„1772. január 11., szombat. Bécsből jött a hír, hogy Mária Terézia egy héttel ezelőtt kihirdette a könyvek előzetes cenzúráztatásának rendeletét. Az uralkodó többször ígéretet tett arra, hogy ellátogat hozzánk, de megjelenése még várat magára. A kastélyban ma a szokásos szombatra ébredtünk. Korán keltem, mert mire Esterházy Miklós felébred, a tegnapi estély után maradt dolgokat el kell takarítanom.
Tegnap este amúgy is meglehetősen rossz kedve volt a hercegnek. Feleségének hiába küldetett gyönyörűséges aranyláncot azon a díszes kispárnán, mégsem nyert bebocsátást hozzá. Számomra különösek ezek az esti csatározások. Pompakedvelő Miklós minden áldott nap valamilyen ajándékkal lepi meg feleségét.
Ha a csecsebecse utat talál az asszony szívéhez, együtt hálhatnak.
A múltkor egy fürt édes szőlő volt a párnán, ezzel nyert Miklós, mehetett a hercegnői hálószobába. Tegnap meg az arany sem volt elég a hercegnőnek. Ki érti ezeket a hatalmasságokat?"
Ez a történet ugyan a képzeletem szüleménye, de a kordokumentumok alapján nem állhat távol a valóságtól. Segítségével
bepillantást nyerhetünk a fertődi Esterházy-kastély 18. századi életébe.
A kastély építése 1762-ben kezdődött a korábban itt álló vadászkastély kibővítéseként. Hogy az épület a mai napig megőrizte pompáját, arról az elmúlt hétvégén saját szememmel is meggyőződhettem, amikor Fertődre látogattam, hogy megnézzem Magyarország egyik legszebb barokk-rokokó kastélyát.
Eszterházán összesen 24 termet látogathattam végig vezetéssel. Gardírozóm, a diákmunkán lévő Nikolett előadása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közel hetvenperces séta ne fulladjon méla unalomba. Ezt azért hangsúlyozom, mert
az ehhez hasonló idegenvezetések gyakran tűnnek amolyan kötelező feladatnak
mind az idegenvezető, mind a látogatók számára. A tárlatvezetés a kastély felső szintjén, a zeneteremben kezdődött. Ottjártamkor éppen kóruspróba zajlott, amely különleges aláfestést biztosított a nézelődésnek.
A fertődi kastély legújabb kiállítása az Eltűnt idő nyomában címet viseli. Az ember azt gondolná, hogy 2016-ban már minden, a kort megidéző tárgy itt pihen a házban.
Ehhez képest két év alatt 470 műtárgy került vissza a kastélyba.
A restaurátoroknak bőven akadt dolguk. Voltak olyan tárgyak, amelyekről azonnal tudták, melyik évből származnak, de akadtak olyanok is, amelyeket csak letettek az asztalra, és várták, hogy mesélni kezdjenek. Ez a kiállítás önmagában is megérné a fertődi kirándulást. Aki látni akarja, siessen, mert már csak augusztus 1-jéig tekinthető meg.
Talán sokan tudják, hogy a háznak a mai napig hercegi lakója van. Herceg Esterházy Antal 79 évesen itt tölti mindennapjait, a magyar állam 2004 óta biztosít számára lakosztályt. Antal herceg az Esterházy-hagyaték magyarországi nagykövete, emellett nagyon fontosnak tartja, hogy a kastély valamennyi rendezvényén megjelenjen. Koncertek, kiállítások, estélyek állandó résztvevője.
A díszterem mennyezeti freskóin a lovak le nem vették rólam a szemüket. Ez persze nem több optikai csalódásnál, de azért jól mutatja a korabeli festők zsenialitását. A zeneterem akusztikája annyira kiváló, hogy külföldről is a csodájára járnak. A kínaizáló szalonban a fali festményeket európai művészek készítették.
A stílus és a jelenetek Kínát idézik, az arcok európaiak.
Ez a stílus idővel kiment a divatból, a képeket pedig fával vonták be. A II. világháború ínséges időszakában a faborítást tüzelőnek használták el, így derült ki, mit rejtettek.
Ha már a II. világháborúnál tartunk, a nagy világégés idején a kastély katonai kórházként is működött. Egyes szobákban ezért tízrétegnyi meszet vittek fel a falakra, ez némi kórházi jelleget kölcsönzött a helyiségeknek. A lépcsőfordulóban különös rajzra bukkanhat a figyelmes látogató.
Az egyik itt ápolt katona saját repülőgép-balesetét rajzolta a falra.
Hogy miért tette ezt? A kastélyban ekkor rengeteg különféle nemzetiségű háborús sérültet ápoltak, közülük valaki a nyelvi nehézségek leküzdésére rajzzal mesélte el saját történetét.
Még egy termet feltétlenül meg kell említenem. A nyári hűsölőnek is nevezett Sala Terrenából nyílt régen a kastély főbejárata. A kinti forróságból belépve azonnal jóleső hűvösség fogadta az előkelőségeket. A termet fehér carrarai márvány díszíti.
Télen a meleget padlófűtés biztosította,
az oszlopok tövében lévő rácsokon áramlott a terembe a meleg levegő. A mostani 32 fokos kinti kánikulából idebent semmit sem lehetett érezni, a márvány valóban alaposan lehűtötte a terem levegőjét.
Eszterházán azonban nemcsak a kastély, hanem a kert is nagyszerű. Két szobor, a kottáival éppen koncertre siető Joseph Haydn és Pompakedvelő Miklós alakja elevenedik meg előttünk. Haydnról nagyon sokan tudják, hogy
itt komponálta meg a nevezetes Búcsú-szimfóniát.
Az a szoba is megtekinthető, ahol a zenészek első alkalommal adták elő a művet Miklós hercegnek. Amikor 1766-ban a kastély elnyerte végső formáját, mellette megépült a Muzsikaház és a színház is. Miklós herceg innentől fogva minden egyes nyarat itt töltött. Kezdetben valóban csak a nyári hónapokat.
Később azonban a herceg nyarai egyre hosszabbra nyúltak. 1772-ben már az esztendő tizenkét hónapjából tizet a kastélyban töltött. Ez idő alatt a zenészeknek is itt kellett tartózkodniuk. A muzsikusok családja azonban a közeli Kismartonban élt.
Pompakedvelő Miklós pedig nem volt tekintettel arra, hogy a zenészek hazavágynak.
Haydn 1772-ben megelégelte ezt az állapotot, és megírta a Búcsú-szimfóniát. Ennek befejező tételébe komponálta bele a zenészek egyenkénti távozását. Végül csak két hegedűs maradt a helyszínen, feltehetően maga Haydn és Luigi Tomasini. Amikor ők is távozni készültek, Esterházy Miklós ráébredt a szimfónia „mondanivalójára", és beleegyezett, hogy a zenészek másnap hazamehessenek.
Kinti sétámat a rózsakert és a díszudvar bejárásával zártam. A rózsakert ebben a tikkasztó hőségben is igyekezett a legszebb arcát mutatni. Nyolcezer tő rózsát ültettek el itt, néhány év múlva a most még üres lugasokon is pompáznak majd a színpompás virágok. De a szépen gondozott területet már ebben az állapotában is érdemes felkeresni.
A rózsákat egy-egy történelmi vagy irodalmi személy, Julianus barát, Petőfi Sándor vagy éppen Arany János emlékére ültették. de
az egész kert Cziráky Margit hercegnének állít emléket.
A 36 éves korában meghalt hercegnét, Cziráky Margitot Eszterházán temették el. Ott, ahol az égererdő magasodik, ahonnan a tavat és a Hanságot is látni. Sírját kívánsága szerint egyszerű fehér kereszt jelzi.
Sétámat ott zártam, ahol kezdtem, a díszudvaron. Innen lehet a legjobb fényképeket készíteni a remekbeszabott kastélyról. A főépület karéjában elhelyezett, vizet köpő és sárkányölő jeleneteket ábrázoló szökőkutak pompásak, csakúgy, mint az egész környezet a szépen ápolt pázsitokkal.
Az udvar egyik sarkában lévő kávéház fő attrakciója természetesen az Esterházy-torta.
A névadóról megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint Esterházy Pál Antal, mások szerint Pompakedvelő Esterházy Miklós volt a keresztapa. Mindegy is, a lényeg az, hogy a sütemény azóta a magyar gasztronómia egyik klasszikusává vált. Nem csoda, hiszen ha jól készítik, isteni finom.
Gyakorlati tudnivalók
A fertődi Esterházy-kastély október 2-ig mindennap 10-18 óra között várja a látogatókat, de a pénztár már 17 órakor bezár. A felnőtt belépő 2500, a kedvezményes gyerek- és nyugdíjasjegy 1500 forint. A családok 5000 forintért válthatnak belépőjegyet, amely két felnőtt mellett maximum három gyerek ingyenes bejutását teszi lehetővé. A külső parkolóban a gépkocsik 570 forintért állhatnak meg.