Felmásztunk Budapest legújabb kilátójára

2016.06.11. 11:58

Azért jó fotóssal kirándulni, mert ő azt is meglátja, amit mi nem biztos, hogy észrevennénk. Meg azért is, mert így sűrűn lehet legálisan pihenni, hiszen a fényképezéshez idő kell. De fotóssal túrázni időnként mókás is, például azért, mert a felszerelésekhez egy rakás kisebb-nagyobb táskát, pakkot, szütyőt kell cipelnie magával, miközben rajtunk csak egyetlen kis hátizsák van, az is csak félig megtömve. Így vágtunk neki a budai zöld jelzés második etapjának.

Pontosabban egy hosszabb fotózással kezdtünk a Normafánál. Én csak ültem a padon, és bámultam, amint Attila egy akkora objektívvel fényképezi a tájat, amekkorával egy vaddisznót is simán le lehetne teríteni. Amikor már úgy tűnt, befejezte, még odaszólt: „Oké, most kell egy klasszikus tájkép is.” 

Kellett egy klasszikus látkép isForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Így további öt percet áldoztunk a művészet oltárán, aztán a táskaarzenál bekerült a nagy túrazsákba (Attila biztos jó sokat tetrisezett gyerekkorában), és nekivágtunk az aznapi távnak, amelyet az előzőhöz hasonlóan nagyjából 11 kilométeresre terveztünk. 

Hatalmas mázlink volt, hogy kifogtunk egy verőfényes napotForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Tündér-sziklára tilos felmászni

Hatalmas mázlink volt, hogy a sok esős, szeles nap között pont azt fogtuk ki, amelyen kivételesen verőfényben fürdött a táj. Az ugyan egy kissé rontott a komfortérzetünkön, hogy a hőmérséklet abban a sávban ingadozott, amikor az egyik pillanatban még pont elkél a kabát, a következőben meg már szakad rólunk a víz, úgyhogy a túra során tökélyre fejlesztettük a kabát le-táskába begyömöszöl-újra elővesz-megint felvesz mozgássort. 

Kutyával, gyerekkel remek kirándulóhelyForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A kiindulási ponttól nem messze, a sűrű erdőben egy kisebb, nem olyan régen felújított, lelakatolt épületre lettünk figyelmesek. Attila arra tippelt, hogy valamiféle zarándokszállás lehetett,  de sajnos azóta sem sikerült kinyomozni, igaza volt-e. Mindenesetre a fa ablaktáblára firkált Pedomaci+Hajni felirat nem teremt kimondottan vallásos miliőt. 

Nem sikerült kideríteni, mi célt szolgált ez a házikóForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A túra első igazi látványosságának a Tündér-szikla bizonyult, amely a 383 méter magas, nem meglepő módon ugyanezt a nevet viselő hegyen található. A kiépített úton fel is kapaszkodtunk rá, pontosabban mellé, egy másik sziklára, mivel a Tündér-sziklára tilos felmászni,  mert állítólag több súlyos baleset is történt itt. 

A Tündér-sziklára tilos felmászni, mert több baleset is történtForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Egy jó darabig elidőztünk itt. Relaxáláshoz szuper hely, ráadásul abban az értelemben is nevezhetjük kilátópontnak, hogy több kilátót is szemügyre lehet venni innen,  például az Erzsébetről és a Kaán Károlyról elnevezett építményeket a János-, illetve a Nagy-Hárs-hegyen. A legizgalmasabb azért mégis a szemben zakatoló Gyermekvasút szerelvénye volt, amely csak egy percre bukkant fel a fák közül, és amelyet sikerült ebből a nem szokványos szögből lencsevégre kapni. 

Ott zakatol a Gyermekvasút egyik szerelvényeForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Némi apátia az Apáthy-sziklánál

Kiérve az erdőből átevickéltünk a libegő alatt, aztán rövid ideig az aszfaltot koptattuk. A Nagyhíd retró villamosmegállójánál készült pár fotó, majd kicsit benéztünk a Napraforgó utcába. Annak idején, 1931-ben azért emelték az itteni házakat, hogy bemutassák a modern kor építészeti törekvéseit,  de még ma is van mit csodálni rajtuk. A Szabó Lőrincről elnevezett iskola mellett felhágtunk egy jó hosszú lépcsősoron, aztán meg sem álltunk a terület hajdani tulajdonosáról elnevezett, 242 méter magas Apáthy-szikláig. 

Irány a 242 méter magas Apáthy-sziklaForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Jobban mondva csak egy pillanatra torpantunk meg, az ösvényen ugyanis összefutottunk egy aranyos lábatlan gyíkkal, amely a védett terület egyik prominens lakója az imádkozó sáska és a halálfejes lepke mellett. A dolomitrögöt elérve ellentmondásos érzések kerítettek hatalmukba. A panoráma csodás, az eldobált cigarettacsikk- és söröskupakhalmok lehangolóak. 

Azért kérésre egy fotó kedvéért (munkaköri kötelesség) megküzdöttem a tériszonyommal, és olyan közel mentem a szikla széléhez, amennyire csak mertem. Attila pedig megörökítette ezt a halált megvető bátorságot (a háttér persze nem lényeges). 

Olyan közel merészkedtem a szikla pereméhez, amennyire tériszonyom engedteForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Úgy mondják, az Apáthy-sziklát körülvevő erdőkben még ma is felfedezhetők Mátyás király egykori vadaskertjének romjai. A négy kilométer átmérőjű terület magában foglalta a 12. kerület néhány részét, például Zugligetet és Budakeszierdőt. 

Két kilátóról is lenéztünk a fővárosra

Néhány lépés után elérkeztünk a Kőkapuhoz, amely valójában egy barlang, amelyet a vas-oxid fest kísértetiesen vöröses színűre.  Hasonló kíváncsisággal vettük szemügyre azt a kis barlangszerű bemélyedést is, amiért általában a hajléktalanok vívnak élet-halál harcot az önkormányzattal – mostanában éppen utóbbi áll nyerésre, a lyuk bejáratán ugyanis rács parancsol megálljt az illetéktelen behatolóknak (legalábbis egy ideig). 

A barlang a vas-oxidtól ilyen vöröses színűForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A Látó-hegyen hangos avar- és bozótcsörgés közepette kaptattunk felfelé. Beletelt egy kis időbe, míg rájöttem, hogy a lármát madarak okozzák. A zaj mértékéből ítélve egy kis fantáziával könnyen el tudtam volna képzelni, hogy egy ragadozó állat lopakodik felénk a sűrűben. 

Lassan elértük a 376 méter magasan trónoló Árpád-kilátót. A népies stílusú, néhány részletében műromra hajazó épületet néhány éve újították fel,  a Budai-hegységet és a Dunát csodálhatjuk meg róla. Itt megy egyébként a kék túraútvonal is. 

Lassan elértük a 376 méter magasan trónoló Árpád-kilátótForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

Ekkor ismételten rádöbbentem, hogy fotóssal kirándulok.  „Nem akarsz háttal leülni arra a távolabbi padra?” – jött ugyanis a kérdés. Örömmel tettem, épp jól jött egy kis pihenés. Kár, hogy a hangyák is pont azt az ülőalkalmatosságot szemelték ki maguknak. Így aztán villámgyors felugrás után tovább kaptattunk a zöldön. Sűrű, majd gyérülő erdő után megint kiértünk az aszfaltra, és a Szépvölgyi út nagy villái között rákészültünk az újabb hegymenetre. 

Az erdő után a Szépvölgyi út nagy villái közé jutottunkForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A zöld sávjelzés egyébként nem megy fel a Hármashatár-hegyre, hanem az oldalában kanyarog tovább, mi viszont úgy döntöttünk, befejezésképp megnézzük a vadiúj kilátót. Bár a hivatalos átadásra július közepéig még várni kell  (ekkor kap nevet is az építmény), azért szerencsére már fel lehet menni, és majdnem 500 méteres magasságból lehet lepillantani a fővárosra. 

Az új kilátót még meg sem kereszteltékForrás: Turista Magazin archív/Gulyás Attila

A látvány tényleg pazar, engem csak az időközben feltámadt szél tartott vissza a hosszas nézelődéstől. Attilát viszont úgy kellett leimádkozni a formabontó építményről, mert bármeddig bírta volna. Hiába, ilyen az, ha az ember fotóssal kirándul. 

Turista Magazin májusForrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK