Három dimenzióban élhettük át a waterlooi csatát

Szerencsére csak a vitrinben indulnak rohamra a katonák

Európa számos sorsfordító ütközete zajlott le a mai Belgium területén. A háborús emlékhelyek és múzeumok között akad érdekes, látványos és nagyon megrázó, de valamennyire jellemző a nyomasztó hangulat. Ha eddig nem voltunk pacifisták, ezek után biztosan azok leszünk.

Minden nemzet a saját szemszögéből tekint a történelemre. A legnagyobb harcok, a legfájdalmasabb veszteségek azok, amelyekben felmenőink közvetlenül érintettek voltak. Különös azzal szembesülni, hogy más országokat ugyanúgy feldúltak a háborúk, mint a miénket, és az ember óhatatlanul arra gondol, mekkora érték a béke.

Egyszerre ijesztő és lenyűgöző látvány Forrás: Origo

Belgium flamand és vallon felén egyaránt vannak olyan pontok, amelyek világtörténelmi jelentőségű események helyszínei voltak. Miután néhányat végigjártunk,

képet kaptunk arról, mi mindenen ment keresztül ez a kis ország.

A kézenfekvő választásnak tűnő, rövid városnézésbe is beleférő brüsszeli hadtörténeti múzeum helyett most más jelentős emlékhelyeket kerestünk fel. Van belőlük bőven.

Waterloo három dimenzióban

Ha időrendben haladunk, akkor Waterloo az első fontos megálló. A történelem egyik leghíresebb ütközetének színhelye ez a Brüsszeltől délre elterülő mező, ahol 1815-ben Napóleon francia csapatai vereséget szenvedtek az egyesített brit–német–németalföldi seregektől.

Az emlékhely Waterloonál Forrás: Gonda Rudolf

Ennek állít emléket a múzeum, amelynek belépője ugyan meglehetősen borsos árú (17, illetve 20 euró, azaz 5300–6260 forint, attól függően, hova lehet vele belépni), cserébe viszont összetett élményt ad.

A látogatás a föld alatti múzeumban kezdődik.

Itt lépésről lépésre mutatják be a 18. század végi európai eseményeket,

Napóleon hatalomra kerülését, csatáit, bukását, majd visszatérését Elba szigetéről. Folyamatosan közeledünk magához a csatához, amelyhez megkapó díszlet az egymással szemben álló felek egyenruháit felvonultató hosszú vitrin.

Szerencsére csak a vitrinben indulnak rohamra a katonák Forrás: Gonda Rudolf

Utána következik egy vetítés, ahol háromdimenziós film mutatja be az ütközet döntő pillanatait. Erőteljes élményt nyújt, a készítők nem nagyon fukarkodtak a harc kegyetlenségének ábrázolásával. A tárlat aztán a Waterloo utáni világrend bemutatásával folytatódik.

A háromdimenziós film feltalálása előtt nyilván a következő épületben látható hatalmas panorámakép volt a kiállítás fénypontja. De mai szemmel is hatásos, hiszen

lehetővé teszi, hogy körbenézzünk az egész csatamezőn.

Bár ezt a valóságban is megtehetjük, ha megmásszuk a 226 lépcsőfokot, és letekintünk a 40 méter magas oroszlános emlékműről. Ha nem tudnánk, hogy több tízezer katona halt itt meg, nem lenne benne semmi különös.

A csatamező látképe a dombról nézve Forrás: Gonda Rudolf

A jeggyel a csata egyik fontos helyszínét, a Hougoumont farmot is felkereshetjük. A jelentéktelen épület birtoklásáért öldöklő kézitusa folyt azon a napon, erről is látványos film tudósít minket.

Napóleon egyfajta sztár a történelmi szereplők között, mint ahogy Waterloo neve is fogalommá vált. A múzeum viszont nem titkolja, sokan

mekkora árat fizettek ezért a nagy győzelemért.

A vetítések révén sokkal átélhetőbbé válik a két évszázada zajlott háború, amelyről ma már hajlamosak vagyunk romantikus képet alkotni.

Így néztek ki a katonák Waterloonál Forrás: Gonda Rudolf

Ypres, ahol ötvenezren vesztek oda

Az iszonyú véráldozattal járó első világháborúról mintha megfeledkeznénk. Alig száz éve történt, a köztudatban viszont alig él már, mennyi vér folyt akkortájt. A Nyugat-Flandriában található Ieper (franciául Ypres, németül Ypern) városa elsőre csak egynek tűnik a sok szép, rendezett flamand város közül. A központjában ott van a szokásos hatalmas templom, parkjaiban le lehet ülni egy kicsit, főtere sétálgatásra, sörözésre csábít.

Ám kicsivel odébb hatalmas diadalív ötlik a szemünkbe. A Menin Gate-hez közelebb érve látszik, hogy sűrűn egymás alatt nevek vannak felírva:

több mint ötvenezer katona nevét vésték rá,

akik az ypres-i ütközetekben haltak meg, ám testük soha nem került elő, nem kaphattak formális temetést. Megdöbbentő, torokszorító érzés szembesülni ezzel.

Az elesettek nevei végeláthatatlan sorokban a Menin Gate falán Forrás: Gonda Rudolf

Az emlékmű felállítása óta minden este nyolckor Last Post szertartást tartanak az elesettek emlékére. A lépcsőn koszorúk sorakoznak, az erre járók mind megállnak, és megrendülten olvassák a kőbe vésett neveket. Csak két gyerek volt kivétel, ők rohangálva háborúsdit játszottak. Talán egyszer majd megértik, mennyire szerencsések, amiért csak ujjukkal formált pisztolyt fognak egymásra, és virtuális golyókat lőnek ki igazi lőszer helyett.

Ypres-ben egy egész múzeumot szenteltek az egykori harcoknak.

Az In Flanders Fieldsbe a belépő 9 euró, azaz 2820 forint, de számos katonai temető, restaurált lövészárok, egyéb emlékhely van még a városban és környékén. Sajnos van mit felidézni: gáztámadás, több százezer életet követelő pár kilométeres előrenyomulás, és így tovább. A temetőkben csak a sírok egy részén van név, a többi kő alatt olyan fiatalok nyugszanak, akiket nem sikerült azonosítani.

A nagy háború névtelen áldozatai Forrás: Gonda Rudolf

Az Atlanti fal bunkerei

A második világháború idején a németek Belgium tengerparti szakaszán óriási erődrendszert építettek ki. Ma is több helyen találunk elhagyott vagy valamilyen funkcióval ellátott egykori betonbunkereket. Aki viszont arra kíváncsi, hogy néztek ki berendezve, fegyverekkel, annak az Atlantikwall Museum felé kell venni az irányt.

Oostende és Middlekerke között terül el a Raversyde park, amely egyrészt természetvédelmi terület, másrészt teret ad a középkori életet bemutató kiállításnak és

az Atlanti fal megmaradt bunkereit bemutató múzeumnak.

A megközelítés autóval és villamossal is egyszerű. A belépő 8 euró (2500 Ft), ezért egy kis tárlatot láthatunk, és megnézhetjük a világháborús bunkereket. Sajnos ez utóbbi rész a látogatásunk idején le volt zárva.

Bunker, kilátással a strandra Forrás: Gonda Rudolf

A Salzwedel Neu erődrendszert a németek 1941-ben kezdték kialakítani, egészen 1944 végéig itt voltak, aztán harc nélkül feladták. A jól követhető útvonalon végigjárhatók a különböző bunkerek.

Némelyikben ágyúk voltak, a másikban laktak, vagy irányító központként használták.

A látogatók egy kis elektronikus eszköz segítségével hallgathatják meg az adott helyekre vonatkozó legfontosabb információkat, de persze írásos tájékoztatókat is találunk.

Szerencsére ez az ágyú már csak díszlet Forrás: Gonda Rudolf

Közvetlenül az ágyúk előtt jár el a tengerparti villamos, amellyel ma helyiek és nyaralók közlekednek, annak idején viszont hadianyagot szállított.

A német helyőrség azt várta, hogy nyugat felől érkezzenek a partraszállók,

ám azok Normandiában támadtak, és kiderült, az Atlanti fal sok-sok bunkerével együtt sem volt képes megakadályozni a szövetségesek előrenyomulását.

Vannak, akik szerint le kéne rombolni ezeket a rossz emlékű építményeket. Szerintem viszont szükség van rájuk, mert fontos az emlékezés, ha nem olyan világban akarunk élni, ahol strandolás helyett katonáskodni megyünk a tengerpartra.

A Salzwedel Neu bunkerrendszerének mélyén Forrás: Gonda Rudolf

A halál ötven órája az Ardennekben

Az 1944 végén indított német ellentámadás az Ardennekben Belgium vallon területeit érintette elsősorban, ezért a legfontosabb emlékhelyek itt vannak. A táj gyönyörű,

az olyan hangulatos városkák, mint Roche-en-Ardenne, nagyon népszerűek

a kirándulók körében.

Nekünk sem jutott volna eszünkbe a háború, miközben Arlonban korzóztunk, ha nem találjuk szembe magunkat a főtéren egy második világháborús harckocsival. Ekkor azonban beugrott, ez az a környék, ahol olyan fontos csaták zajlottak.

Arlon főterén is harckocsi emlékeztet a múltra Forrás: Gonda Rudolf

A második világháborúnak ez az epizódja elég jól feldolgozott része a történelemnek. Könyvek, filmek készültek róla, olyan híres alkotások is, mint A halál ötven órája. Itt viszont a történelem megelevenedik, noha természetesen az egykori szétlőtt városokat rendbe tették.

Bastogne volt az ütközet egyik fontos helyszíne,

a várostól keletre találjuk a Bastogne War Museumot, (belépő 14 euró, 4380 Ft), a főtéren pedig egy Sherman tank állít emléket az amerikai csapatok hősies helytállásának. Furcsa kontraszt a régi katonai járművek jelenléte ezekben az ékszerdoboz városokban.

Bastogne városában a Sherman tank mellett található McAuliffe tábornok szobra Forrás: Gonda Rudolf

A szovjet tengeralattjáró

A hidegháború éveibe nyújt bepillantást Zeebrugge tengerpartján a Seafront élménypark, amelynek fő attrakciója egy szovjet tengeralattjáró. Noha más kiállítások is végigjárhatók a 12,5 eurós (3900 Ft) jeggyel, őszintén szóval

egyik sem vetekedhet azzal az élménnyel, amelyet a Foxtrot-osztályú tengeralattjáró kínál.

Az ötvenes évek közepétől készültek ilyen típusú dízel-elektromos hajók, amelyeket tíz torpedóvető csővel és 22 torpedóval fegyvereztek fel. A 75 tengeralattjáróból került Kubába, Líbiába, Lengyelországba is. A Zeebruggében kiállított példányt 1994-ben vonták ki a szolgálatból.

Sokan zarándokolnak ezért a tengeralattjáróért Zeebruggébe Forrás: Gonda Rudolf

Egy fémlemezbe vágott résen átbújva még a látogatás előtt kipróbálhatjuk, hogy férünk majd át a tengeralattjáró szűk nyílásain. A hajótérben mindent eredeti állapotában hagytak, klausztrofóbiások valószínűleg kényelmetlenül fogják érezni magukat az elképesztően szűk terekben.

Végigjártuk a géptermet, a parancsnoki állást, a lakórészeket, a torpedókamrát, bujkáltunk a kis nyílásokon, benéztünk az apró konyhába, a mellékhelyiségbe, és a mellékelt tájékoztató füzetet olvasva ekkor esett csak le:

ebben a tengeralattjáróban heteken át élt összezárva nagyjából nyolcvan tengerész.

Nekem mindenesetre fél óra is bőven elég volt belőle

A tengeralattjáró nem klausztrofóbiásoknak való Forrás: Gonda Rudolf

Zeebrugge kikötőjében egyébként már az első világháborúban is állomásoztattak tengeralattjárókat a németek. A britek 1918 áprilisában kiszuperált hajók elsüllyesztésével akarták elrekeszteni a kikötőt, nem túl nagy sikerrel. A Seafront kiállítóterében erről a blokádról is bőven kapunk információt.

Az ég modern lovagjai

Brüsszeltől keletre fekszik Beauvechain városka, ahol egy ma is működő katonai légibázis van.

Az ezrednek saját múzeuma van,

amely minden hónap első és harmadik vasárnapján látogatható, délutánonként. A belépés ingyenes. Amikor meglátjuk az égbe törő F-16-ost, tudhatjuk, hogy jó helyen járunk. Van buszmegálló is a közelben, de a többség számára nyilván autóval kényelmesebb az idejutás.

Piknikszerű a hangulat a szabadon bejárható kiállításon Forrás: Gonda Rudolf

Ahhoz képest, hogy nem kerül pénzbe, igazán komoly kiállítást hoztak össze. A First Wing Historical Centre bemutatja az 1936-ban épült légibázis történetét, kezdve az első itt állomásozó belga egységektől a második világháborún át napjainkig. Van is mire emlékezni, hiszen

Belgium az elsők között állított katonai szolgálatba repülőgépeket 1909-ben.

A régmúltat elsősorban tablók, kisebb tárgyak segítségével idézik fel, de az egyik teremben második világháborúból származó motorokat is találunk, többek között Spitfire-t és Messerschmitt Me109 gépek erőforrásait.

Bármilyen csúcstechnika volt egykor, amit nem állítanak ki, az enyészeté lesz Forrás: Gonda Rudolf

A háború után vadászgépek állomásoztak a teljesen újjáépített bázison. Ennek a korszaknak a repülői a szabadtéri részen járhatók körbe. Van itt F-104G Starfighter, Mirage 5, Gloster Meteor, Lockheed T-33A és egyéb gépek. Egy F-16-os is látható itt a múzeumban, ilyen gépekkel repült a First Wing az 1996-os átszervezésig. Ezután kiképzőszázadként alakult újjá, majd 2010-től helikopterrel repülnek az itt szolgáló katonák.

A Gloster Meteor volt az első itt állomásozó sugárhajtású vadász Forrás: Gonda Rudolf

Bár az ember csodálattal adózik a csúcstechnológiának, a harcok felidézése során mégis eszünkbe jut, mi célból is épültek ezek a repülőcsodák. Szeretnénk hinni, hogy soha nem kell majd kihasználni a mindmáig szolgálatban álló F-16-os vadászbombázók képességeit, csak épp a világnak számos részén dúlnak harcok ebben a pillanatban is.

Így aztán hiú remény lenne abban bízni, hogy pár év múlva minden, ami a háborúkról szól, emlékhelyekre, múzeumokba szorul vissza. És hogy Belgium mennyire maradhat ki a jövő harcaiból? Nos, a NATO központja ma is Brüsszelben van.