A balkáni Svájcban tényleg minden van

Ez még mindig Szlovénia, a bájos Piran

Albánián kívül Szlovénia a Balkán utolsó szeglete, ahol még nem jártam. Pedig itt van a szomszédban, gyönyörű, és bővelkedik látnivalókban. Elérkezett az idő, hogy végre pótoljam ezt a hiányosságot. Ljubljana, Bled, Piran, Maribor, a kis ország megannyi arca. És még Triesztbe is átruccantunk. 

A Balkán kifejezés sokak számára pejoratív jelentéssel bír, bár én sosem értettem, miért. Persze tudom, nem európai színvonal, nem fejlett Nyugat, ugyanakkor számos olyan élményt kínál a térség, amelyben máshol nem lehet részünk. Engem amúgy sem vonz a futószalag-turizmus, a járt utak helyett jobban kedvelem a járatlanokat.

Szlovénia a Balkán Svájca

Szlovénia persze kivétel ez alól, sokminden köti a nyugathoz, Közép-Európához. Az is vitatott, hogy földrajzilag a Balkánhoz tartozik, természetföldrajzilag oda sorolják a terület egy részét. A nyugat-európai kultúra azonban mindig is nagyobb hatással volt rá.

Az egykori Jugoszlávia legfejlettebb régiója volt,

és a kommunista állam széthullásakor is viszonylag gyorsan és komolyabb konfliktusok nélkül tudott önállósulni.

Vadregényes szlovén táj Forrás: Bóna Gergely

Fejlettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy

már 2004-ben csatlakozott az EU-hoz,

és elég gyorsan bevezette az eurót. Sokan ezért – na meg a természeti adottságok miatt – nevezik úgy az országot, hogy a Balkán Svájca.

A pazar Bledi-tó, az ország egyik legismertebb turistacélpontja Forrás: Bóna Gergely

Tisztában voltam vele, hogy itt nem találok olyan hamisítatlan balkáni hangulatot, mint Boszniában vagy Montenegróban, de úgy gondoltam,

ha egy kis délszláv kultúra alpesi környezettel keveredik, abból rossz nem sülhet ki.

Az ország fővárosát, Ljubljanát vettük célba elsőként. Egyrészt azért, mert ideális az elhelyezkedése, hiszen a város száz kilométeres körzetén belül rengeteg a látnivaló, másrészt mert maga a város is megérdemli, hogy ne csak futólag érintsük.

A Joze Pucnik által tervezett Hármas híd a Ljubljanicával Forrás: Bóna Gergely

Tiszta, rendezett, ráérős

Budapesttől végig kitűnő minőségű autópályán haladhatunk, és nem egészen öt óra alatt oda is lehet érni.

Hogy Szlovénia mennyire nem balkáni, már az odavezető úton is feltűnt.

Hiába keresgéltem a helyi rádióadók között, a jó kis turbofolk helyett mindenhol osztrák sramlizene szólt. Sebaj, gondoltam, azért egy jó csevapot biztos minden utcasarkon lehet majd kapni. Ljubljana azonban sokkal elegánsabb és nyugatiasabb város, mint gondoltam.

Ezt a kiadós és nagyon finom csevapot végül Piranban ettük, egy bosnyák vendéglőben Forrás: Bóna Gergely

Sokkal inkább osztrák vagy északolasz városkának tűnik, semmint egykori jugoszláv településnek. A sétálóutcákon egymást érik a kiülős kávézók, a helyiek ráérősen beszélgetnek, vagy kutyát sétáltatnak, senki nem babrálja az okostelefonját, és senki nem rohan egyik helyről a másikra faarccal, fülhallgatóval a fülében.

Ljubljana belvárosát sétálóutcák hálózzák be Forrás: Bóna Gergely

Minden tiszta és rendezett. A város hangulata rendkívül békés és megkapó. A belváros szinte teljes egészében sétálóutcákból áll, és a helyiek előszeretettel közlekednek két keréken. Ljubljanában is működik egy budapestihez hasonló közbringarendszer, azonban itt láthatóan sokkal nagyobb népszerűséggel. Míg nálunk a dokkolóállomások szinte mindig tele vannak, a szlovén fővárosban egy-két kerékpárt lehetett csak látni használaton kívül.

Ljubljana belvárosa nem nagy, gyalogosan akár fél nap alatt bejárható.

A várat semmiképp se hagyjuk ki, a toronyból páratlan kilátás nyílik a városra és az azt védelmező, hatalmas hegyekre. A várost kettészelő Ljubljanica partján is érdemes tenni egy sétát.

A szlovén főváros és a környező hegyek látképe a ljubljanai várból Forrás: Bóna Gergely

Ami az árakat illeti, sajnos azok is eléggé nyugatiasak, legalábbis magasabbak, mint például Szarajevóban vagy Belgrádban. Egy másik problémás dolog a parkolás. Szállásfoglaláskor mindenképp

érdemes megérdeklődni, van-e a szálláshelynek privát parkolója.

A belvárosba nem nagyon lehet behajtani, sok parkolóhely pedig az ott lakóknak van fenntartva, és természetesen fizetős is. A mi apartmanunk egy sétálóutcában volt, és felárért egy közeli garázsba tudtunk beállni az autónkkal.

Rend és tisztaság mindenütt Forrás:Bóna Gergely

Időnként Tito is itt nyaralt

Ljubljana felfedezésére bőven elég egy nap, így másnap már a hegyek felé vettük az irányt. Az Alpok szlovéniai része Júliai-Alpok néven ismert. A környéket a síelőknek talán nem kell bemutatni, a közelben található Vogel pályáit magyarok is nagy számban látogatják.

A 2864 méteres Triglav Szlovénia legmagasabb pontja és egyben nemzeti szimbóluma. Egy helyi mondás szerint,

aki nem járt még a Triglav csúcsán, az nem is igazi szlovén.

Nos, szerencsére számos könnyebb-nehezebb túraút vezet fel a magasba, így nem muszáj profi hegymászónak lennie annak, aki bizonyítani szeretné a hazafiságát.

Négy szlovén hegymászó szobra, akik először mászták meg a Triglavot 1818-ban Forrás: Bóna Gergely

Bár nagyon szerettük volna, nem tudtuk meghódítani a Triglavot, hiszen ottjártunkkor, március végén még hó fedte a hegycsúcsokat. De a környék több csodálatos természeti kincset is rejt, például

Szlovénia egyik leghíresebb turisztikai célpontját, a Bledi-tavat.

A festői tó télen-nyáron pompás kirándulóhely, sőt nyáron még fürdésre is alkalmas. Az öreg Tito marsall is előszeretettel töltötte itt szabadságát, egykori nyári rezidenciája a tó partján áll. A bledi várba kötelező felmászni a kilátásért.

A Bledi-tó még szürke időben is páratlan látvány Forrás: Bóna Gergely

A szurdoktúra tavasszal veszélyes is lehet

Bledtől tíz kilométernyire van Szlovénia másik csodaszép állóvize, a Bohinji-tó. Bár előbbi valamiért nagyobb ismertségnek örvend, utóbbi nekem még jobban tetszett.

A Bohinji-tó körül sokkal impozánsabb és látványosabb hegyek magasodnak,

még a Triglavra is rálátni innét. Bohinj közelében ered egyébként a Száva, amely a látványos Savica-vízeséssel indul hosszú útjára Belgrádig.

A zord hegyek övezte Bohinji-tó Bledtől alig tíz kilométerre található Forrás: Bóna Gergely

Bled közelében találjuk a Vintgar-szurdokot is. A vad zuhatagok felett átívelő fahidakon bejárható szurdok hivatalosan csak a nyári szezonban látogatható, de az ösvényt lezáró kis sorompó nem tántorította vissza a túrázni vágyókat, így minket sem. Azonban vigyázni kell, mert a kirándulás ilyenkor tényleg nem veszélytelen.

A tavaszi olvadások miatt megduzzadt hegyi folyó több helyen elmosta a hidat,

itt-ott szó szerint egyetlen lécen kellett egyensúlyozni a vízesés felett.

Egy ponton viszont utunkat állták az ott dolgozó munkások, és nem engedtek tovább. Így az 1,6 kilométeres útvonalból nagyjából csak 500-600 métert sikerült megtennünk. Nyárra minden bizonnyal kijavítják a károkat, úgyhogy aki arra jár, sétáljon végig a szurdokon helyettünk is.

Sajnáltuk, hogy nem tudtunk végigmenni Forrás: Bóna Gergely

A legszebb adriai gyöngyszem

Utolsó teljes napunkon a Ljubljanától mindössze száz kilométerre lévő Adriára autóztunk. A Szlovénia egyik gyöngyszemének tartott Piranban sétálgatva döbbentem rá, milyen

elképesztően sokszínű ez az ország.

Egy nappal korábban még havas hegycsúcsok között, alpesi tájakon túráztam, másnap pálmafák és tengeren ringatózó halászhajók látványa fogadott, mediterrán környezetben.

Piran, az Adria egyik gyöngyszeme Forrás: Bóna Gergely

Piran velencei stílusú óvárosának hangulata ismerős lehet az Adriát kedvelőknek, én is sok hasonlót láttam már. De tagadhatatlan, hogy a szlovén tengerparti gyöngyszem a legszebbek közé tartozik.

Az óvárost védő várfalról madártávlatból csodálhatjuk meg a kis félszigetre épült Pirant és a szlovén Adriát. Aki pedig odáig van a balkáni konyháért, annak melegen ajánlom a városkában található kis bosnyák éttermet rögtön az óváros előtt. A Sarajevo ’84 névre hallgató vendéglőben isteni és hatalmas adag csevapot ettünk, mindössze öt és fél euróért (1730 forint).

Ez még mindig Szlovénia, a bájos Piran Forrás: Bóna Gergely

Ha már a környéken jártunk, egy látogatás erejéig átugrottunk Olaszországba is. A hatalmas kikötőjéről híres Trieszt közvetlenül a szlovén határ mellett fekszik, kár lett volna csak úgy elmenni mellette. A hosszú ideig osztrák kézen lévő város (ez persze Szlovéniára is igaz) magán hordozza a Monarchia építészeti nyomait.

Olyan érzésem volt Triesztben,

mintha Budapest kapott volna egy tengerpartot.

Egy osztrák pár helyére álltunk be, akik nagylelkűen nekünk adták feleslegessé vált parkolójegyüket, így volt két ingyenóránk, hogy a városban sétálgassunk. A tüzetesebb felfedezéshez ennyi persze nem elég, de arra jó volt, hogy felsétáljunk a várhoz és a városháza előtti nyüzsgő térhez.

Trieszti látkép a San Giusto-várból Forrás: Bóna Gergely

Nem Balkán, de csodálatos

Hazafelé még megálltunk egy rövid időre a szlovén Stájerország fővárosának tartott Mariborban. Bár fontosabb látnivalók nincsenek a településen, a Dráva partján fekvő Maribor a maga 110 ezres lakosságával mégiscsak

Szlovénia második legnagyobb városa,

valamint 2012-ben az Európa kulturális fővárosa címet is magáénak tudhatta.

A kellemes, vidéki várost látva Szlovénia újabb arca tárult fel előttünk. Talán a húsvétvasárnap miatt, vagy mert a délelőtti órák még korainak számítanak, a város eléggé kihalt volt, a kávézókban alig lézengett néhány vendég. A mutatós kis parkok és sétálóutcák viszont arról árulkodnak, hogy itt azért nagyobb nyüzsgés szokott lenni. A festői városképet a Dráva partjáról lehet igazán megcsodálni.

Az ébredező Maribor utcáin alig lézengtek páran Forrás: Bóna Gergely

Nem éreztem, hogy a Balkánon kirándultunk. A kis ország kultúrák és természeti környezetek találkozásánál fekszik, ami hihetetlenül változatossá és izgalmassá teszi. Nem bánom, hogy ezúttal elmaradt a hamisítatlan balkáni feeling, Szlovénia úgy csodálatos, ahogy van.