Ebben a városban senki sem alszik péntek éjszaka

Calle del Carmen. Madrid, Spain

Spanyolország fővárosában télen sem áll meg az élet. Nem ritka, hogy szombat hajnalban bedugul a város a buliból hazatérők miatt. Az ételek finomak, az emberek közvetlenek, és akkor is szívesen beszélgetnek az idegenekkel, ha nem értik egymás nyelvét. Madrid kevésbé felkapott részein barangoltam, és tettem egy kirándulást a multikulti Toledóba is.

Sok más spanyol várossal ellentétben Madrid elsősorban nem a régi épületeivel, műemlékeivel hívja fel magára a figyelmet. Óriási sugárútjai sokszor kétszer hatsávosak, épületei, amelyek az Andrássy úti palotákkal egyidősek, nyolc-tíz emelet magasak. Az egyik legnevezetesebb sugárút, a Gran Vía története a spanyolokkal kapcsolatos előítéletekre erősít rá.

A Gran Víán magasabbak az épületek, mint Pesten Forrás: Flickr/Dan

A 19. század közepén határoztak az építéséről, de évtizedekig egy kapavágás sem történt, ezért kapta a cinikus „nagy út” nevet a sajtótól. 1902-ben aztán tényleg belevágtak az építkezésbe, és 1929-re végeztek is. Ekkora készült el az ikonikus Telefónica központ is, amely 89 méteres magasságával Európa egyik legnagyobb felhőkarcolója volt akkoriban.

Éjszaka is van nyüzsgés a postapalota körül Forrás: Bucsky Péter

Szeretnek egy tálból csipegetni

Barátaimnál szálltam meg, akik egy kőhajításnyira laknak a mindig zsúfolt központi tértől, a Puerta del Soltól. Mivel péntek este érkeztem, egy percig sem volt kérdéses, mi lesz az esti program. Ilyenkor az összes spanyol a barátaival eszeget és iszogat a bárokban.

Nem véletlenül használom a -gat/-get képzőt, itt ugyanis

nem a gyors lerészegedés vagy a minél nagyobb mennyiségű étel elfogyasztása a cél,

hanem hogy jól érezzék magukat egymás társaságában. A közösségi élményt az is erősíti, hogy a társaság tagjai egy tálból csipegetnek. Nem nagyon van olyan bár, ahol ne lenne étel, legalább kis szendvicseket, tapasokat mindenütt kínálnak sör- vagy borkorcsolyának.

Madrid belvárosában mindig van ok arra, hogy kimozduljunk, ilyen például a bolhapiac Forrás: Bucsky Péter

Az ételek kiválóak. A spanyol sonka, a jamón serrano mindig tökéletes, ennek fogyasztása már-már kötelező. A szalámit is nagyon szeretik, de a tengerparttól messzi Madridban is népszerűek a halételek. Ami az italokat illeti, a sört általában 2-2,5 decis pohárban isszák, és népszerűbb az egyébként kiváló spanyol boroknál.

Jókedv, bulihangulat, pedig volna min keseregni

A péntek esti bulik jóval tovább tartanak, mint nálunk, a bárokból ritkán indulnak 1-2 óra előtt a szórakozóhelyekre. Madridban az sem ritka, hogy

szombat és vasárnap hajnali 4-kor vagy 5-kor van csúcsforgalom,

mivel szinte mindenki szórakozik. A madridiak nem igazán otthon ülők, és nagyon közvetlenek.

Péntek esténként tele vannak a bárok Forrás: Bucsky Péter

Az egymással szomszédos társaságok szinte mindig szóba elegyednek egymással, és a turistákkal is szívesen beszélgetnek. Még akkor is, ha az idegennyelv-ismerettel az elmúlt időszak jelentős javulása ellenére még mindig komoly gondok vannak. Sokan

csak néhány szót tudnak angolul,

alapfokú spanyol nyelvtudás nélkül még a spanyol fővárosban sem könnyű megértetni magunkat.

A jókedv és a bulihangulat ellenére messze nem tökéletes minden,

a munkanélküliség például az egész országban nagy gondot okoz.

Barátaim közül az egyik épp Amerikából jött haza, mert ott kapott munkát, mások Németországban dolgoznak. A németek között azonban nem érzik valami jól magukat, hidegnek és élettelennek tartják őket, és az ottani ételeket sem igazán tudják megszokni. Ezért, amikor csak tehetik, hazarepülnek szórakozni.

A Puerta del Sol, Madrid örökké zsúfolt főtere Forrás: Bucsky Péter

A tömegközlekedés irigylésre méltó

Ha valaki erre azt mondaná, hogy persze, mert a spanyolok nem elég szorgalmasak vagy ügyesek, hoznék egy ellenpéldát. Madridban ugyanis kiváló a tömegközlekedés. A város a világ nyolcadik leghosszabb metróhálózatával rendelkezik,

a föld alatti úthálózat 293 kilométer hosszú.

A járatok sűrűek, tiszták és modernek, és minden állomáson lehet automatából jegyet venni, mégpedig olcsón. A tízes gyűjtőjegy12,2 euró – vagyis nagyjából 3700 forint, míg ugyanez Budapesten 3000 –, csakhogy Madridban át is szállhatunk a jegyekkel, szóval a gyakorlatban jóval olcsóbb.

A Puerta del Solon éjszaka sem áll meg az élet Forrás: Bucsky Péter

Mivel már jártam Madridban, a turistalátványosságokat most kihagytam, inkább a város környékére fókuszáltam. A hárommilliós város az elővárosokkal együtt már hatmilliósra duzzad. A modern alvóvárosok népszerűsége az utóbbi időben igencsak visszaesett,

a válság miatt komplett városrészek váltak kihalttá,

ami nem túl szívderítő látvány.

A polgárháború sebei máig nem gyógyultak be

Viszont amikor a házerdő ritkulni kezd, feltűnnek a környék kétezer méternél is magasabb, hófedte csúcsai. A római kori óriási, kiváló állapotban fennmaradt akvaduktjáról (csatornahíd) híres Segovia felé vezető autópályáról nemcsak a hegycsúcsok látványa nyűgözi le az embert, hanem egy gigantikus kereszté is.

A megosztó emlékmű gigantikus keresztje Forrás: Bucsky Péter

A 150 méteres kereszt megosztja a közvéleményt. Sokak szemében nemzeti emlékhely, hiszen negyvenezer katona sírja található itt, a köztársaságpártiak és a katalánok viszont egy diktatórikus rezsim megalomán emlékművét látják benne, hiszen a diktátort, Francót is itt temették el.

Szovjet megalománia és fasiszta építészeti jegyek keverednek

a gigantikus emlékművön. A kereszt alatt óriási oszlopcsarnok van, amely a hegy belsejébe vezet, ahová 152 méter hosszú, kereszt alakú bazilikát építettek. A hegy túloldalán egy óriási apátság emelkedik.

Hatalmas bazilika a hegy gyomrában Forrás: Bucsky Péter

Az emlékművet 1940-ben kezdték építeni, 19 év alatt készül el, és 1,2 milliárd pezetába került, ami mai árszinten tízmilliárdnál is több forintot jelent. Ráadásul gyakorlatilag kényszermunkával épült, sokan ezért koncentrációs táborhoz hasonlítják. A spanyolok tehát

a mai napig nem tudnak egyezségre jutni az emlékmű megítéléséről.

A polgárháború okozta sebek olyan mélyek, hogy még fél évszázaddal később se gyógyultak be.

A környék viszont gyönyörű, főként behavazva. Ez persze nemcsak nekem tűnt fel, hanem a spanyol királyoknak is. A festői kisváros, San Lorenzo de El Escorial palotakolostora királyi székhely volt. Az óriási épület mintha sértetlenül vészelte volna át az elmúlt hatszáz évet. Bazilikája és barokk könyvtára is lenyűgöző, egy gazdag birodalom építészeti bravúrja.

San Lorenzo de El Escorial kolostora királyi székhely volt Forrás: Bucsky Péter

Muzulmán, keresztény, zsidó multikulti

Toledo felfedezésére is jutott időm. Madridból az AVE gyorsvonattal érdemes ide utazni, ez ugyanis 250 km/órás sebességgel repeszt végig a 70 kilométernyi úton. Oda-vissza 20 euró (6180 Ft) a jegy, ez ugyan

háromszor drágább a magyar díjszabásnál, de a minőség ég és föld.

Arra kell egyedül vigyázni, hogy csak helyjegyek vannak, ezért érdemes időben jegyet foglalni, különben nem jutunk fel a vonatra.

Toledóba a középkorból itt maradt meseszerű hídon juthatunk be Forrás: Bucsky Péter

Toledo a spanyolok régi fővárosa, vagyis jobban mondva egykor a vizigótoké volt, aztán a 8. században a mórok foglalták el, akiktől csak 1085-ben tudták visszafoglalni a spanyolok. A mai napig

meghatározza a városképet a muzulmán, keresztény és zsidó építészet keveredése.

A zsidókat sokszor üldözték, 1492-ben egész Spanyolországból kitiltották őket, mégis fennmaradt több zsinagóga.

A gyönyörűen felújított mór stílusú zsinagóga Forrás: Bucsky Péter

Az 1180-ban épült Santa María la Blanca a legöregebb máig álló európai zsinagóga, mór stílusú, gyönyörű épület, mindenképpen érdemes felkeresni. A mecseteket viszont sajnos nem lehet látogatni, és több múzeummal is hoppon maradtam, mivel hétfőn zárva voltak. Különösen az El Greco-kiállítást lett volna érdemes megnézni.

Toledo látképe a jezsuiták templomának tornyából Forrás: Bucsky Péter

Turistacsapda, de nem érdemes elkerülni

Toledót egyébként úgy kell elképzelni, mint a budai várat: egymást tapossák a középkori utcákban a turisták, de valahogy ez sem tudja az ember kedvét szegni. A japán és kínai csoportok kedvéért még két mozgólépcsőt is építettek a középkori városkába, ami azért túlzásnak tűnik. De hát mindent a turistákért, hiszen belőlük él a város.

A turisták kedvéért még mozgólépcsőt is építettek az ősi falak közé Forrás: Bucsky Péter

A kardkészítéséről híres Toledóban sokan vásárolnak kardot szuvenírként. A vasútállomáson tábla jelzi, hogy a biztonsági előírások ellenére ezeket fel lehet vinni a vonatra. Egyébként csak a kabátok és csomagok átvilágítása után lehet felszállni.

Toledo pályaudvara sem mai épület Forrás: Bucsky Péter

A turisták igényeinek kielégítésére tehát igyekeznek odafigyelni, ennek ellenére nagyon sok emlékműnél, kiállításnál csak spanyol felirattal lehet találkozni. De hát ilyen apróság miatt igazán nem érdemes lemondani mindarról az élményről, amit Madrid és környéke kínál.