Hatalmas viharba kerültünk a Norvég-tengeren

A Hurtigruten legöregebb, legkisebb hajója volt három napig az otthonunk

Amikor szembesültem azzal, hogy a Hurtigruten flottájának legkisebb, egyben legidősebb tagjával fedezem fel Norvégia nyugati partvidékének városait, még nem gondoltam semmi rosszra. Két nappal később azonban hatalmas viharba keveredett az M/S Lofotennek nevezett ódon vasteknő a Norvég-tengeren, és nekem egyfolytában azon járt az eszem, kibírja-e a hatalmas hullámokat. De nem minden utas aggodalmaskodott ennyire, sokan a hatalmas dülöngélés közepette sem mondtak le a fejenként 50 eurós vacsorájukról.

A fővárosból, Oslóból érkeztem repülőgéppel Ålesund-be (ejtsd óleszün), és ott szálltam hajóra. Hogy miért? Egyrészt, mert a Hurtigruten minden nap 22:30-kor indul Bergenből, így egy éjszakát máris megspóroltam. Másrészt, mert

Norvégiának rengeteg szép városa van,

de Ålesund ezek közül is kiemelkedik. Főleg, ha süt a nap és van erőnk legyőzni 418 lépcsőfokot.

Alesund-ben órákig el lehet sétálgatni a gyönyörű házak között Forrás: Lantos Gábor

Milyen jó, hogy Ålesund porig égett

A hegyet Akslának hívják, és mindjárt elmesélem a részleteket, de előbb hadd szóljak arról, mekkora szerencse, hogy ez a város 1904-ben porig égett. Ha ugyanis nem így történik, minden bizonnyal ma is a fából épített házak foglalnák el a félsziget melletti területet. Bizonyára azok is jól mutatnának, de a nagy tűz után

olyan jól sikerült az újjáépítés, hogy megszületett Norvégia talán legszebb városa.

A félsziget csúcsán elhelyezkedő „új” Ålesund mindenhonnan csodálatos. A szecessziós stílusban épített házak színesek és ragyogóak, a hidak kecsesen ívelnek át a víz felett, az egésznek leírhatatlan hangulata van. Ha megnézik a képeket, talán megértik, mire gondolok.

Ålesund a hegy tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Óriási szerencsénk volt, mert a késő esti megérkezést követően másnapra kitisztult az égbolt. Egészen más lenézni az Aksláról, ha süt a nap, és megint más, ha szürke az égbolt, és a felhők a földig érnek. Napsütésben ugyanis olyan az egész, mintha egy makettváros terülne el alattunk.

A központból 418 lépcsőfok vezet fel a hegyre egy parkon keresztül,

kényelmes sétával húsz perc alatt a tetőn épített kilátón lehetünk. A jó hír az, hogy a feljárót tavaly felújították, így a viszonylag alacsony lépcsőfokokon könnyen haladhatnak azok is, akik kevésbé edzettek. Márpedig ezt a látványt semmiképp sem szabad kihagyni.

Mintha makett lenne az alattunk elterülő város Forrás: Lantos Gábor

Az aggódó feleség szobra

Alattunk a mesebeli város, a távolban a Hurtigruten aznapi járata. A hét minden napján közlekedő hajó pontosan

déli 12 órakor siklik be a város kikötőjébe, majd három órával később indul tovább észak felé.

A hajós turistáknak tehát mindössze ennyi idejük van Ålesund felfedezésére, ami azt jelenti, hogy végig kell rohanniuk a városon.

A hajóról lezúduló tömeg elsőként az Akslát veszi célba, így délután negyed egy körül igencsak megnő a felfelé áramló embermennyiség. Mi ekkor már lefelé tartottunk, és bár a szembe jövők miatt olykor nehézkes volt a járás, de azért simán lekocogtunk a városba. Szerda volt, a húsvéti hosszú, ötnapos ünnep előtt voltunk egy nappal. Egy szobrot kerestünk, amelyet előző este néztük ki magunknak a repülőtérről közlekedő buszról.

A tenger kegyetlen tud lenni Forrás: Lantos Gábor

A neve szabad magyar fordításban annyit tesz, hogy „Ki a tenger felé” (Ut Mot Havet). A bánatos női alak a szeme elé teszi a kezét, hogy a napsütésben is jól lássa az előtte hullámzó vizet, amely 1885-ben szörnyű tragédia okozója volt.

A nagy viharban 33 halász vesztette életét,

113 hozzátartozót hagytak maguk után. A női alak az aggódó feleséget ábrázolja, aki a tengert bámulva reménytelenül várja haza a férjét.

A legöregebb, legkisebb hajóval észak felé

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe ez a régi tragédia három nappal később, amikor az M/S Lofoten hatalmas viharba futott bele a nyílt tengeren. De most még ott tartunk, hogy csütörtök van, és a hajónk percre pontosan megérkezett Ålesund kikötőjébe. Miközben az utasai célba vették a kilátót, mi szépen elfoglaltuk pici kabinunkat.

A Hurtigruten legöregebb, legkisebb hajója volt három napig az otthonunk Forrás: Lantos Gábor

Nagy örömünkre az előzetes hírekkel ellentétben nem emeletes ágyas szobát kaptunk, hanem olyat, amelyben a két fekhely egymásra merőlegesen helyezkedett el. Ennek majd a viharban is lesz jelentősége. Délután három órakor megkezdtük három napos utazásunkat, amelynek végállomása – számunkra – Tromsø városa volt.

A Hurtigrutennel többek között azért jó hajózni, mert

Norvégia jelentős településein köt ki, és ott hosszabb-rövidebb ideig áll.

Molde városkájában csak egy óránk volt a sétára, de nagypénteken Trondheimben már több mint négy órát barangolhattunk. Természetesen minden percet igyekeztünk kihasználni, mert az ősi norvég főváros számtalan remek látnivalót kínál.

Troindheim főtere a háttérben a Nidaros katedrálissal Forrás: Lantos Gábor

Ez aztán a katedrális!

Párommal mindketten több alkalommal jártunk már Trondheimben. Számomra például ez az a város, ahonnan nem sikerült magyar sportsikerről közvetítenem a rádióban. Pedig megfordultam itt férfi kézilabda-Európa-bajnokságon és női kézilabda-világbajnokságon, valamint a Dunaferr labdarúgócsapatával Bajnokok Ligája selejtezőn, de valamennyi eseménynek magyar vereség lett a vége.

Ennek ellenére imádom Trondheimet, mégpedig azért, mert

itt van Európa, de talán az egész világ egyik legszebb katedrálisa,

a Nidaros Domkirke. Ide tartottunk ezen a felhős, szürke péntek reggelen.

A katedrális egyszerűen gyönyörű Forrás: Lantos Gábor

Trondheim és Ålesund „tűztestvérek”, azaz ez a város is leégett. A dátum 1681, az újjáépítés reneszánsz stílusa pedig – Ålesund-höz hasonlóan – szintén tökéletesre sikerült. Trondheimet egyébként Olaf Tryggvason viking király alapította Krisztus után 997-ben. Ami pedig a Nidaros katedrálist illeti, az a város meghatározó jelképe, ahová a közelgő húsvétra való tekintettel ingyenes volt a belépés.

Egész Skandinávia legmonumentálisabb középkori épületéről beszélünk.

Akkora, hogy nehéz egyetlen fotóra rávarázsolni az egészet. Télen a katedrálist körülvevő hó miatt fenséges látvány, nyáron a zöldellő fák vonnak ligetet köré. Az épületet 1150-ben emelték (ekkor már azért hazánkban is álltak gyönyörű templomok, gondoljunk csak a feldebrőire), de az idők folyamán többször elpusztult. Mai formáját 1869-ben nyerte el.

A Nidaros-katedrális főbejárata Forrás: Lantos Gábor

A benti sejtelmes félhomályban szigorú tekintetű teremőrök vigyáztak arra, hogy senki se fotózzon, így a képeket kénytelenek voltunk saját memóriánkban tárolni.

Nagypéntek Norvégiában munkaszüneti nap,

így gyakorlatilag csak azok voltak a katedrálisban, akik a hajóról érkeztek ide. Meg egy fiatal nő, aki minden bizonnyal az esti koncertre gyakorolt.

Csellójából gyönyörűséges hangok szálltak fel és verődnek vissza a katedrális vastag falairól. Csak álltunk ott, és hallgattuk. Ennél szebbet kívánni sem lehetett volna. Talán még most is ott vagyunk, ha óránk nem figyelmeztet arra, hogy a hajó indulása vészesen közeleg, így nekünk is vissza kellett térni a kikötőbe.

Norvégia legunalmasabb városa

Innentől kezdve hosszas hajózás következett a ragyogó napsütésben észak felé. Nagyszombat reggel hét órakor a kapitány közölte, hogy most haladunk át az északi sarkkörön, amelyet egy sziklára épített földgömb is jelzett.

A tengeren itt haladtunk át az Északi-sarkkörön Forrás: Lantos Gábor

Hamarosan megérkeztünk Norvégia egyik legunalmasabb városába, Bodøbe. Nem is szólnék erről külön, ha nem itt állna az ország egyik legérdekesebb temploma. A tornyot teljesen elválasztották a főépülettől, ez adja a különlegességét. Két dolgot érdemes még megemlíteni a várossal kapcsolatosan. Az egyik, hogy a II. világháborúban teljesen elpusztult. A másik, hogy

itt van az északi vasútvonal végállomása.

A messzire fekvő Oslóból két nap alatt fel lehet ide vonatozni. Mindazonáltal nem ez az ország legészakibb fekvésű pályaudvara. Az Narvikban van, csakhogy azt az állomást nem köti össze sín semmilyen más norvég várossal, tekintettel arra, hogy a vaspálya Svédország felé halad, és Kirunán, valamint Bodenen keresztül kanyarog egészen Stockholmig.

Bodø modern kori különleges temploma Forrás: Lantos Gábor

Háborús állapotok a kabinunkban

Amikor szombat délután három órakor elhagytuk Bodø kikötőjét, semmi nem utalt arra, hogy hamarosan az idei év egyik legnagyobb tengeri viharába futunk bele. Bár az időjárás-jelentés erős szelet jelzett, amíg a védett öblökben haladtunk, nem volt semmi baj.

A gondok akkor kezdődtek, amikor a Lofoten-szigetek felé pöfögő hajó kifutott a nyílt tengerre.

A hullámok percről-percre nagyobbak lettek,

és elsőként a párom döntött úgy, hogy elhagyja a szalont, és az alsó szinten lévő kabinba vonul. Az M/S Lofoten minden nehézség ellenére rendületlenül haladt előre. Tájékoztatást nem kaptunk, a máskor oly élénk hangszórók üresen ásítottak.

Hajónk, amelyet a Norvég-tenger hatalmas hullámai dobáltak Forrás: Lantos Gábor

Amikor pedig az előttem lévő oldalfedélzeten egy lelkes fotós fejjel az ajtónak vágódott, magam is úgy döntöttem, hogy vízszintesbe helyezem magam. A terv jól hangzott, a kivitelezés csak némi nehézségek árán sikerült, mert a szűk lépcsőfordulókban többször is kapaszkodnom kellett. Ha nehezen is, de

sikerült a 111-es kabinhoz érnem, ahol háborús állapotok fogadtak.

Feleségem múmiaként hanyatt fekve bámulta a plafont, a földön egy narancs és egy alma játszott egymással versenygurulást, a bőröndök régen feldőltek, csak a fogkrém tartott ki a mosdó felett valamilyen csoda folytán. A következő négy órában azt találgattuk, meddig fokozódhat még a vihar? Végül este 9 óra tájékában nyugodott meg annyira a tenger, hogy el tudtunk aludni. A többire nem emlékszem.

Tromsøben csak a híd mozgott alattunk

Húsvétvasárnap reggel persze tükörsima vízen és ragyogó napsütésben értük el Harstad városát. Innentől már csak három óra választott el bennünket Tromsøtől, ahová menetrend szerint délután fél háromkor érkeztünk meg. Bevallom, kissé megkönnyebbülve hagytuk el az elmúlt hetvenkét órában ideiglenes otthonként szolgáló hajót, és boldogok voltunk, hogy végre szilárd talaj van a lábunk alatt.

Harstad városa húsvétvasárnap reggel Forrás: Lantos Gábor

A hajón töltött éjszakák azonban nem múltak el nyomtalanul. Amikor aznap este nyugovóra tértünk, még mindig vártuk, hogy megmozduljon alattunk az ágy. Másnap, húsvéthétfőn még sétáltunk egy nagyot a fantasztikus fekvésű településen,

megnéztük a Polarmúzeumot, szemeztünk Amundsen fejszobrával,

és persze erre a napra is jutott egy kis őrültség: a 60 km/órás süvítő szélben gyalog átmeneteltünk a város kecses, de igen meredek hídján.

Pillantás a hídról Tromsoben Forrás: Lantos Gábor

Utóbbi nem volt éppen könnyű vállalkozás, de mivel mellettünk a sportos norvégok lazán futottak, én sem éreztem úgy, hogy a lehetetlennel próbálkozunk. Akkor sem, ha az irgalmatlan szélben mintha kissé mozgott volna alattunk a híd. Gyorsan befejeztük a sétát, így ez lett a két hetes túránk utolsó momentuma. Kedden ugyanis szerencsésen hazaértünk.