Ezen a szigeten minden pillanat életre szóló élmény

2016.10.04. 20:56

Part mentén úszkáló teknősök, nyílt vízen vándorló delfincsapatok, remek strandok és egy álomvilla tengerre néző terasszal. Már ez bőven elég egy emlékezetes utazáshoz. De a másfél hét, amelyet Guadeloupe szigetén töltöttünk, ennél is többről szólt. Megcsapott minket a karibi életérzés, ráéreztünk a lassúság ízére. De hiába, túl sok volt a látnivaló, minket pedig hajtott a kíváncsiság.

Az utazási piacon versengő cégeknek köszönhetően kibővült a világ, ma már egzotikus helyekre is könnyebben eljuthatunk. Az Air France például ebben az évben Guadeloupe-ra és Martinique-ra kínált igencsak kedvező árú jegyeket. Néhány barátunkkal úgy döntöttünk, nem hagyjuk ki a kínálkozó lehetőséget, időzünk egy keveset a fantasztikus színű Karib-tenger partján, illetve mélyén. Baráti társaságunk ugyanis csupa búvárból állt. Ezért is esett a választásunk Guadeloupe-ra, amely több tengeri programot kínált.

Így képzeli az ember a karib-tengeri nyaralást, és Guadeloupe nem is okoz csalódástForrás: Gonda Rudolf

Érdemes az előszezont választani

A szállásvadászat az utazástervezés egyik legkellemesebb, ám nagyon fontos része. Kifoghatunk remek helyeket, de nagy baklövéseket is elkövethetünk, amikor csak a helyszínen derül ki, hogy egy koszos hotelbe kerültünk a világ végén. A szokásos szálláskeresőkkel most nem mentem sokra, meglepve láttam, hogy nem nagy a szállodaválaszték.

Némi kutakodás után kiderült, hogy ebben a térségben inkább villákat, apartmanokat bérelnek az utazók. Most már csak azt kellett eldönteni, hol legyen a nyaralás bázisa. Guadeloupe gyakorlatilag két egymást éppen csak érintő szigetből áll, plusz három apróbból (ezek egyike szigetcsoport). Végül a nagy nyugati szigetet, Basse-Terre, azon belül is Deshaies és Bouillante környékét választottuk, mert onnan indult a legtöbb tengeri program.

A szörf csak egy a sok tengeri program közülForrás: Gonda Rudolf

A Karib-térségben a késő nyári, őszi esős évszakban durva trópusi viharokat is ki lehet fogni. Esőre persze egész évben számíthatunk, de nagyon nem mindegy, hogy egy pár perces kis zivatar zavarja meg a napot, vagy úgy leszakad az ég, hogy ki sem lehet mozdulni.

Azt sem hagyhattunk figyelmen kívül, hogy a Franciaországhoz tartozó Guadeloupe-on nagyon nagy az áringadozás. A május–júniusi holtszezonban gyakorlatilag feleannyiba kerülnek a villák, mint a legkedveltebb időszakban, noha az időjárás ekkortájt is kiváló. A szeptember és az október szintén olcsó, csak hát akkor már számolnunk kell a hurrikánokkal.

Májusban csodás az idő, és az árak is barátságosabbakForrás: Gonda Rudolf

Értelemszerűen a májust választottuk az utazáshoz, és hosszas keresgélés után egy hatalmas, tengerre néző terasszal csábító villa mellett tettük le a voksunkat. Nem ez volt a legolcsóbb lehetőség, de úgy éreztük, nem mindegy, milyen körülmények között töltjük ezt a másfél hetet, hiszen sose tudhatja az ember, lesz-e még lehetősége visszatérni a térségbe.

A villát bérbe adó cégtől kimerítő tájékoztatást kaptunk, de a transzfert nekünk kellett intézni. Az autófoglalás már gyorsan ment, és kifejezetten megfizethető volt. Reptértől reptérig kértük az autóinkat (minden nagy nemzetközi cég megtalálható a szigeten). Mivel elég sok barangolós programot terveztünk, a buszozás nem volt alternatíva.

A Karib-tenger színes, víz alatti világaForrás: Gonda Rudolf

Ki se akartunk mozdulni a luxusvillából

Az Air France tengerentúli járatánál nem egyszerűen csak át kellett szállni Párizsban, hanem a város egyik végéből a másikba kellett átbuszozni a repterek között. Ezt a légitársaság ugyan ingyen biztosította, de mivel előtte fel kellett venni a csomagokat, majd újra feladni azokat, elég sok időt vett igénybe a procedúra.

Az első este nem igazán éreztük, hogy álomnyaralás vár ránk. Sötétedés után, hullafáradtan értünk Guadeloupe-ra. Semmit nem láttunk a szigetből és a szállásunkból, és az sem egyszerűsítette a helyzetet, hogy a villa gazdája sem a pontosságot, sem az angol nyelvtudást illetően nem állt a helyzet magaslatán. Vagyis egy roppant kimerítő nap után dőltünk ágyba.

Másnap reggel derült csak ki, milyen jól választottunk szállást. Deshaies városától pár kilométerre laktunk a hegyoldalban, hatalmas teraszunkról parádés kilátásunk nyílt a Karib-tengerre, volt saját úszómedencénk, mindennel felszerelt konyhánk, internet, nagy szobák saját fürdőkkel, szóval minden, ami kell.

Álomvillánk, kilátással az óceánraForrás: Gonda Rudolf

Esténként nem éreztünk késztetést arra, hogy kimozduljunk, mert a saját villánknál szebbet, jobbat nem nagyon találhattunk volna. Egy üveg helyi sörrel (a Carib a legfinomabb, megítélésem szerint) vagy egy pohár rummal ücsörögtünk a medencében, és kitárgyaltuk, milyen élmények értek minket aznap.

Néztük a naplementét vagy a kerti virágok fölött időnként felbukkanó kolibriket, és ez önálló programnak sem volt utolsó. A közelben volt egy szép tengerparti rész, ahol remekül lehetett fürdeni. Guadeloupe-on persze jó strandból nincs hiány, és örömmel konstatáltuk, hogy szemétnek nyoma sem volt sehol.

Nagyon vigyáznak a víz alatti világra

Akkor se lett volna rossz a nyaralás, ha csak a környéken nézelődünk, sokat strandolunk és bulizunk a házban, de ennél azért komolyabb terveket szőttünk. Még az út előtt megegyeztünk egy búvárbázissal, ők szervezték számunkra a merüléseket.

A bázisok többsége egyébként egy helyen csoportosul. Malendure öblével szemben van az apró Pigeon-sziget, amelynek körzete a Cousteau Nemzeti Park része. Élővilága szigorúan védett, és így az átlagosnál jóval szebb. Cousteau nevét egyébként gyakran emlegetik, a híres francia víz alatti felfedező valóban megfordult errefelé, még egy (kevéssé sikerült) szobra is van a mélyben.

Cousteau kapitány szobra a víz alattForrás: Gonda Rudolf

Már az elején elmondták, hogy nem szabad semmihez hozzáérni a víz alatt. Ehhez képest meglepő volt, hogy a legelső merülésen a kísérőnk szigonypuskát vitt magával. Hamar kiderült, hogy az egyetlen szabad préda az ezekben a vizekben is sok gondot okozó invazív (nem őshonos és agresszív) tűzhal. Ez az a hal, amely mostanában a Földközi-tenger térségében, például Cipruson okozott riadalmat a megjelenésével.

A többi élőlényt viszont tényleg nem sok minden fenyegeti. A kellemesen meleg vízben búvárkodva szép szivacsos, lágykorallos zátonyokat láttunk, néhol nagyobbacska halrajok is felbukkantak. Voltak languszták, a szerencsésebbek teknőssel úsztak. A nemzeti park területén két hajót is elsüllyesztettek mesterséges zátonyként, ezek igazi fénypontjai voltak a túrának.

A roncs szinte fel sem ismerhető a rátelepedett élővilágtólForrás: Gonda Rudolf

Nem kellett mélyre mennünk, hogy szépet lássunk, nem volt áramlás, rövidek voltak a hajóutak, viszont engedték, hogy a kedvünkre, önállóan merüljünk. Kifejezetten jó élmény volt a búvárkodás, még ha nem is olyan látványos, mint például Bali környékén. De egy igazi búvár mindenhol jól érzi magát a víz alatt, különösen, amikor 26-27 fokos a víz.

Lazázás a roncsmerülés végénForrás: Gonda Rudolf

Teknősök és delfinek

Egyébként a part közelében is érdemes nyitott szemmel úszkálni. Az interneten sok képet, videót lehet látni arról, hogy a búvárbázisoknak (és kikötőnek, kocsmáknak, boltoknak) helyet adó Malendure-öbölben teknősök úszkálnak a sekély vízben. Amikor rákérdeztem a mi búvárbázisunkon, a helyi profi a víz felé mutatott, és annyit mondott, ússzatok be, aztán majd láttok párat.

Tényleg így történt. Némi tempózás után előbb-utóbb felbukkantak a kisebb-nagyobb teknősök. Én összesen háromszor próbálkoztam, és hatot számoltam belőlük. Nem kell hozzá teljes búvárfelszerelés, elég egy maszk és egy légzőcső, mert csak két-három méter mély a víz, jól látni mindent. Az itt élő zöld teknősök egészen méretesre meg tudnak nőni. Általában unottan legelik a tengeri füvet, de levegőért a felszínre kell emelkedniük, így időnként a búvárhajóról is láttuk a periszkópként felbukkanó fejüket. Természetesen hozzájuk érni nem szabad, védettek.

A másik nagyon jellemző program Guadeloupe nyugati részén a bálnales. Ezeket szintén szigorúan védik, nemcsak itt, hanem a többi francia karib-tengeri szigeten is. Azt, hogy egy túra során mennyire járunk szerencsével, nem lehet előre kiszámítani. Néhány delfinfaj, illetve az ámbrás cetek egész évben előfordulhatnak, hosszúszárnyú bálnák viszont inkább csak a téli hónapokban.

Ezen a napon kevesen voltunk a hajón. Indulás előtt elmondták, mit láthatunk, mire számíthatunk, aztán a tengeren egy víz alatti mikrofonnal próbálták hang alapján megtalálni az állatokat. Nekünk ezúttal delfinek jutottak, viszont ők rengetegen voltak. Két faj képviselői is felbukkantak egymás mellett, és fél órán át a hajónk közelében úszkáltak. Elképesztő élmény volt közvetlen közelről látni a hatalmas csapatot.

A hajónk körül ugráltak a delfinekForrás: Gonda Rudolf

Előbb az eső, aztán a szúnyogok elől menekültünk

De a tenger és a karibi természetvédelmi területek megunhatatlanok, úgyhogy folytattuk a vidék felfedezését. Basse-Terre északi részén fekszik Sainte-Rose, amelynek kikötőjéből a Grand Cul-De-Sac mangroveerdőit, a Caret- és a Fajoul-szigetet érintve lehet hajós túrát tenni.

Itt is alapos tájékoztatást kaptunk arról, miért olyan fontosak ezek az élőhelyek, és miért szorulnak védelemre. Az aprócska, könnyen körbesétálható Caret-szigeten egy összedőlt építmény jelezte, hogy igaza van a helyi túravezetőnek, a sziget folyamatosan erodálódik, tűnik el a tengerben.

Most még lehet sétálni a Caret-szigetenForrás: Gonda Rudolf

A Fajoul-sziget más miatt lett emlékezetes, itt ugyanis hatalmas zivatart kaptunk a nyakunkba. Szerencsére a hajó fedett volt, így kirándulás helyett feltálalták az ennivalót, megtanultuk, hogy isszák a helyiek a rumot (barnacukrot és lime-levet kevernek el, erre öntik az italt), időközben pedig az eső is elállt. Már azt hittük, minden szép és jó, amikor döbbenetes mennyiségű apró szúnyog bukkant fel. Kapitányunk, látva az idegesen vakarózó vendégeket, ebéd után menekülőre fogta.

Az egész napos program azonban nem ezzel ért véget, előbb behajóztunk egy mangrovesziget belsejébe, majd megálltunk két apró szigetnél, amelyeket madarak szálltak meg. Jó objektívvel príma képeket lehetett volna készíteni, de néha az embernek az is elég, ha a saját szemével látja az ilyesmit.

A szigetként kiemelkedő mangrovékon sok madár talál otthonraForrás: Gonda Rudolf

Hogy a természetvédelmet itt komolyan veszik, abból is látszik, hogy igyekeznek visszatelepíteni a környékről kihalt fajokat. Azt tervezik, hogy a Guadeloupe közeléből mára eltűnt manátikat, azaz tengeri teheneket újból visszatelepítik. Ez egy hosszú távú projekt, amely remélhetőleg sikerrel zárul majd.

Euróval fizettünk a világ másik felén

A nyugati Basse-Terre más látnivalója közül ki-ki ízlése szerint választott a csapatból. Volt, aki felmászott a vulkánra, bár az időjárás arrafelé kiszámíthatatlan, eső, köd, szél nehezítheti a túrát. Mások a közelünkben lévő botanikus kertet nézték meg, ahol rengeteg a kolibri, vagy a csokoládémúzeumban tettek látogatást.

Látványos vízesésekből is bőven akad a meredek nyugati szigeten, némelyikük könnyed sétával megközelíthető, de a komolyabb túrák kedvelői is találnak maguknak izgalmas kihívást jelentő útvonalat. Néha gyors eső jött és ment, de az időjárás nem befolyásolta a programokat, mert a meleg állandó volt éjjel-nappal.

Azt viszont jó tudni, hogy a májusi holtszezonban nem üzemel minden. Pár túraszervező cég ilyenkor bezár, a búvárbázisoknál is kevés a vendég, szóval jobb előre egyeztetni, ha valamire jelentkezni szeretnénk.

Legalább egy vízesés beiktatása kötelező, ha Guadeloupe szigetén járunkForrás: Gonda Rudolf

Ami viszont egész évben garantált: rengeteg kellemes, békés (és ingyenes) partszakaszt találtunk a szigeten mindenütt, ahol fantasztikusan szép, homokos öblök vártak minket. Egyik nap a helyi piacot is felfedeztük. A színes forgatagban az errefelé megszokott ételektől a kézműves termékeken és a fűszereken át a kacatokig mindent árultak.

De a mindennapi bevásárlásokat teljesen hétköznapi boltokban intéztük. Eleinte furcsa volt, hogy ennyire messzire Európától euróval fizethetünk, és az otthon szokásos termékek is ott vannak a rengeteg friss gyümölcs és helyi különlegesség közt a polcokon, de hamar hozzászoktunk a jóhoz.

Egyszer jó lenne lelassulni Guadeloupe-on

Az igazi, klasszikus karibi kék tengert, a víz felé benyúló pálmafás partokat, amelyekről azt szokás mondani, hogy csak akkor giccses, ha nem a saját szemeddel látod, Grande-Terrén találtuk meg. Másfél hét is kevés volt ahhoz, hogy mindent megnézzünk. Se a hatalmas iguánákról híres Petite Terre-szigetre nem tudtunk áthajózni, se a Les Saintes-szigetcsoportra nem vitorláztunk el, mint ahogy Marie Galante is kimaradt.

Grande-Terre a strandolók paradicsomaForrás: Gonda Rudolf

Guadeloupe túl sok programot kínált. Folyton elcsábultunk, mindig úton voltunk, pedig jó lett volna hosszabban időzni egy-egy helyen. Egyik nap a merülések után beültünk egy tengerparti bárba. Helyi banda játszott a főleg helyiekből álló közönség üdvrivalgása közepette, aztán az egyik kislány beugrott középre táncolni. A buli nem nekünk, turistáknak szólt, egyszerűen csak egy csapatnyi ember jól érezte magát, élvezte a zenét, a kellemes időt, a tengerpartot.

Véletlenül találtunk rá erre a csodálatos tengerpartraForrás: Gonda Rudolf

Egy másik alkalommal az autóban ültünk, és egyszer csak az út menti fák mögött felbukkant a tengerpart. Nem nagyon parkolt arra senki, de úgy döntöttünk, körülnézünk. Fantasztikusan hangulatos, kilométeres tengerparton kötöttünk ki, ahol rajtunk kívül alig volt néhány ember. Strandoltunk, élveztük a Karib-tengert, és boldogok voltunk, hogy itt lehetünk. Az ilyen pillanatok tényleg az élet fénypontjai. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK