töltött pár nap alatt bőven volt alkalmunk megtapasztalni. A „hét közben biztosan kevesebben vannak” elv nem jött be, egyedül a kora reggeli indulás jelentett megoldást a tömeg elkerülésére.

Hamar beláttuk, hogy méltán népszerű ez a hely Forrás: Németh Sarolta

Élményekben, látványban és persze via ferratákban, amelyekért jöttünk, szerencsére nem volt hiány. Felmásztunk például a Tofana-csoport csúcsaira a Giovanni Lipella klettersteigon a Tofana di Roses (3225 méter) hatalmas tömbje körül, majd az Olivieri és az Aglio ferratán a Tofana di Mezzo (3244 méter) csúcsára. Volt szerencsénk megmászni a Faloria pár éve nyílt sportútját is, a Ski Club 18-at.

A Dolomitok és Cortina – hol is járunk?

A Dolomitok (olaszul Dolomiti) Dél-Tirolban, Észak-Olaszország területén helyezkedik el. 2009 óta az UNESCO világörökség része. Triász korú, látványosan rétegzett kőzetekből felépülő hegység, amely több hegycsoportból áll; legmagasabb pontja a Sella-csoportban emelkedő Marmolada a maga 3343 méterével.

Tavasszal, nyáron és ősszel a túrázók, a via ferratázók (sziklamászás kiépített útvonalon) és a hegymászók első számú kiindulópontja, télen pedig Olaszország egyik legnagyobb síparadicsoma a Cristallo- és a Tofana-csoport közelében fekvő Cortina d′Ampezzo. Nem véletlenül, hiszen számos hegy és hegycsúcs kínál itt életre szóló élményeket és fizikai kihívást a hegyi sportok és a gyönyörű sziklapanoráma szerelmeseinek a friss,háromezres levegőn. Cortina Budapestről körülbelül 9-10 órás autóúttal érhető el.

Az ilyen látványért érdemes szenvedni egy kicsit. A Tofana di Mezzo csúcsa, mögötte a Tofana di Rozes Forrás: Németh Sarolta

A ferraták többsége a Dolomitokban egyébként nem nehéz, a csúcsok pedig általában gyalogosan vagy felvonóval is elérhetők. A liftút nem olcsó, 25-40 euróba (7800-12600 Ft) kerül. Ami viszont egyedülálló, az a lélegzetelállító panoráma a sziklatömbök oldalain és csúcsain, amelyet minden méteren a történelem itat át. A Dolomitok hegyoldalakon és alagutakban kanyargó ferratái ugyanis

majdnem kivétel nélkül az 1915 és 1917 közötti események emlékeit hordozzák.

Ilyen háborús utak Cortina környékén az említetteken kívül a Cinque Torri, az Innerkofler ferrata, a Tre Cime (Három nővér) di Laverdo vagy az Ivano Dibona ferrata a Monte Cristallón.

Első világháborús építmények a hegyek között Forrás: Németh Sarolta

A vasalt utak eredete

A drótkötéllel biztosított hegyi utak, vagyis via ferraták (németül klettersteigok) sokak szerint az első világháborúból, a Dolomitok környékéről származnak. Ekkor ugyanis Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia között a dél-tiroli frontvonalon kemény háború dúlt, és a katonák számára több ilyen útvonalat is kiépítettek a hegyen a megfigyelőállások gyorsabb elérése, illetve a megfelelő védelem biztosítása érdekében. (Hogy mi is a via ferrata pontosan, arról itt olvasható információ.)

Az eredet azonban jóval korábbi időkre vezethető vissza. Az első klettersteig megépítése 1843-ban kezdődött a Dachstein hegységben Friedrich Simony vezetésével, akiről egyébként hüttét is elneveztek a gleccseren.

Manapság profi hegymászók építik ki ezeket az utakat úgy, hogy mindenki megtalálja a magának valót. A kezdőtől a profi szintig (A-E/F) számos klettersteigot lehet találni mind az osztrák, a francia és a svájci Alpokban, mind a Dolomitokban.

Külföldön a turizmus már régebben felfedezte magának ezt a sportot, így sok helyen építenek ki útvonalakat a környék turisztikai vonzerejének növelése céljából. A via ferrata a hazai közönség előtt egyelőre kevéssé ismert, de itthon is épült már vasalt út a cseszneki várnál 2013-ban, illetve idén nyitott meg a második helyszín Tatabányán, a Turul-sziklákon.

Az Aglio ferrata közepében, a fiatalember lába alatt körülbelül 1000 méter van Forrás: Németh Sarolta

Stallone is itt forgatott

A Dolomitok Cristallo- és Tofana-csoportja testesítette meg egy ideig a Sziklás-hegységet, itt forgatták ugyanis Sylvester Stallone híres filmjét, az 1993-as Cliffhangert, azaz Függő játszmát. A kezdő jelenetben a két csúcs között kifeszített kötélpályán

itt nem sikerül megmenteni a hegyimentő Sly-nak az amatőr hegymászó hölgyet

a filmben felrobbanó 27 méteres híd és a film végén leszakadó vaslétra az Ivano Dibona ferrata felső szakaszán pedig mindmáig megmászható egy nem túl nehéz via ferrata segítségével. Az említett jeleneteket itt láthatják, az elsőt a kilencedik, a másodikat a 99. perctől. Természetesen nem az igazi hidat robbantották fel, a jelenethez a szerkezet teljes mását felépítették a Tofana-csoportban.

A híres Cliffhanger híd a Monte Cristallón Forrás: Flickr/Carlo

Érdekesség még a filmmel kapcsolatban, hogy az elején szólózó, vagyis szabadon, biztosítás nélkül mászó kaszkadőr

az akkori kor legnagyobb sziklamászója, a német Wolfgang Güllich volt

(a film harmadik percében bukkan fel először), aki sajnos a forgatás után autóbalesetben meghalt. A filmet az ő emlékének ajánlották.

Sok turista tart a Tofana di Rozes csúcsa felé, túrázók és via ferratazók is Forrás: Németh Sarolta

A Cliffhanger ezenkívül a Guinness-rekordok könyvébe is bekerült, mint az addigi legköltségesebb légi mutatványt magának tudó alkotás. A kaszkadőr Simon Crane egymillió dollárt kapott ugyanis azért a jelenetért, amikor két repülőgép között kifeszített kötélen csúszik át egyik gépről a másikra 4572 méter magasan a pénzszállító kirablásakor (a film 25. percében).

A Függő játszma bombaraktára könnyen megközelíthető a turistaúton Forrás: Németh Sarolta

Az olasz hegyek tele vannak lakókocsival

A nyaralások (és persze néha a telelések) egyik fő problematikája, hogy hol aludjunk. Az apartmanok elég drágák, főleg, ha szezon van. Ezért, ha valaki nem foglal időben vagy nincs szerencséje, akár 30-40 eurós (9400-12600 Ft) árral is számolhat egy éjszakára fejenként. Az pedig nem kevés egy nyolc-tíz napos nyaralásra és több főre vetítve.

Cortina tele van turistákkal, szezonban elég drágák az apartmanok Forrás: Németh Sarolta

Nyáron nyilvánvaló és népszerű megoldás a kemping. De mi történik akkor, ha a kempingek tele vannak, és nem talál szállást magának az utazó?

Nekiáll vadkempingezni, ami pedig Európa területén számos országban, így például Olaszországban tilos.

(Megjegyzendő egyébként, hogy a kemping egy főre jutó ára 20 euró [6300 Ft] körül van Cortina környékén – szállás, áram, idegenforgalmi adó, autóhely, stb. – ez pedig csaknem egy normál áron foglalt apartmanos éjszaka ára.)

Kényelmes bivak, avagy vadkemping a szabad ég alatt Forrás: Németh Sarolta

Pro és kontra érveket is fel lehet sorakoztatni e témakörben, mindenesetre tény, hogy az olasz hegyek tele vannak lakókocsival, és az összes létező kis út melletti kiállóban kempingasztalt körbeülve piknikeznek a nyaraló baráti társaságok. Jogos lehet a kérdés, minek venne bárki lakóautót, ha nem azért, hogy akkor és ott hajthassa álomra a fejét, ahol épp kedve tartja? És el kell ismerni, van ennek hangulata. Kára pedig nem sok, mert

a vadkempingezők - a szabad ég alatt alvókat, azaz bivakolókat is beleértve - általában nem hagynak szemetet maguk után.

A Dolomitok tipikus sziklaakakzatai, Tre Dita, a három ujj a Lipella ferrata közepében Forrás: Németh Sarolta

A túrák során a hihetetlen kilátás és a természet csodáira való folyamatos rácsodálkozás mellett végig ott volt velünk a tudat, hogy az első világháborúban harcoló katonák nem kényelmes bakancsban, hátizsákban, mászófelszerelében és nyári melegben voltak kénytelenek megtenni azokat az utakat, amelyeket mi.

És legfőképp nem passzióból.

Úgy pedig egyáltalán nem lehetett könnyű. Szóval amellett, hogy mi rendkívül jól éreztük magunkat a csipkézett hegygerincek társaságában, gondolatban végig tisztelegtünk az első világháború résztvevői előtt.