Kifogtam a legnagyobb népünnepélyt Kiotóban

2016.05.21. 10:00

Ha Tokió egyet jelent a modernitással, akkor Kiotó egyenlő a tradíciókkal. Nem mintha Tokió nem lenne elég történelmi, vagy Kiotó nem lenne elég modern. De Tokió még csak 148 éve főváros, míg Kiotó 794-től 1868-ig, 1074 évig volt az ország központja. Ráadásul akkor, amikor Japán egy meglehetősen elzárt időszakát élte a sógunok irányításával. Leegyszerűsítve Kiotó a régi, képzeletünkben romantikusan élő Japán világa. Két napom volt rá, hogy felfedezzem.

Mondanom sem kell, ez a két nap nem sok mindenre volt elég. Csak sintoista szentélyből négyszáz, buddhista templomból pedig ezerhatszáz van a városban, és persze ezeken túl is bőven akad látnivaló. Kastélyok, paloták, múzeumok, parkok, óriáskertek, na meg a város modern arca, amely szintén lenyűgöző. A japán nemzeti kincs húsz százaléka ebben a másfélmilliós városban található.

Kétezer szentély és templom közül választhatunk

De ha már említettem a sintoizmust és a buddhizmust, érdemes pár szót szólni ezek együttéléséről. A sintoizmus itt őshonos, a buddhizmus pedig köztudottan Indiából érkezett kínai és koreai közvetítéssel. Egy átlag japán szentélybe és templomba is jár.

A Heian szentély 24,2 méteres kapujaForrás: Bárány Róbert

Az előbbiben főleg az élettel kapcsolatos események zajlanak, úgymint születési ünnepek, esküvők, és itt imádkoznak például az üzleti sikerekért is. A buddhista templomokba pedig elsősorban temetésekre és megemlékezésekre járnak, és hogy az elhunytakhoz imádkozzanak. És persze mindkettő óriási turistaattrakció.

A sintó szentélyek legtöbbször élénk színűek, leginkább cinóbervörösek, és hatalmas kapuk, toriik fogadják a látogatót. A buddhista templomoknak ezzel szemben nincs toriijuk, és kevésbé színpompásak, ám mondanom sem kell, szintén elképesztően gyönyörűek.

Az összes szentélynek és templomnak sajátos karaktere van,  az ember legszívesebben valamennyit felkeresné. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt most az Inari és a Heian szentélyt tudtam megnézni. Előbbi arról híres, hogy több ezer toriija van, utóbbi viszont Japán egyik legmagasabb, több mint 24 méteres kapujával büszkélkedhet.

Japánban mindennek mélyebb értelme van

Ha maradunk az építészeti csodáknál, a Nidzso-kastélyt mindenképpen ajánlanám. Egyrészt elrepít a Tokugava sógunok világába, másrészt pont olyan hangulatot áraszt, amilyennek az európai ember a klasszikus Japánt elképzeli.

A Tokugava sógunok rezidenciája, a Nidzso kastélyForrás: Bárány Róbert

Két hatalmas palotaegyüttes, középen egy varázsos kerttel. Jól látszik, mekkora hatalmat és gazdagságot birtokoltak a sógunok. Ugyanakkor szó sincs hivalkodó épületmonstrumról, hiszen Japánban járunk, ahol minden tökéletesen kifinomult és cizellált.  A sógunok ízlése is ilyen volt, nem hajlottak a túlzásokra.

Mivel a szakura, a cseresznyefa-virágzás idején voltam Kiotóban, hihetetlen tömeg hömpölygött mindenütt. Az olyan helyeken, mint a Sirakava-patak környéke vagy a Marujama park, tökéletesen meg lehet érteni, mit is jelent ez az ünnep. Látszólag a nagy evészeteken, ivászatokon, a féktelen bulikon van a hangsúly, de valójában másról van szó.

A szakura az életről, az élet rövidségéről szól.  Arról, hogy hirtelen kezdődik el, majd épp ilyen hirtelen és ellentmondást nem tűrően ér véget. Japán mélyen spirituális ország, minden mozzanat mögött van egy másik jelentéstartalom. A szakura tehát keserédes ünnep, hiszen a mulandóságról emlékeznek meg a japánok a cseresznyefavirágok alatt.

Szakura, Japán egyik legnagyobb ünnepeForrás: Bárány Róbert

Minden szobához jár egy kert

Kiotóban rengeteg a hagyományos japán lakóház, a macsija. Kívülről meglehetősen egyszerűnek tűnnek, belül viszont hihetetlen szofisztikáltak. A keskeny homlokzat hosszan elnyúló belső tereket takar. Egy tizenhárom generáció óta kimonókereskedéssel foglalkozó család házában jártam, Tanakáéknál. A hat szobához hat belső kert is tartozott. A szobák közötti kertek a ház hűtését szolgálják,  és abban is segítenek, hogy a hátsó részek is napfényesek legyenek.

A bejárat egyébként azért szerény, mert a korabeli adózási rendszerben a homlokzat szélessége szerint kellett adózni. Ezekben a macsijákban nagyszerű teaceremóniákat lehet elcsípni. Pontosan olyan koreográfia szerint szürcsölhetjük a nedűt, ahogy a szamurájok művelték annak idején. Szigorú mozdulatsorral, csendben és nyugalomban. Nekik ez volt az ellazulás két csihi-puhi között.

Belső kert a macsijábanForrás: Bárány Róbert

Kiderült, hogy szeretem a szusit

Kiotóban minden túlzás nélkül ránk szakad a történelem, ha akarjuk, ha nem. Néha már kicsit nyomasztónak érzi az ember. De szerencsére vannak bőven teljesen evilági helyek is a városban. Például a Nisiki piac. Ez két dologról nevezetes. Az egyik, hogy Kiotó konyhájának hívják, ami azért nagy szó, mert általában Kansai régiót tartják Japán első számú ételmennyországának.

A másik, ami miatt a Nisiki fontos helyszín, mert itt dől meg az a sztereotípia, miszerint Japánban az élet megfizethetetlenül drága.  A Nisikin konkrétan olcsóbban meg tudtam ebédelni, mint sok helyen Magyarországon. Ezer forintból is jól lehet lakni, ezerötszázból pedig a rosszullétig teleehetjük magunkat.

Méghozzá friss, hihetetlen finom és nagyon egészséges tengeri ételekkel, tésztafélékkel, tofuval és édességekkel. Köztudomású, hogy az emberek várható élettartama Japánban a legmagasabb a világon. Ennek egyik fontos eleme az egészséges étkezés. Nem is nagyon láttam túlsúlyos embert.

Kiotó konyhája, a NisikiForrás: Bárány Róbert

A piacról és az ott kapható ételekről még annyit, hogy nagyon sok exkluzív európai étterem bizony elbújhat a japán streetfood mögött. Én például azt hittem, utálom a szusit, de Japánban rá kellett jönnöm, hogy nagyon finom. Egészen más dimenzió volt, mint amit addig ismertem.

Az édességek közül a jatszuhasi lett a kedvencem. A Kiotóra nagyon jellemző, csinos kis édességboltokban árulják ezt a rizslisztből, fahéjból és cukorból álló finomságot.  A Tokugava sógunátus idejéből, az Edo korból származik, 326 éves története van.

Kiotónak pedig ennél is sokkal több. Nem véletlen, hogy a város kötelező program minden Japánba utazónak. Ez ugyanis az első lépcsőfok azok számára, akik egy kicsit is érteni akarják a felkelő nap országának hihetetlenül komplex és egyedi kultúráját.

Az OzoneNetwork riporterének útját a JTB Hungary Japánspecialista támogatta. A Japánról készült filmet 2016. május 27-én, 21 órakor mutatja be az OzoneNetwork.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK