Itt mindenki a turisták kedvében akar járni

2016.06.20. 21:28

Amikor egy májusi vasárnap, kora reggel az ausztriai Bregenz vasútállomásán találomra megnyomtam a jegyautomata gombját, aznapi programom elrendeltetett. Nem akartam én körbevonatozni a tavat, de amikor megláttam a 31 eurós, vagyis 9700 forintos napijegyet, és konstatáltam, hogy ügyes szervezéssel mennyi mindent láthatok ilyen rövid idő alatt is, nem volt több kérdés. Egy nap vonattal és hajóval a Boden-tó körül, ahol három ország fogott össze azért, hogy a turisták jól érezzék magukat.

Nem szeretném, ha ez a cikk arról szólna, hogy a Balatonon miért nem működik mindaz, ami a Boden-tónál igen. Ráadásul a magyar tengernél is van már egy Balaton-mix elnevezésű jegy, amely sokféle kedvezményre jogosítja a turistákat (lásd erről lentebb keretes írásunkat). Tény azonban, hogy a Boden-tónál senki sem panaszkodik arra, hogy a szezon csak másfél-két hónapra korlátozódik. 

Hogy ez így van, azért nagyon sokat tettek, ráadásul három országnak kellett összefognia, hogy a tó körüli turisztikai elképzelések megvalósuljanak. Mennyivel könnyebb a mi helyzetünk, nálunk csak három megyének kellene megegyeznie a stratégiában és a teendőkben. Remélem, egyszer sikerül. 

Vitorlások a Boden-tavonForrás: Lantos Gábor

Hirtelen Svájcban találtam magam

Megvettem a jegyet, majd Bregenzből Lindaun át Konstanz felé vettem az irányt. A lindaui vasútállomáson külön információs pult üzemelt, ahol egy kedves hölgy azt javasolta, vonattal menjek Friedrichshafenig, majd onnan autóbusszal Meersburgig. 

Ebből a városkából közvetlen kompjárat vitt át Konstanzba, így jutottam el a leggyorsabban a történelemkönyvekből is jól ismert német városba. Napijegyemmel az autóbuszon és a kompon is utazhattam.  Bár május elején jártunk, turisták özöne lepte el az átkelőt, és tartott Konstanz felé. 

A kompforgalom is jelentős Konstanz feléForrás: Lantos Gábor

A város déli részén sétálva hirtelen Svájcban, egészen pontosan Kreuzlingenben találtam magam. Igazolványt, útlevelet senki sem kért, szabadon mehettem fel és alá. Kiléptem az EU-ból, majd gyorsan visszasétáltam. A Rajna amúgy itt éri el a Boden-tavat, Konstanz belvárosa pedig az a hely, ahol órákat tölt el az ember anélkül, hogy kedve lenne elmenni onnan. 

Meglepődve olvastam, hogy Konstanz azon kevés német városok egyike volt, amelyet a II. világháborúban nem bombáztak sem az angolok, sem az amerikaiak. Ebben persze hatalmas szerepe volt Svájcnak, amely saját semlegességére és a város közelségére hivatkozva elérte, hogy Konstanz felett ne oldják ki bombáikat a repülők. 

Konstanzban Németország és Svájc egybeolvadForrás: Lantos Gábor

A pápa és a császár egy prosti kezében

Mielőtt belemerülnénk Konstanz rejtelmeibe, érdemes felidézni az ottani zsinat összehívásának történetét. 1414. november 5-én XXIII. János pápa nyitotta meg, összehívását pedig Luxemburgi Zsigmond magyar és német király kezdeményezte, hogy véget vessen a nyugati egyházszakadásnak. 

A zsinat több mint három éven át tartott,  és azzal zárult, hogy megválasztották V. Márton pápát, akit mindenki elismert. Ugyanakkor újabb konfliktusokat is generált. A legnagyobb visszhangot kiváltó esemény Husz János eretnekké nyilvánítása és megégetése volt. A legenda szerint Husz emelt fővel viselte az ítéletet és máglyára vetését. 

Konstanz gyönyörű, színes házaiForrás: Lantos Gábor

Ha ebben az elbűvölő városban sétálunk, szinte biztos, hogy elsőként az Imperia-szobor felé vesszük az irányt. A vasútállomástól néhány lépésnyire emelkedő monumentális alkotás nem más, mint a zsinat kifigurázása. Imperia egy kilenc méter magas kurtizán, aki az egyik kezében a pápát, a másikban a császárt tartja. 

A legszebb a dologban, hogy mind a császár, mind a pápa törpeszerű figuraként jelenik meg a kurtizán kezében, akinek egyik combja kacéran kivillan a kőszoknya alól. A szobor körül sétálgatva többször ütötte meg magyar szó a fülemet, honfitársaim bőszen találgatták, miről is szól az 1993-ban emelt alkotás. 

Imperia, a kurtizán, aki kifigurázza a zsinatotForrás: Lantos Gábor

A magyarok nyilai Konstanzot is elérték 

Másik konstanzi kedvencem a Münster, vagyis a város nagytemploma. A feljegyzések szerint már a 7. században szentnek tartották ezt a helyet, de a Miasszonyunk-székesegyház jóval később, 1853-ban épült.  Ez az a templom, amely kívülről szebb és monumentálisabb, mint belülről. Két euró kifizetése után fel lehet menni a toronyba, ahonnan szép kilátás nyílik a városra, de ezt – tekintve, hogy előző nap másztam meg a lindaui világítótornyot – most kihagytam. 

Amit viszont semmiképpen sem mulasztottam volna el, az a másfél órás andalgás Konstanz középkori utcáin. Olykor sodródtam a tömeggel, máskor egyedül maradtam egy kis utcában, de élveztem a séta minden pillanatát. Az egyik házsor színes volt, és a skandináv városokra emlékeztetett, a másik meg felvonultatta a középkori favázas épületek minden szépségét. 

A Miasszonyunk Nagyboldogasszony-templom KonstanzbanForrás: Lantos Gábor

Később meglepődve olvastam, hogy magyar őseink is jártak itt. Egy 875-ben keletkezett, hitelesnek tűnő feljegyzés szerint kalandozó eleink mindent módszeresen elpusztítottak. Talán éppen itt keletkezett a „tűztől, víztől, magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket” fohász. 

Európa legszélesebb vízesésénél 

Eredeti célomat – a Boden-tó körbevonatozását – nem feledve délben szépen átsétáltam Kreuzlingenbe, és személyvonatra szálltam Schaffhausen felé. Az észak-svájci kisvárost két órával később értem el, addig csak élveztem a személyvonat ablakából elém táruló tájat, a sárgába borult repcemezőket, a tarka teheneket, a zöldellő domboldalakat, a barna földeket.

Schaffhausenbe természetesen a Rajna-vízesés vonzott, amelyet mindenkinek látnia kell,  aki egyszer eljut ebbe a mesés kisvárosba. Nekem egyszerű volt a dolgom, mert a pályaudvar elől induló trolibusz pár perc alatt felvitt a vízeséshez, a helyi tömegközlekedési eszközön pedig ugyanúgy érvényes volt a napijegyem, mint a vonaton, a kompon vagy az autóbuszon.

Ezért mentem Schaffhausenbe: a Rajna-vízesésForrás: Lantos Gábor

Kis túlzással az európai Niagarának is nevezik a Rajna e különleges természeti csodáját, magam azonban nem lennék ennyire túlzó. A kontinensen ennél számos nagyobb és látványosabb zuhatag van, szélesebb viszont tényleg nincsen.

A Rajna-vízesés báját az adja, hogy a semmiből jön (a vasúti hídnál kezd erőre kapni), és pár másodperccel később megint semmivé lesz, ahogy a lezúduló víztömeg elcsendesedik, és újra a lassan hömpölygő Rajnává változik. Közben a Laufen-kastély mellett dübörög, zúg és mindent magával ragad, az emberi tekintetet is.

A zuhatag egészen közelrőlForrás: Lantos Gábor

Mivel erre a napra mást már nem terveztem, bőven volt lehetőségem élvezni Schaffhausen és a vízesés gyönyöreit. Utóbbi – ez szinte hihetetlen – tizenötezer éves. Megdöbbentő adat az is, amit a tájékoztató táblán olvastam, hogy a 150 méter széles területen másodpercenként akár 600 ezer liter víz is lezúdulhat.

A túlsó partról vízibuszok indultak a vízesés felé. Egy ideig bátran dacoltak a zuhataggal és a hullámokkal, majd egyszer csak megfordultak, és visszavitték a turistákat a partra. Ezt az attrakciót kihagytam, inkább olvasgattam a bágyadt késő délutáni napsütésben, és élveztem a városi vízesés dübörgő hangját.

A vízibuszok harcolnak a hullámokkalForrás: Lantos Gábor

Aztán eszembe jutott, hogy a középkori kereskedők mennyire átkozhatták a természet eme csodáját. Amikor ugyanis hajójukkal Németország felől a Rajnán megérkeztek, kénytelenek voltak kipakolni, hiszen arról szó sem lehetett, hogy a hajóval nekiinduljanak a zuhatagnak. A pakolás után a város közepén lévő Fronwagplatzon mindent lemértek, nehogy egy dekával is kevesebb kerüljön vissza a vízesés túlsó végén várakozó hajókra.

Ez nem a húszforintos kínai Rolex hazája 

Ami pedig magát a várost illeti, arra nehéz jelzőket találnom. Felsétáltam a Munot-erőd tornyába  (ugye milyen jól tettem, hogy a konstanzi toronymászást kihagytam?), innen valóban nagyszerű kilátás nyílt a Rajnára és Schaffhausenre. Szerettem volna olyan képet készíteni, amelyen egyszerre látszik a folyón úszó hajó és felette, a vasúti hídon átrobogó piros vonat, de ez nem jött össze. Hajók még csak-csak jöttek, de vonatra hiába vártam. 

Schaffhausen a Munot-erőd kilátójábólForrás: Lantos Gábor

Odalent a városban tátott szájjal bámultam a szobrokkal, domborművekkel és freskókkal díszített színes házakat. Sokan tudják, hogy Schaffhausen a mai napig a svájci óragyártás központja.  Annak ellenére is az, hogy a világot már elárasztotta az olcsó, Távol-Keleten gyártott dömpingtermék. 

Bevallom, első kínai utazásom alkalmával én is vettem egy chinese Rolexet, majd a Bródy Sándor utcában megkérdeztem az öreg órásmestert, mit gondol, mennyit ér. Szemrebbenés nélkül közölte, hogy húsz forintot. Az órának látszó tárgy pár nap múlva szétesett, és a szemetesben végezte. Persze az igazi óragyűjtők, na meg azok, akiknek nem számít a pénz, soha nem vennének kínai bóvlit, nekik schaffhauseni kell, és kész.

Schaffhausen megunhatatlan és gyönyörű óvárosaForrás: Lantos Gábor

Mire idáig eljutottam, kora este lett. Indulnom kellett, hogy még az éjszaka beállta előtt visszaérjek Bregenz melletti szállásomhoz. A következő három órában egy újabb személyvonat szolgáltatását élveztem, bónuszként pedig fél órára eljutottam St. Gallenbe. Ott kellett átszállnom ugyanis az eurocityre, amely visszavitt Ausztriába.

Pillanatfelvétel a St. Gallen-i pályaudvaronForrás: Lantos Gábor

A Zürich-München Eurocity kalauza mosolyogva kezelte napijegyemet, amelynek ezt a kirándulást és a Boden-tó körbeutazását köszönhettem. Tudom, rengeteg minden maradt ki, hiszen a tó és a környéke ezer meg ezer egyéb látnivalóval és érdekességgel szolgál. Nekem azonban most csak ennyi jutott, de ez is felejthetetlen élmény volt.

A magyar tengernek is van napijegye
Magyarországon is létezik a bodeni napijegyhez hasonló kedvezményes utazási forma, ennek a neve Balaton-mix, és mindössze 3590 forintba kerül. Igaz, a Boden-tavi jegyet az év minden napján használhatjuk, a Balaton-mixet viszont csak 2016. március 26. és október 23. között. Ez sem kevés, de jól tükrözi a szemléletet, amely szerint október vége és március vége között a Balatonon semmi sem történik.

A Boden-tavi napijeggyel nemcsak a tó közvetlen környékén utazhatunk szabadon, de eljuthatunk akár az ausztriai Feldkirchbe, a svájci St. Gallenbe vagy a németországi Ravensburgba is. Vonattal, komppal, távolsági autóbusszal és az érintett városok helyi tömegközlekedési eszközeivel is utazhatunk a jeggyel.

Idehaza a vonat mellett a Balatoni Hajózási Zrt. járatait vehetjük igénybe a Balaton-mix jeggyel. Arról sehol nem olvastam, hogy a tó körüli távolsági autóbuszokra is érvényes lenne a jegy. Pedig ennek kiterjesztése további lehetőségeket nyitna meg a magyar tenger mellett tömegközlekedéssel utazó turisták előtt.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK