Amikor a Piliscsabai Természetjáró Egyesület júniusban új jelvényszerző túramozgalmat indított Pilisi vándorlás címmel, rögtön tudtam, hogy nem maradhatok ki belőle. Először a Dorog és Piliscsaba között kanyargó, kitérőkkel együtt több mint 30 kilométeres szakaszt jártam be, most pedig Klotildligettől Pilisszentkeresztig barangoltam a Pilis ismert és kevésbé ismert tájain. Pilisi kalandozások, második rész.

Nagy felfedezőkedvvel és hatalmas elánnal vágtam neki a Pilisi vándorlás első szakaszának. Több kitérőt is tettem az eredeti útvonalhoz képest, hogy érdekes vagy számomra ismeretlen helyeket fedezzek fel. Így jutottam el a Kémény-sziklához, a klastrompusztai várromhoz, majd a Csévi-barlanghoz.

A vándorlás szabadságot és felfedezést jelentForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Klotild hercegnőről kapta a nevét

A hőség és a plusz kilométerek jócskán kimerítettek, de az élmény minden fáradságot megért. Ráadásul az út végén mennyei tusolás és finom, hideg sör várt rám. Másnap reggelre tökéletesen regenerálódtam, jöhetett a következő szakasz, az előző napinál lényegesen rövidebb, 23 kilométeres táv. Ezúttal csak pár száz méteres kitérőket kellett tennem a látnivalókért, úgyhogy nem panaszkodhattam.

A térképen bejelöltem azokat a földrajzi neveket és helyeket, amelyekről többet akartam megtudni. Még az indulás előtt utánaolvastam például, honnan ered Klotildliget neve. A Pilisi vándorlás útikalauza szerint a századfordulón ez a környék József főherceg uradalma volt.

Második pilisi vándorlásom útvonalaForrás: Turista Magazin/Bába Imre

A vasútvonal mellett kiparcellázott villatelkek főleg a budapesti hivatalnokokat és tisztviselőket vonzották. A főherceg a feleségéről, Klotild szász-koburgi és gothai hercegnőről nevezte el a nyaralótelepet. A háromszáz méteres hegyekkel körbevett zöldövezet ma is felkapott lakóhely.

Korán indultam útnak, de máris dzsungelt idéző, párás hőség vett körül. Miért ilyenkor kell nekem vándorolni? – kérdeztem magamtól. Aztán beletörődtem, hogy a nap végére tapadni és ragadni fogok az izzadságtól. Oda se neki, gondoltam, annál jobban fog esni az esti pihenés. Szedtem hát a lábaimat, és a postaréti erdészháznál hamarosan elhagytam Klotildliget szép házait.

A postaréti erdészháznál elhagytam Klotildliget szép házaitForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az Iluska-forrás nem nyújtott felüdülést

A piros kereszt és a piros sáv jelzés találkozásától alig pár méterre találjuk az Iluska-forrást. Sajnos a pihenőhely igen leromlott állapotban van, és a térképen időszakosnak jelölt forrást ezúttal is elapadva találtam. Innen csak a piros jelzést kell követnünk Pilisszántóig.

A piros jelzést kell követnünk PilisszántóigForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Útközben most is adódott lehetőségem egy kis felfedezőútra. A Cseresznyés-árok feletti Klotild-barlanghoz egy jelzetlen úton jutottam el. A környékbeliek csak Ördöglyuknak nevezik ezt a barlangot, ahol egykor még guanót is bányásztak foszfortartalma miatt.

Eleinte a lombos erdőben kényelmesen, széles erdészeti úton haladtam. Nagyon figyelnem sem kellett a piros jelzést, az út vitt magával. De amikor elértem a pilisszántói dűlőföldeket, az alacsony cserjésben és méteres fűben alig találtam meg a turistajelzést. Igaz, a szekérút mutatja az irányt, de ahogy visszaértem a nyílt terepről az erdőbe, nagyon kellett figyelnem.

Az alacsony cserjésben és méteres fűben alig találtam meg a turistajelzéstForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pecsét a Mészégetők kútján

A széles útról a piros jelzés a sűrű lombok közt hirtelen jobbra vette az irányt egy szűk ösvényen. Sikerült elvétenem ezt a kanyart, mentem tovább egyenesen az erdészeti úton, és csak jó fél kilométer után jöttem rá a tévedésre. Ettől és a hőségtől kissé bosszúsan trappoltam tovább keleti irányba a Pilisszántó felett található Mészégetők kútjához, vándorlásom egyik igazolópontjához.

Innen vették a vizet egykor a tót mészégetőkForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az itt élő szlovák nemzetiségű emberek évszázadokon át mészégetésből éltek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a falu felett található – a Pilis oldalába vájt – hatalmas bánya, amelyet manapság Szántói Sziklaszínházként ismerhetünk. A mészégető kemence üzemeltetéséhez vízre is szükség volt, ezt egy ásott kútból nyerték. Idővel megszűnt a mészégetés, a kút rommá vált.

Hogy a mesterségnek legalább az emléke megmaradjon, a helyiek nemrég felújították a kutat. A vándorlás pecsétjét is itt, a kútra erősítve találjuk. Ha lemegyünk a faluba, még régebbi korok emlékeivel is találkozhatunk, például a Szent Antal-templom melletti kétméteres római mérföldkővel.

A kúton találjuk a pecsétetForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Sámánok és ufológusok kedvenc helye

A faragott kövek mellett, a falu határában római kori kincset is találtak. Az okkersárga korsóból 98 ezüstérme került elő verdefényes állapotban. De már a rómaiakat megelőzően is éltek itt emberek. A pilisszántói kőfülkében tízezer éves őskori leletekre bukkantak. Megérte az alig száz méteres kitérőt a Mészégetők kútja felett található Pilis kapuja és keresztje is, na és a kemence formájú kápolna, ahonnan ráadásul szép kilátás tárult elém.

A Makovecz Imre tervezte kápolna belesimul a tájbaForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kápolnát nem más, mint Makovecz Imre tervezte a magyarok védőszentje, Boldogasszony tiszteletére. Az ősi magyar hitvilágból származó Boldogasszony fogalma és a kereszténység Mária-kultusza mára már eggyé vált. A két harangtornyos, kemencére emlékeztető kápolna belsejében ül szétáradó sugarak közt a Boldogasszony, és lótuszvirágot tart kezében. Inkább Buddha-ábrázolásra emlékeztet, semmint Szűz Máriára.

Az elmúlt évtizedekben sokat hallhattunk a Pilisről, mint különös, szakrális helyről. Ez a vidék a vallással fűszerezett áltudományos és önjelölt magyarságkutatók, a sámánok és ufológusok és ki tudja, még miben hívők kedvenc helyszíne lett. Nekem is van egy elméletem, hogy egyesek miért éppen a Pilist választották a Föld szívcsakrájának vagy ufóleszállóhelynek.

A Pilis többek szerint szakrális helyForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Pilis semmiben sem különbözik Magyarország más csodálatos tájaitól, hacsak abban nem, hogy nagyon közel van a fővároshoz. A betondzsungelből kiszabaduló, a természettel ritkán találkozó városi embernek pedig könnyen beindítja a fantáziáját egy ék alakú hegy látványa, a gazdag történelmi környezet és egy kis friss levegő.

De mielőtt bárkit megbántanék, magam is budapesti vagyok, sőt hiszek is. De nem a határtalan képzelet játékaiban, inkább a gyaloglásban, amely új helyekre visz és új tapasztalatokat ad.

Kilátás a Boldogasszony-kápolnátólForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A Pilis-tetőn érdemes elidőzni

Innen nem messze, a hegy oldalában bukkantam rá az Orosdy-kastélyra. Orosdy Fülöp nagykereskedő – Kossuth egykori titkárának fia – 1899-ben építette ezt az impozáns épületet, miután hazatelepedett Törökországból. A háború után a belügyminisztérium üdülőjeként szolgált egészen a hetvenes évekig, majd értelmi fogyatékos gyermekek bentlakásos iskolája lett.

Napjainkban a kastély felújítva áll a Pilis-hegy oldalában, és szálláshelyként is szolgál a zarándokoknak. Az egykori birtok része volt a közeli Trézsi-kút is, amelynek foglalását a báró építette még az 1900-as évek elején. Most a víz az eredeti foglalás alatt, egy új foglalásból tört elő bővizűen. Ebben a kánikulában szabályosan megfürödtem a jéghideg forrásvízben.

Az Orsody-kastélyt gyönyörűen felújítottákForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A szerpentines Grófi úton emelkedtem tovább a hegység legmagasabb pontjára, a 756 méteres Pilisre. Ez a terület több évtizedig turisták elől elzárt, honvédségi terület volt. Ma nemcsak jelzett turistaút vezet fel rá, hanem kilátó is áll a csúcson, amelyet a közeli Klastrompusztán élt pálos rend alapítójáról, Boldog Özsébről neveztek el.

Boldog Özsébről nevezték el a kilátótForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A kilátó a régi geodéziai mérőtorony átépítésével jött létre, és 360 fokban lehet róla belátni a környéket. Dobogókő innen mintha csak karnyújtásnyira lenne, de a budai hegyek sem tűntek messzinek. Legalább húsz percig bámultam a tájat, mire továbbálltam. Az egész Pilis-tető fokozottan védett terület, még akkor is, ha a honvédség romos betonsilói még itt éktelenkednek a kilátó alatt. Talán egyszer felszámolják a romokat, vagy valami hasznos funkciót találnak ki nekik.

A honvédség romos betonsilói még itt éktelenkednekForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Haláltúrát is lehet itt szervezni

Hogy miért fokozottan védett ez a terület? Többek között itt terem a magyarföldi husáng, és itt található hazánk egyetlen hegyitarsóka-állománya is. Ezekkel a hegyoldalakban, sziklás gyepeken termő növényekkel nem találkoztam, mert becsületes turistaként nem hagytam el a turistautat. Igaz, nem is tudtam ezekről a védett növényekről, mivel csak a Simon halála elnevezésű helyen olvastam róluk.

Egymástól eltérő leírásokat találtam Simonról, a remetéről, aki a pálos rend alapításakor vagy később élt itt az egyik barlangban vagy a szikláknak támasztott viskóban. Az egyik történet szerint a hódító törökök felégették a közeli Szent Kereszt-kolostort, és mindenkit megöltek, kivéve Simont, aki elmenekült.

A védett sziklagyepeknél – rendes kirándulóként – nem hagytam el a turistautatForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pár nap múlva a törökök mégis rátaláltak, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül levetették a Pilis-tető egyik sziklájáról. Egy másik történet szerint Gertrudis királynő – II. András királyunk felesége – egyik gyilkosát, Simon bánt itt vetették le a mélybe. De olvashatunk történeteket Simon nevű erdészről és vadászról is, akiket itt gyilkoltak meg az orvvadászok.

A zöld jelzésről lefordulva a piros keresztet követtem a Vaskapu-völgyön át egészen a Mária-padig. Itt megálltam frissíteni ebben a pokolian párás hőségben. Bosszantó szúnyogokat és böglyöket hessegettem, miközben a térképet nézegettem. Ehhez a pihenőhöz közel, a zöld úton találjuk a térképen is jelölt Döme halálát.

A Vaskapu-völgyben a piros keresztet követtemForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Ennek a halálnak a történetét már korábbról ismertem. Pápai Domokos erdőmérnök balesete 1957-ben történt, amikor az irtást jelölő léniákat (jelző rudakat) helyezték ki. A mérnök odakiáltott az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A legény a vashegyű pálcát a hang irányába dobta, és az úgy megsebesítette a mérnök nyakát, hogy az ott helyben elvérzett.

A Mária-padnál érdemes kifújni magunkatForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Azt mondják, később a fiú megzavarodott, és öngyilkos lett. Erről a szomorú történetről inkább a Római út történelmére tereltem a gondolataimat, amelyen már Pilisszentkereszt felé meneteltem. Azon tűnődtem, vajon hány ember járt-kelt már ezen a több ezer éves hadiúton, amely egykor Aquincumot kötötte össze Castra ad Herculemmel, a mai Pilismaróttal.

Klastrom-kút Pilisszentkereszt határábanForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Itt temették el Gertrudist

A túra vége felé kifejezetten jólesett a kényelmes lejtmenet a falu irányába. Mielőtt beértem volna Pilisszentkeresztre, még megnéztem a cisztercita kolostor romjait. Az 1184-ben alapított apátságból nem sok maradt meg. A törökök, ahogy a térség más kolostorait, ezt is felégették. A romokat később széthordták, és ezzel végleg eltűnt az egykor közel 60 méter hosszú kolostor.

Mielőtt beértem volna Pilisszentkeresztre, megnéztem a cisztercita kolostor romjaitForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Pedig itt temették el a fentebb emlegettet Gertrudis királynőt, akinek történetét Katona József Bánk bán-jából ismerhetjük. A romok sajnos nem túl látványosak, úgyhogy hamarosan

továbbálltam a mielőbbi vacsora, frissítő zuhany és sör reményében.

Kimerülten és némileg lepirulva értem be mostani célállomásomra, Pilisszentkeresztre. A párás időt és a kánikulát leszámítva jó utam volt. Gyönyörű kék ég és bárányfelhők kísértek végig hegyeken és mezőkön.

Remélem, kedvet kaptak a pecsétgyűjtéshezForrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Abban bízom, hogy a következő szakaszt, amely Pilisszentkereszttől Pomázig tart majd, valamivel enyhébb időben abszolválhatom. Akárhogy is lesz, remélem, továbbra is velem tartanak, hogy együtt fedezzük fel a Pilis csodáit.

Forrás: Turista Magazin