Ausztria legfőbb turisztikai vonzereje a császári hagyományokkal büszkélkedő Bécs, amelyet a világ egyik legélhetőbb városának tartanak, na meg a Mozart szülőhelyeként ismert klasszikus zenei központ, Salzburg. És persze ott van az Alpok, amely télen-nyáron kirándulásra, sportolásra csábít. Egyszóval Linznek nem akármilyen versenytársakkal kell felvennie a versenyt, ha turistákat akar csalogatni.
Linz legszebb része a középkori óváros, ám ez nem túl nagy. Az épületek legtöbbje a nálunk is megszokott historizáló stílusban épült, amitől teljesen otthon érezzük magunkat a városban. A centrum tele van éttermekkel és kávézókkal, érdemes valamelyikben megkóstolni egy igazi linzert.
Ha már a kulináriánál tartunk, érdekes megtapasztalni, hogy a kis Ausztriában
egész eltérőek lehetnek az étkezési szokások az egyes tartományokban.
Itt, Felső-Ausztriában a cseh hatásnak köszönhetően a knédli és a hússal vagy zsírral töltött gombóc a legfinomabb helyi specialitás.
Érdemes betérni a főutcán a Josefbe, ez elég nagy és könnyen kiszúrható, és a helyiek körében is népszerű. A belvárosban a dómot és a várat semmiképp se hagyjuk ki, amúgy a főbb látnivalókat néhány óra alatt le is tudhatjuk. Bár Linz a tartomány központja a középkor óta, sokáig Wels, Steyer vagy éppen Freistadt is hasonló nagyságú város volt. A nagy népességrobbanást előbb a Monarchia boldog békeévei hozták a századfordulón, majd
a nemzetiszocialisták iparpolitikája másfélszeresére duzzasztotta a várost.
1938-ban hozták létre Linzben a Hermann Göring Reichswerke vasművet, mai nevén a Voestalpinét, amelyben rengeteg munkás dolgozott. A nagyipar a későbbiekben több problémát, mint előnyt jelentett: a rossz levegő, a környezetszennyezés miatt Linz szürke, lepattant és unalmas iparvárossá vált.
A 70-es években aztán eldöntötték, hogy a környezetvédelmet és a kultúrát helyezik a középpontba. Ez annyira bejött, hogy ma már
Linz a legtisztább levegőjű osztrák nagyváros,
az 1979-ben elindított digitális kulturális fesztivál, az Ars Electronica pedig vezető helyet tölt be ezen a területen az egész világban. A város modern művészeti egyetemére a világ minden tájáról jönnek tanulni, japán vagy éppen dél-amerikai diákokkal is lehet itt találkozni.
Az Ars Electronica Center a Duna partján mindenképpen kötelező program. Láthatunk itt robotokat, digitális fény- és hangjátékokat és más ötletes, vicces kiállítási tárgyakat. És persze van interaktív rész is, szóval
az egész múzeum nagyon kellemes szórakozást jelent.
A kulturális turizmus fontos célpontja még a Lentos Múzeum, szintén a folyóparton. A csupa üveg modern épület számunkra azért is érdekes, mert a később épült budapesti Művészetek Palotája kísértetiesen hasonló éjszakai megvilágítást kapott. A modern és kortárs képeket felvonultató kiállítást sem érdemes kihagyni.
A linzi Duna-part nekünk, magyaroknak különösen érdekes, Hitler ugyanis Budapest mintájára szeretett volna itt kulturális központot létrehozni. A „deutsches Budapest” projektből nem valósult meg sok minden, de végül is a parti kulturális intézmények és a városháza szerencsére már nem birodalmi stílusban, de nagyjából az akkor tervezett helyekre került.
Az óvárost viszont nem kímélte a náci építészet.
Azt a hidat, amely a főteret a túlparton elterülő Urfahr negyeddel évszázadok óta összekötötte, elbontották. Helyette épült a széles Nibelungenbrücke, amely miatt a főtér eklektikus és klasszicista épületeit is eltüntették, helyettük két nagy házat húztak fel a 40-es évek stílusában.
Aki szórakozni szeretne menni, a budapestihez hasonló kocsmákkal és bárokkal találkozhat,
a hazainál jobb sör-, viszont gyengébb borkínálattal
– bár ez igencsak szubjektív téma. Hangulatos helyet találunk például a Moviemento (mozi) mellett, érdemes kipróbálni. A legjobb koncertek a Posthofban vannak, az elektronikus zenék kedvelői a Café Stromban találhatnak kedvükre való programot
A főtérről indul a ma már villanyárammal működő Pöstlingbergbahn. Amiről mi csak álmodozunk, hogy a fogaskerekű a Széll Kálmán térig közlekedjen, azt itt már 2007-ben megvalósították. Tényleg népszerűbb is lett a vonal azzal, hogy egy központi helyről indul.
Ez a világ talán legmeredekebb vasúti pályája,
amelyen fogaskerekek vagy más segítség nélkül jutnak fel szerelvények. Az 500 méteres Pöstlingberg kedvelt kirándulóhely, a tetején emelkedő templom a város egyik jelképe. Már csak a kilátás miatt is megéri felvillamosozni, de vannak itt kávézók, éttermek és egy kisebb állatkert is.
A központon kívül azonban nincs nagy élet a városban. Amit még érdemes megnézni, az a központtól
közel félórás villamosozással elérhető egyetemi campus.
Ha valaki azt hinné, hogy csak a szocialista blokkban épültek borzasztó lakótelepek és panelek, a külsőbb városrészekben rájöhet, hogy nem így van. Különösen nyomasztó a Raabheim nevű kollégium, ahol cserediákként laktam egykor.
De szép részek is akadnak errefelé: jó időben a Pleschinger See víztározóját fürdőzők és piknikezők lepik el. Igazi multikulti hangulat van itt, bosnyákok, szerbek, törökök sütögetnek békésen egymás mellett.
Linz remek célpont lehet akár egy hosszú hétvégére is, mert csupán 39 euró egy oda-vissza vonatjegy, és négy óra az út Budapestről. A környéken számos látnivaló van, például Steyr középkori belvárosa, vagy a kedvencem, Gmunden, ahova a vasútállomásról a világ egyik legkisebb villamosvonalával lehet eljutni. Hallstatt sincs messze, akár hegymászás közben is megcsodálhatjuk a meseszép tóparti városka látképét.