A tiszai Riviéra ősszel is lenyűgöző

csongrád
37 műemlékvédelem alatt álló parasztház van a Belsővárosban
Vágólapra másolva!
Csongrád nyáron vonzza a legtöbb turistát, hisz itt van az ország egyik legszebb folyóparti strandja. És hogy miért érdemes ősszel is errefelé venni az irányt? Legalább négy okot tudunk mondani.
Vágólapra másolva!

Október utolsó napján még elcsíptük az idei ősz szebbik arcát. Kék ég, aranyló napsütés és az őszi színek kavalkádja fogadott bennünket Csongrádon. Az első benyomásom amúgy is az volt, hogy ez a város telis-tele van parkokkal és fákkal. Gyönyörű platánsorok, fűzfák, gesztenyék közt haladtunk első megállónk, a Tisza mellett elterülő Belsőváros felé.

„Jöjjenek be, nézzenek körül, ha van kedvük” – mondta a pék, és betessékelt bennünket a kis üzletbe. Eredetileg csak útbaigazítást kértünk, de Lakatos János és felesége, Márta kedves invitálásának nem tudtunk ellenállni. Odabenn nagy becsben tartott

régi gépekkel, kemencében készülnek a kovászos kenyerek,

amelyekben semmiféle adalékanyag és tartósítószer nincsen. Búcsúzóul egy egész kenyeret kaptunk kóstolóba, úgyhogy tesztelhettük a minőséget. Azt hiszem, ennél jobban nem is indulhatott volna csongrádi kirándulásunk.

Napfényes ősz a csongrádi Tisza-parton Forrás: Tóth Judit

Élő skanzen a Tisza partján

A Tisza mindig is fontos szerepet játszott az itt élő emberek életében. A város helyén egykor egy földvár állt, amelyet a honfoglalás után Árpád Ondnak és törzsének adott. A megrongálódott földvárat Ond fia, Ete újra felépítette az itt élő szlávokkal, akik Csernigrádnak, vagyis fekete várnak nevezték az erődítményt. Valószínűleg innen ered a város neve.

Csongrád ősi magja, a Belsőváros olyan, mint egy élő skanzen. A neve egyébként csalóka, mert nem a központban van, hanem a város szélén.

37 műemléki védelem alatt álló parasztházat találunk itt.

Van, amelyikben ma is laknak, van, amelyik vendégházként funkcionál, némelyik pedig kézművesházként tartja életben a hagyományos mesterségeket.

Csongrád ősi magja, a Belsőváros olyan, mint egy élő skanzen Forrás: Tóth Judit

A 18–19. századból származó házakat, amelyeknek deszkaoromzatához egykor Kárpátokból leúsztatott fenyőfákat használtak, szépen felújították. Az épületekben eredetileg halászok, hajósok laktak (innen a halászházak elnevezés), a 19. század közepétől pedig kubikosok is éltek itt.

A Belsővárosi Tájházban láthatjuk, hogy is nézett ki hajdan egy ház berendezése.

Jutka néni, akinél a tájház kulcsa van, a klasszikus vidéki modell szerint a szomszéd házban lakik, és onnan jár át, ha vendégek jönnek. Bár épp szabadnapos lett volna, a kedvünkért mégis átjött, és jó kedéllyel mesélt a házról, amelynek tisztaszobájában úgy éreztem, mintha újra nagyszüleim házában járnék.

37 műemlékvédelem alatt álló parasztház van a Belsővárosban Forrás: Szelényi Balázs

Miközben a búbos kemencét csodáltam, belebotlottam valamibe. Mint kiderült, egy csizmahúzó kutya volt az, egyszerű, fából készült szerkezet, amelybe beledugja az ember a csizmáját, és máris könnyen le tudja húzni, anélkül, hogy le kellene hajolnia. Régen állítólag minden háznál volt ilyen. Kár, hogy nem hallottam róla korábban, kilenc hónapos kismamaként nagy hasznát vettem volna.

A Belsőváros valójában a város szélén van Forrás: Tóth Judit

Riviéra a Tiszánál

Csongrád gyönyörű környezetben fekszik. Itt a Tisza, a holtágak, a hullámtéri erdők, a Nagyrét, ráadásul

a város közelében torkollik a Hármas-Körös a Tiszába.

Ez utóbbi hely engem különösen érdekelt, mivel a Hármas-Körös mellett nőttem fel. Kicsi gyerekként nyáron rendszeresen lenn voltunk a Körösnél, ott tanultam meg úszni, és ma is, ha hazautazom, mindig kimegyek a folyóhoz. A Körös-toroknál azonban eddig még sosem jártam, magam sem értem, miért nem.

A Körös-torok, ahol a Tisza és a a Hármas-Körös találkozik Forrás: Tóth Judit

A tengerpartra emlékeztető fövenyen meleg időben sokan strandolnak, most azonban csak néhányan sétálgattak a parton, és csupán egy iszapba ragadt labda emlékeztetett a nyárra. A kis faházikók, büfék, éttermek már lezárva várták a telet. Nem bántam, így legalább zavartalanul nézelődhettem.

A Körös egyébként ma már egy mesterséges torkolattal érkezik a Tiszához,

amelyet 1855 és 1864 között alakítottak ki egy 600 méteres csatorna létrehozásával. Minderre azért volt szükség, mert a két folyó gyakran veszélyes árvizekkel fenyegette a várost. A széles, homokos föveny és az ország egyik legszebb folyóparti strandja pedig azért alakulhatott ki, mert a Körös beáramló vize lelassítja a Tiszát, amely ezért lerakja hordalékát.

Nyáron strandolók tömegei, most csak néhány sétálgató ember Forrás: Tóth Judit

A Fahíd, ami fémből van

1896 óta van híd a Tiszán Csongrádnál. Eredetileg fából készült, ma már fémelemekből álló pontonhídon lehet átkelni a túlpartra. A Fahíd elnevezést azonban annyira megszokták a helyiek, hogy azóta is ragaszkodnak hozzá. Télire a hidat szétszerelik, ilyenkor komp közlekedik a két part között. A Tiszán egyébként

csak Tiszadob és Tiszalúc között van hasonló pontonhíd.

Nagyon szeretem az ilyen rendhagyó átkeléseket, olyan, mintha kicsit visszaugranánk az időben. A kompozás vagy a kis pontonhídon való átdöcögés közben arra is módunk van, hogy más szemszögből nézzük meg a folyót. A híd kicsit ingott alattunk, ahogy rágurultunk, kicsit izgultam, nehogy épp most szakadjon le, de persze sikerült átkelnünk rajta.

Ez a híd már ritkaságnak számít Forrás: Tóth Judit

A 19. század végén a Tisza bal partján termelő gazdáknak komoly gondot okozott a terményeik városba juttatása. Mivel hiába kérték a város vezetését, hogy építtessenek hidat,

összefogtak, és vettek egyet ők maguk.

Esztergomból hozták, ahol akkor már feleslegessé vált a szerkezet. A hídtestet 12 fahajó tartotta, amelyeket horgonnyal rögzítettek az aljzathoz. Az átkelő hajók számára szükség esetén hajókaput nyitottak.

A fahidat 1919-ben román katonák szétlőtték, majd 1920-ban újjáépült. A második világháborúban aztán újra felrobbantották, ezúttal a németek, és csak 1949-ben építettek helyette másikat. Ehhez a budapesti Margit pontonhíd elemeit is felhasználták. A híd mai formáját 1957-ben nyerte el. Ekkor már – ahogy ma is – a híd tartóelemei között nem voltak hajók, azok szerepét a pontonok vették át.

Az év nagy részében pontonhídon lehet átkelni, kivéve télen, vagy ha árad a Tisza Forrás: Tóth Judit

Monostor az ártérben

Rövidke kirándulásunkon még mindenképpen szerettük volna útba ejteni az Ellés-monostort. Az egykori bencés templom és monostor a Tisza bal partján áll egy természetes magaslaton. Ma már csak a rekonstruált alapfalakat láthatjuk, de így is különleges a hely atmoszférája. Az alföldi hullámtéri erdőkben ritkán bukkanni hasonlóra.

Bár a monostorból nem sok maradt, a hely szelleme megérinti az embert Forrás: Tóth Judit

A monostor a nevét építtetőjéről, a Bár-Kalán nemzetség tagjáról, Elleusról kapta.

Az Árpád-kori templomot a 11. században alapították.

12 méter széles és 23 méter hosszú volt. A régészeti munkák során az épületeken kívül 300 sírt is feltártak. A török uralom alatt a monostor elveszítette jelentőségét, az épület tégláit és köveit a környékbeliek széthordták.

A 2006-os árvíz emlékére Forrás: Tóth Judit

Az Ellés-monostort a Tisza–Körös-zugi túraútvonal is érinti, amely a Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Területet járja be. Az útvonal hat állomása a Tisza és a Körös holtágainak élővilágát mutatja be, és az egyik helyen egy 12 méter magas kilátóról is szétnézhetünk. Ez a vidék az év minden szakában megér egy kirándulást.