Itt aztán vannak mulatságos dolgok, annyi szent. Derby Line operaháza és könyvtára, a Haskell Free Library and Opera House két postacímmel is rendelkezik. Az egyik cím az Egyesült Államokban, a másik Kanadában van. Két külön telefonszámmal, két különböző irányítószámmal. Az operaház külön felhívja a figyelmet arra, hogy az épület egyetlen bejárata az Egyesült Államokban van. Azoknak, akik onnan érkeznek, könnyű dolguk van. A kanadai zenerajongók rövid sétával, a ház megkerülésével és országváltással jutnak be a nézőtérre.
Az opera színpada Kanadában van, a nézőtér székei viszont Amerikában.
Derby Line ugyanis e két állam határán helyezkedik el, ami kettévágta a települést.
Nem ez az egyetlen furcsaság ebben a városban. Vannak olyan házak, amelyeket a határvonalra építettek. Így előfordul, hogy egy lakó Kanadában tér nyugovóra, miután az Egyesült Államokban megfürdött és megvacsorázott. Hogy miért nem lehetett jobban odafigyelni a kijelöléskor? Két évszázaddal ezelőtt egy egyszerű földmérési hiba okozta azt, hogy az országhatár kettévágja Derby Line városát.
Ma pedig már nehéz lenne mindezen változtatni. Egy esetleges módosítás azonnal megszüntetné azt a különleges állapotot, ami miatt turisták ezrei keresik fel ezt a városkát az amerikai–kanadai határon.
Mert amúgy Derby Line nem tartozik azok közé a városok közé, ahová feltétlen érdemes lenne elutazni. A helyieknek mostanában amúgy is akad elég gondjuk, hiszen a Mexikó felől érkező illegális bevándorlók kedvenc helye lett a település.
Az elmúlt időszakban többször felmerült, hogy a két ország közötti utat eltorlaszolják.
Ezzel akadályoznák meg azt, hogy a délről érkező emberek az Egyesült Államokból Kanadába jussanak. Ezt főként a Derby Line kanadai részén élők szorgalmazták.
Nem kell ahhoz a tengerentúlra utazni, hogy furán kettévágott városokat találjunk. Nyugat-Európa egyik ilyen települése a Belgiumban és Hollandiában egyaránt megtalálható Baarle, amelynek belga részét Baarle-Hertognak, hollandiai területét pedig Baarle-Nassaunak hívják.
A városkában sétáló turisták néha azt sem tudják, hogy hol vannak.
Ennek az Európai Unióban jelenleg semmi komoly jelentősége nincsen. Más lenne a szituáció, ha a két ország közül az egyik mondjuk kilépne a közösségből, és határátkelőket állítana fel.
Az itt lakók azt mondják, hogy a mai európai integráció alapjai ebben a helységben születtek meg 1198-ban. Az akkori két uralkodó, Godfried és Henrik által aláírt földszerződés szerint Henrik herceg Baarle falucskát átadta Godfriednek.
A szerződésben kikötötték, hogy Henrik megtarthat néhány neki kedves erdőt és legelőt.
Így Baarle kettévágása ezzel a záradékkal megtörtént. Az évszázadok folyamán mindez mit sem változott, így alakult ki Európa egyik legbonyolultabb elhelyezkedésű városa, amely nem is egy, hanem kettő. Baarle-Hertog és Baarle-Nassau.
A két település az I. világháborút például azért vészelte át sértetlenül, mert a német csapatok nem mertek ide behatolni. Ugyanis attól féltek, hogy a város lerohanásával megsértik a háborúban akkor semleges Hollandiát.
Hogy mennyire zavaros és bonyolult az itteni határvonal, arra a Visvijer-tó elhelyezkedése nyújt példát.
A tó Hollandia területén van, de a rajta lévő szigetek Belgiumhoz tartoznak.
A városka utcáin fehér keresztek jelzik, hogy a határhoz érkeztünk, néhol felirat is segít abban, hogy Hollandiában vagy éppen Belgiumban járunk-e éppen. A településen sok mindenből kettő van. Dupla postahivatallal, tűzoltósággal és városházával is találkozhat az erre járó. A legviccesebb talán, hogy Baarle két rendőrsége ugyanabban az épületben kapott helyet.
Baarle (Hertog és Nassau) amúgy nagyon vidám városka.
A helyiek kifejezetten élvezik, hogy a település különleges elhelyezkedése világhírűvé tette őket.
Ugyan 1996-ban felmerült annak a lehetősége, hogy utólag kiigazítsák a határt, de az itt élők erről hallani sem akartak. Különben is, ki és milyen alapon döntött volna arról, hogy Belgium vagy Hollandia nyerte volna az utólagos korrekciót? Baarle kettéosztottsága most már így marad.
A Botteni-öböl északi részén, ahol a svéd és a finn határ találkozik, áll a világ legészakibb IKEA-áruháza. (Természetesen a svéd oldalon, Haparandában.) A Haparandából Tornióba átmenő városi busz 10 órakor indul és 11.05-kor úgy érkezik meg Tornióba, hogy összesen öt perc volt a menetidő.
Visszafelé 12.00-kor indul és 11.05-kor fékez a jármű.
Ez sem véletlen, hiszen a két állam között 1 óra az időkülönbség Finnország javára.
Pontosan ez az, ami ezt a két helységet különlegessé tette a turisták körében. Itt ugyanis sok mindent kétszer lehet csinálni. Két alkalommal lehet köszönteni a boldog új évet. Először Finnországban. Éjfélt üt az óra, pukkanhatnak a pezsgők, éljen a következő év!
Egy utcával odébb, a svédeknél viszont ekkor még csak 23 óra múlt pár perccel.
Kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után csak át kell sétálni a szomszéd térre, és jöhet az újabb tűzijáték. Nem is gondolnák, hogy az év utolsó napján hányan élnek ezzel a különleges lehetőséggel. Több ezren.
Haparanda 1821-ben épült. Akkor, amikor Tornio orosz fennhatóság alá került. Itt van a világ egyik legérdekesebb golfpályája, ahol soha nem lehet tudni, hogy éppen melyik országban landol egy-egy ütés után a labda.
A két városnak közös turistahivatala van.
Akár Haparandában, akár Tornióban járunk, a svéd korona és a finneknél használatos euró mindkét oldalon hivatalos és elfogadott fizetőeszköznek számít. Közös dolog még az itt élők vidámsága és hot dog imádata.
A szerelmespárok pedig gyakran úgy beszélnek meg randevút, hogy a fiú Svédországban várja kedvesét, a lány pedig Finnországból érkezik. Ilyenkor csak arra kell nagyon figyelniük, hogy valamelyikük el ne késsen.
Ez a két település valamikor Magyarország része volt.
Nagyszelmenc 1920-ig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor a trianoni szerződés értelmében Csehszlovákia része lett. 1938-ban az első bécsi döntés újra Magyarországhoz csatolta. Ez az állapot 1944-ig maradt fent.
1946-ban a községet kettévágta az újonnan meghúzott csehszlovák–szovjet határ.
Nagyszelmencet Csehszlovákiához, Kisszelmencet pedig a Szovjetunióhoz csatolták.
A szovjetek az új határon egyetlen nap leforgása alatt hat méter magas deszkapalánkot építettek. A deszkából épített fal azt is megakadályozta, hogy az egymástól elszakított testvérek, rokonok, ismerősök láthassák egymást. Hiába lakott egymástól 100 méterre egy család két tagja, elválasztotta őket a később már drótkerítéssel megerősített határ.
A két, mesterségesen szétszakított faluban 2005. december 23-án hatalmas ünnepséget csapva nyitották meg az új határátkelőt.
Ez a mozzanat vetett véget a hatvanéves szétszakítottságnak.
Az átkelőt gyalogosok és kerékpárosok vehetik igénybe. Szlovákia európai uniós csatlakozása miatt az ukrán oldalról továbbra is vízumot kell váltani a belépéshez. Azaz a forgalom szinte egyirányú – Szlovákiából Ukrajnába.
Két ország szigete a dátumválasztó vonal között
A Diomede-szigetek elhelyezkedése egészen különleges. Amint az a térképen is látható, a Kis-Diomede-sziget Alaszkához, míg a Nagy-Diomede-sziget Oroszországhoz tartozik. A két sziget között mindössze 4 kilométer a távolság. A nemzetközi dátumválasztó vonal is éppen a két földdarab között húzódik. Jelenleg a Kis-Diomede-sziget nyugati részén van az egyetlen lakott település, Diomede falu, míg a nagyobbik szigeten csak egy orosz meteorológiai állomás található. A hidegháború kirobbanása előtt a nagyobbik szigeten is éltek. Később a szovjet hatóságok a nagyobbik szigeten élőket erőszakkal elköltöztették.