Campbell 2002-ben szerezte meg a leharcolt gépet, és azóta folyamatosan dolgozik rajta, hogy otthonossá tegye. Az egykori szűkös repülőülések helyén van ma a férfi nappalija, dolgozó- és hálószobája, de a mosdón például semmit nem változtatott, csak épp működőképessé tette.
A szokatlan otthon fénypontja az üvegpadló. A régi szőnyeg helyébe Campbell azért rakott átlátszó padlózatot, hogy ő és látogatói zavartalanul gyönyörködhessenek a lenti kábelhálózatban.
A gép külsején nem sokat változtatott, a repülőfeljáró és minden más eredeti, csak épp hangulatos piros éjszakai megvilágítást kapott.
Campbell „madárkámnak” becézi a házát, amelyen igyekszik minél kevesebbet változtatni. Inkább
arra törekszik, hogy az eredeti berendezési tárgyaknak használható funkciót találjon.
Mosógépe például a repülőgép egykori vízvezetékére kapcsolódik rá, a szárnyak nyaranta napozóteraszként működnek, a pilótafülke pedig remek hely az elmélkedésre, olvasásra.
Campbell egyébként évente nagyjából hat hónapot tölt a fedélzeten, az év másik felében utazgat. Sok időt tölt Japánban, ahol újabb lehetséges repülőotthonok után kutat. Meggyőződése, hogy
a kiszuperált repülőgépeket nem szabadna veszni hagyni,
mert valamennyit csodálatos otthonná lehetne alakítani.
Campbell a honlapján nem győz áradozni arról, mennyire fantasztikus az élet a repülőgépen, ahol
nagyszerűek a fények, remek a klíma, és rengeteg a rakodófelület.
Hányan mondhatják el ugyanezt saját hagyományos otthonaikról?
A repülőgép renoválása kétszázezer dollárba, vagyis csekély ötvenhatmillió forintba kerül, ami az amerikai ingatlanárak mellett feltehetően nem olyan horribilis összeg.
Aki kedvet kap a dologhoz, és szeretne egy repülőotthont a város melletti erdőben, csak kattintson a nyugdíjas villamosmérnök honlapjára, ahol részletes útmutatást, hasznos tippeket talál.