Aki itt kirándul, biztosan nem fog éhen halni

Hegyi kalandozásokhoz szokott lelkem különleges élményekkel gazdagodott nemrégiben. Ezúttal nem több ezer méteren jártam, hanem végeláthatatlan tök- és kukoricaföldek között bicikliztem Stájerország síkvidéki, alsó részén, nem is olyan messze Magyarországtól. Közben pedig finomabbnál finomabb specialitásokat kóstolhattam.

Szépen ívelt, széles kerékpárút halad majdnem négyszáz kilométer hosszan a Mura mentén, a szlovén-osztrák határtól indulva. A sárgálló földekről kukoricaszárak hajolnak az útra, és lágyan susognak a meleg szeptemberi szélben. A Murradweg különleges hangulatát azonban nem csak a táj szépsége adja. Legalább ennyire élvezetes a folyó és a bicikliút mentén sorakozó települések visszafogott bája, a professzionális falusi turizmus és a helyi gasztronómia.

A tökmagolaj, a tűzbab és a schilcher hazája is

Stájerország leginkább talán a Dachstein-hegységről és népszerű síterepeiről ismert (pl. Semmering, Mürzzuschlag, Murau vagy Schladming). Ausztria „zöld szívének" (das grüne Herz Österreichs, ahogy az osztrákok mondják) azonban másik arca is van. A déli, a délkeleti és a nyugati részen (Südsteiermark, Südoststeiermark, Weststeiermark) ugyanis a mezőgazdaság, a borászat és a falusi turizmus játssza a főszerepet.

Itt készül a híres stájer zöldarany (das grüne Gold der Steiermark), vagyis a tökmagolaj (Kürbiskernöl), itt terem a kukoricaszárakon felfelé kapaszkodó tűzbab (helyi nevén Käferbohne), és itt kóstolhatjuk meg Stájerország jellegzetes rozéborát, a schilchert. Ez a Szlovéniával szomszédos rész volt egykor az Osztrák-Magyar Monarchia határa, a Mura pedig a mai napig határfolyó ezen a szakaszon.

A vidék számunkra is könnyen elérhető, a szlovén határon fekvő, termálvizeiről híres kis ékszerdoboz, Bad Radkersburg például mindössze 305 kilométerre, alig három-négyórányi autóútra van Budapesttől.

E-bike-kal gyorsabb

A környéket tulajdonképpen bármilyen kerekes járgánnyal élvezet felfedezni, de ha valami újra vágyunk,

érdemes kipróbálni a turisták körében nagy népszerűségnek örvendő elektromos biciklit.

Az e-bike sima váltós bringaként is használható, de ha bekapcsolja az ember, akkor eco, tour, sport és turbo fokozatban suhanhat. Szó szerint, ez utóbbi ugyanis szabályosan Knight-Rider-élményt („Kit, kapcsolj turbó fokozatba!") eredményez, annyira megdobja az előrehaladást.

Széles bicikliút kanyarog a földek között Forrás: Németh Sarolta

A poénfaktoron kívül egyébként az elektromos bicikli kifejezetten hasznos lehet, ha a társaságban gyerekek vagy lassabban tekerő felnőttek is vannak, mert a fokozatok segítségével ők is tartani tudják a tempót még a hosszabb szakaszokon is. A napi kölcsönzési díj 20 euró (6200 Ft) körül van. Praktikus, hogy a kölcsönzött e-kerékpárt a bicikliút mentén több településen is leadhatjuk, így akár ki is hagyhatjuk a visszautat.

Az elektromos bicikli nehezebb, mint egy sima túrakerékpár, a tölthető mobilakkumulátor a csomagtartó alatt van Forrás: Nyul Zsuzsanna

Tekerés után terülj-terülj asztalkám a helyi borozókban

Ha kirándulás közben megéhezünk, és hűek szeretnénk lenni a stájer szokásokhoz, akkor térjünk be egy buschenschankba, és rendeljünk brettljausét. Hol és mit is eszünk ilyenkor pontosan? A buschenschankok nem éttermek, hanem szőlőföldek mentén épült vidéki borozók, amelyek nem árulhatnak főtt ételt. Fatányéros hidegtálkölteményeket, úgynevezett brettljausékat viszont igen.

Turistapár a murecki malomfogadónál a Mura mellett Forrás: Nyul Zsuzsanna

A deszkákon a stájer gasztronómia elemei a legkülönbözőbb kombinációkban képviseltetik magukat: a helyi borok mellé főtt és füstölt sonkavariációkat, kolbászt, sajtot, krémeket (németül aufstrich), a tök, a tökmagolaj és a lóbab variációit, illetve zöldséget és salátát kóstolhat, aki betér. Mindezzel legalább annyira jól lehet lakni, mint egy többfogásos vacsorával. Főleg, ha schilchert is iszik mellé az ember.

Hol is biciklizünk pontosan?

A 399 kilométer hosszú, R2-es jelzésű Murradweg (Mura menti kerékpárút) útvonala a Murát követve a dél-stájer bor- és termálvidékről egészen a Hohe Tauern Nemzeti Parkig vezet. Nyolc szakaszból áll (természetesen nem muszáj végigtekerni), áthalad többek között Bad Radkersburgon, Leibnitzen és Deutschlandsbergen, érinti Grazot, St. Ruprechtet, Hartberget, illetve Loipersdorfot.

A kerékpárút magyar viszonyokhoz képest meglepően felhasználóbarát. A széles sávban kényelmesen lehet beszélgetni egymás mellett úgy, hogy közben nem kell szembejövő, dudáló autótól tartani (ha mégis jön egy jármű, akkor lehúzódik, és megvárja, amíg elhaladnak mellette a biciklisek). Az egyes szakaszokat egyébként idén nyáron felújították, és egységes táblákkal látták el.

A Murradweg útvonala (Kattintson a képre az interaktív térképért!) Forrás: Murradweg

Tökmagolaj, a stájer zöldarany

Nem vagyok nagy gasztrotündér. Mindezidáig a tökmagolajról sem tudtam többet, mint hogy sötétzöld színű, finom, nagyon egészséges – és elég drága. A dél-stájer vidéken viszont volt alkalmam ennél több információt is begyűjteni róla. Kiderült például, hogy

a tökmagolaj igazi színe nem sötétzöld, hanem borvörös,

és csak a fehér vagy világos tányéron látszik zöldnek (ha öntés közben az olajat a nap felé fordítjuk, mi is megbizonyosodhatunk erről). Megtudtam azt is, hogy ha nap éri az üveget, akár fél óra alatt is megromlik, tehát érdemes sötétben tartani.

Ilyen tökföldeken terem a héj nélküli stájer tökmag, amelynek olajtartalma jelenősen nagyobb az átlagosnál Forrás: Németh Sarolta

A tökmagolaj egyébként Alsó-Stájerország egyik legismertebb terméke. Az itteni héj nélküli tökmagnak ugyanis az átlagos 25-28 százalékos helyett 42-50 százalékos olajtartalma van, így egy liter olajat már két és fél kiló tökmagból ki lehet nyerni.

A tök és a tökmag felhasználása rendkívül sokoldalú.

A standard sütőtökkrémleves mellett szószok, kencék, pesztók, levesek, ropogtatnivalók és sütemények készülnek belőle. Sőt még a vaníliafagyit is leöntik olajjal és megszórják tökmaggal – az eredmény pedig minden kételkedésem dacára hihetetlenül finom.

A tökmagos vaníliafagyi nemcsak jól néz ki, az íze is hihetetlen Forrás: Németh Sarolta

Tanulhatnánk tőlük

Az osztrákok még a lekisebb faluban is mesterfokon űzik a falusi turizmust. Családi vállalkozások saját finanszírozásból, illetve kisebb részben tartományi támogatás segítségével gyönyörűen kialakított kis látogatóközpontokat üzemeltetnek, hogy megmutassák a turistáknak, hogyan készül a tökmagolaj, vagy mire jó a tűzbab. Meg persze azért, hogy eladják a termékeiket.

Olajkóstolás egy látogatócentrumban Forrás: Németh Sarolta

Az üzemek nem akarnak többet mutatni, mint amik. Pont annyi információt adnak, amennyi a látogató számára érthetővé teszi, hogy mivel foglakoznak. A tálalás pedig profi, ahogy azt például itt is tapasztaltuk. Szóróanyagok, kóstolás, tapintás és praktikus felhasználási ötletek a fenntarthatóság jegyében: így kerül a polcokra egyszerű, de dizájnos és természetbarát csomagolásban a mentacsokis tökmagrágcsa, a szőlőízzel vegyített tökmagkrém, a tűzbabos süti receptje, ezenkívül lekvárok, mézek, snapszok és borok. Akkor is, ha azok épp a szomszéd termelő produktumai. Mert együtt jobban eladhatók.

Graz jelképéhez, a híres óratoronyhoz is eljut, aki végigteker a Murradwegen Forrás: Flickr/Reisender1701

Egy szó mint száz, tavasztól őszig remek programlehetőségek kínálkoznak itt bármilyen kombinációban, akár barátokkal vagy családosan megyünk, akár sportolást, kulturálódást vagy gasztronómiai élménytúrát tervezünk. Aki pedig minden különösebb cél nélkül egyszerűen csak szeretne jó időben jó helyen lenni, az is bátran választhatja ezt a környéket, mert egyszerű, emberi és élvezetes.