Lettországból Litvániába érkeztünk, de továbbra is elkeseredetten esett az eső. Mégis, itt mintha jóval életvidámabbak lettek volna az emberek. Különösen Vilniusban éreztük magunkat otthonosan, egymást érték az éttermek és a kávézók, a hatalmas, üdítő zöld területek, esténként pedig színes légballonok repkedtek a fejünk felett.

A balti országok közül a litvánok tengerpartja a legkisebb. Szinte minden fürdőzni vágyó a csupán tizenötezer fős Palanaga városkába igyekszik nyaranta. Itt üldögéltünk egy étteremben, ebédeltünk, kávéztunk, vártuk, hogy végre csillapodjon az eső. Közben szóba elegyedtünk az étterem tulajával, akiről kiderült, hogy egy ideig Magyarországon is élt. Segítettük egymást néhány szavas litván-, illetve magyartudásunk felelevenítésében, és már itt feltűnt, hogy a litvánok jóval lazábbak, beszédesebbek, mint a lettek vagy az észtek. 

Palanga strandja zuhogó esőbenForrás: Bucsky Péter

Ezek a dűnék nem vándorolnak tovább 

Szerencsére pár órára elállt az eső. Fürdőzésről persze szó sem lehetett, ehelyett Klaipėdába mentünk, az ország harmadik legnagyobb városába. Az első világháború után az ismét függetlenné vált Litvánia kapta meg, de története során legtöbbször Poroszországhoz tartozott,  ami a mai napig meglátszik rajta. Mintha egy igazi északnémet városban járnánk. 

Klaipėda középkori belvárosaForrás: Bucsky Péter

Az egykori várból alig maradt valami, csak néhány földsánc, viszont a belváros középkori házai szinte teljes egészében fennmaradtak. Itt egymást érik az éttermek és a bárok, amelyek még hétköznap este is megteltek emberekkel. Amikor olyan bárt kerestünk, ahol élő zene szól, elég szürreális élményben volt részünk. A helyi, egyébként jó hangú fiatalember egy laptop és egy szintetizátor segítségével gyakorlatilag karaokézott, amit a közönség – feltehetőleg a barátai – meglepően lelkes tapssal jutalmazott. 

Klaipėda belvárosa csupa szép, középkori házból állForrás: Bucsky Péter

Klaipėda leginkább a Kur-földnyelv miatt érdekes. A közel száz kilométeres homokzátony fele Litvániához, fele Oroszországhoz tartozik, és egészen Kalinyingrádig, avagy régi nevén Königsbergig tart. A Balti-tengert a Kur-öböltől elválasztó földnyelv népszerű kirándulóhely,  már csak azért is, mert rengeteg madár él rajta. 

A csak homokból álló sziget tényleg különleges képződmény. A dűnék folyamatosan vándoroltak rajta, újra és újra betemették az itteni kis halászfalvakat. Végül a 19. században növényzetet telepítettek rá, és ezzel megszüntették a dűnevándorlást. 

A Kur-földnyelv északi csücskeForrás: Bucsky Péter

Atombunker kontra Versailles 

Szerettünk volna kenuzni a Nemunas folyó lápos deltájában, de ezt is elmosta az eső. Azért találtunk esőálló programot. Plateliai mellett, a Hidegháborús Múzeumban többek között egy szovjet atombunkert is láthattunk. A rakétasilókban és a központi helyiségekben elég érdekes kiállítást hoztak össze a hidegháborúról és az atomfegyverekről. 

Az atombunker nem vidám hely, de szerencsére ma már csak múzeumForrás: Bucsky Péter

Megtudhattuk például, hogy az 1968-as prágai tavasz idején a moszkvai elvtársak kilövésre készre állították az atomrakétákat,  hogy beavatkozás esetén azonnal támadhassák a nyugatiakat. Az is megdöbbentő volt, mekkora erőforrást és mennyi embert használtak nemcsak a bunker megépítéséhez, de az üzemeltetéséhez is. A természetvédelmi területen kialakított bázist elképesztő kerítésrendszer védte érzékelőkkel, és öt kilométeres körzetben éjjel-nappal járőröző katonák őrizték. 

Érdekes kiállítást állítottak az össze a hidegháborúrólForrás: Bucsky Péter

Vannak a közelben szebb történelmi emlékek is. Plungė kastélyáról például azt szokták mondatni, hogy a litván Versailles. Ez talán túlzás, de az atombunker nyomasztó hangulata után mindenképp üdítő volt a kastély gyönyörű parkjában sétálni. 

Kastélyban erősek a litvánokForrás: Bucsky Péter

Ha már Litvániában járunk, nem szabad kihagyni Trakai kastélyát, amely egy szigetre épült erődítmény. A középkorban a litván fejedelemség Európa egyik legnagyobb országa volt.  Közel a Fekete-tengerig ért, Kijevet is magában foglalta, és ebből a ma már álmos kisvárosból irányították.  

A kastélyt a 20. század elején építették újjá a romokon, és mintha csak egy mesekönyv illusztrációja alapján tervezték volna. Nagyon népszerű, a balti országokban itt találkoztunk először tömeggel. A 6 eurós (1850 Ft) belépő is drágának számított a többi látnivalóhoz képest, ráadásul a kastély kiállítása nem volt kifejezetten érdekes.  

Trakai várkastélya egy szigetre épültForrás: Bucsky Péter

A városka története viszont annál izgalmasabb. Igazi multikulti központ volt, a litvánokon kívül németek, oroszok, örmények is éltek itt. Sőt muszlimok is, a krími tatárok. De a legérdekesebb, hogy a fejedelem bagdadi zsidókból állította ki a testőrségét.  Az ő leszármazottaik máig itt élnek, de mostanra alig százan maradtak. 

Az egész kisváros tele van szebbnél szebb házakkalForrás: Bucsky Péter

Régen ez volt a litván Jeruzsálem 

Vilniusban éreztem magam a legotthonosabban. A litván főváros más balti városokhoz képest egy kicsit ütött-kopott, de sokkal nagyobb az élet, mint máshol. Magyar vonatkozása is van, a város egyetemét ugyanis Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem alapította. 

Vilnius belvárosa gazdag történelmi emlékekbenForrás: Bucsky Péter

A litvánok is rengeteget lázadoztak, forradalmakat robbantottak ki, nem tűrték a lengyel–litván fejedelemség 1795-ös felosztásával kezdődő orosz megszállást. Ezt úgy torolta meg a cári rendszer, hogy a fejedelemséget Oroszországa integrálta. Csak cirill betűkkel lehetett írni, oroszosításba kezdtek, bezárták az egyetemeket. 

Míg a másik két balti országban már az 1800-as évek elején eltörölték a jobbágyságot, itt – a többi orosz területhez hasonlóan – ez csak 1861-ben történt meg, ami a gazdasági fejlődésre is kihatással volt. 

Várdomb és templomForrás: Bucsky Péter

Vilnius egyébként kiváló helyen fekszik. A legenda szerint Gediminas fejedelem álmában farkasüvöltést hallott a domb tetejéről, ami a bölcsek szerint azt jelentette, hogy itt kell várost alapítani. Akár így volt, akár nem, a döntés mindenképp jó volt. Vilnius nemcsak a farkasos sztori, de egy kicsit az elhelyezkedése miatt is hasonlít Rómára:  sok kicsi domb és egy festőien kanyargó folyó határozza meg a város látképét. 

Egymást érik a középkori díszes templomokForrás: Bucsky Péter

A belváros itt is gyönyörű középkori épületekből áll, egymást érik a templomok és a paloták. Bár a házak maradtak, az emberek sokszor cserélődtek. A két világháború között a város Lengyelországhoz tartozott, ekkor a lakosság nagy része zsidó volt. Litván Jeruzsálemnek is hívták.  A háború után nemcsak a zsidók tűntek el a városból, lengyelek is alig maradtak. A lengyelek és litvánok között a történelem értelmezése máig kényes kérdés, a sok száz éves perszonálunió dacára. 

Nagyon zöld, nagyon buli 

Vilniusban leginkább az Elektronikai Múzeum tetszett, amelyet egy régi hőerőműben alakítottak ki. A gyerekeknek számos játékot találtak ki, de a technika iránt komolyabban érdeklődőnek is akad itt bőven látnivaló. 

Gigantikus kazánok között van a kiállításForrás: Bucsky Péter

Vilnius a szovjet számítástechnika és mikroelektronika központja volt, erre alapozva elég jó informatikai iparágat tudtak felhúzni. A város fejlődését az üveg és acél irodaházak, már-már felhőkarcolók jelzik. Különleges kontrasztot alkotnak az egy sarokra álló tradicionális faházakkal. 

Faházak és felhőkarcolókForrás: Bucsky Péter

Vilnius egyik látványossága, hogy a belvárosból hőlégballontúrák indulnak, és a város felett az ég esténként tele van színes ballonokkal. Ilyenkor már egyébként is nagy élet zajlik. Az egyik felkapott városrész Užupis, amely a híres koppenhágai Christiania mintájára önálló köztársasággá kiáltotta ki magát. Sok érdekes galéria van erre, az éttermek árait azonban inkább a tehetősebbek pénztárcájához igazították, mintsem a művészekéhez és a diákokéhoz vagy éppen a magyar turistákéhoz. 

Vilnius fölött az égForrás: Bucsky Péter

A városi piacot itt is érdemes felkeresni, legalább egy finom reggeli erejéig. A piac közelében vannak a helyiek körében legnépszerűbb bárok és éttermek, ezekben 7-8 euró (2170-2480 Ft) egy főétel, és 2-3 euró (620-930 Ft) egy ital. A sörkínálat nagyon bőséges és kiváló.  A borokkal vigyázni kell, általában nem túl jó minőségű dél-amerikai és olasz borokat kínálnak, igaz, a szupermarketekben magyar palackokat is találni. 

A vilniusi piac akár Budapesten is lehetneForrás: Bucsky Péter

Nem túl vidám, de érdemes felkeresni a litván Terror Házát, a Genocídium Múzeumot. A litvánok a második világháború után sem törődtek bele egykönnyen az elnyomásba. Tízéves elkeseredett gerillaharcot folytattak,  amelynek sok ezer halálos áldozata volt, és tízezreket száműztek Szibériába. Ahogy a beszélgetésekből kivettem, máig se nagyon barátkoztak meg az oroszokkal. 

A KGB-központ a vilniusi Andrássy úton, a Gediminas sugárúton vanForrás: Bucsky Péter

Vilnius nagyon zöld város, még a városrészek között is kisebb erdőket találunk. Van egy óriási parkja, ahová leginkább autóval vagy biciklivel érdemes kimenni. Egy régi vízimalom körül éttermek és kávézók sorakoznak,  jó időben itt ejtőzik az egész város. Amikor ott jártunk, szinte minden étterem foglalt volt, több helyen esküvői összejövetelt tartottak. Igaz, a belvárosban is meglepően sok esküvői fotózásba botlottunk. 

Bárcsak így nézne ki a budapesti Duna-part isForrás: Bucsky Péter

Utazásunk utolsó estéjén felmásztunk a tévétoronyba, amelyben forgó panorámaétterem is működik. Az este fél tízig elhúzódó naplemente tökéletes lezárása volt baltikumi kirándulásunknak.