Vajon milyen lehetett régen a Vízivárosban élni? Akkor, amikor még nem voltak hidak, és télen a Duna jegén lehetett Pestről Budára átkelni? Amikor még gyorskocsik vitték a postát Budáról Bécsbe, és a város leghíresebb báljait egy vízivárosi fogadóban tartották? Egy időutazással felérő városi sétán jártunk utána.

"Most képzeljük el, hogy nagy pelyhekben hull a hó" – mondta túravezetőnk, Bálint Angelika. Felvettem a napszemüvegemet, mert alig láttam a szikrázó napsütésben, és próbáltam elképzelni a behavazott Batthyány teret. Advent harmadik vasárnapján a vízivárosi utcákat jártuk be az Imagine Budapest sétáján. Közben forralt bort ittunk, és a kora őszinek tűnő vasárnapon a közelgő ünnepekre hangolódtunk.

Amikor még befagyott a Duna

A Várhegy, a Margit körút és a Duna között elterülő Víziváros már a rómaiak idején is lakott hely volt, fontos út haladt itt Aquincum felé. Adventi sétánkat a Dunánál kezdtük, amelyről ma már nagyon nehéz elhinni, hogy be is tud fagyni. Pedig a múltban jó néhányszor megtörtént.

Kemény tél 1942-benForrás: Fortepan/Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi / Carl Lutz felvétele

A legismertebb történet ezzel kapcsolatban Hunyadi Mátyáshoz kötődik, akit a legenda szerint Pest és Buda lakossága közfelkiáltással választott királlyá a befagyott folyón. A történészek szerint nem egészen így történt. A magyar főurak emelték trónra a Prágában raboskodó ifjú Hunyadit, a Duna jegén pedig Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály afféle erődemonstrációként vonultatta fel seregét. Akárhogy is történt, úgy tűnik, akkoriban a Duna jege nagy tömegeket is elbírt.

A reformkorban, amikor még nem voltak állandó hidak a folyón, télen a pontonhidakat elbontották. Ilyenkor kalandos körülmények között, ladikkal lehetett átkelni a zajló jégtáblák között, vagy ha megfelelő volt a jég, Pest és Buda között kijelölt útvonalakon lehetett közlekedni, amelyeket szalmával szórtak le, és előfordult, hogy esténként ki is világítottak.

Téli látványosság a Ferenc József rakparton (mai Belgrád rakparton) 1914-benForrás: Fortepan/Schmidt Albin

A Duna jegét régen hasznosították is. A kihasított jégtömböket jégvermekben tárolták, és ha elérkezett a nyár, a jegesemberek innen szállították a jeget a vásárlóknak. Ennek emlékét őrzi ma is a vízivárosi Jégverem utca.

Miközben mellettünk a külföldi turisták szelfiket lőttek a napfényben fürdő Parlamenttel, mi régi fotókat nézegettünk a Batthyány tér és az Országház között álló Kossuth hídról. A II. világháború után egyetlen híd sem maradt a fővárosban. A pontonhidakat a jégzajlás idején el kellett bontani, így mindenképpen szükségessé vált egy ideiglenes híd építése, míg a lerombolt hidakat újjá nem építik.

Víziváros a Kossuth híddalForrás: Fortepan/Baráth Endre

A Kossuth és a Batthyány tér között húzódó, 355 méteres Kossuth hidat 1945 májusában kezdték el építeni, és 1946. január 18-án adták át. Fő tartóelemeit részben a lebombázott bérházak vasgerendái alkották. A hidak újjáépítésével a Kossuth híd jelentősége egyre csökkent, végül 1960-ban megkezdték a szétszerelését. Vasszerkezetét később a Szegedi Szabadtéri Játékok tribünjeihez használták fel.

Az utolsó években már csak gyalogoshíd voltForrás: Fortepan/UVATERV

Aranypalást fogadalomból

A Dunától a Fő utcán álló Szent Ferenc sebei templomhoz indultunk, ahol még tartott az istentisztelet. Míg kint várakoztunk, a bejárat feletti ferences jelképet nézegettem, amely Szent Ferenc és Krisztus összefonódó kezét ábrázolja.

És ha már épp egy ferences templomban voltunk advent idején, természetesen szóba került az első betlehem is, amelyet Assisi Szent Ferenc állított 1223-ban az umbriai Greccióban. Szent Ferenc szerette volna átélni az isteni gyermek születését, ezért egy környékbeli barlangban jászolt állított a barátjával. Szalmát szórtak a földre, ökröt, szamarat hoztak, és a falubeliekkel megelevenítették a betlehemi éjszakát.

Szent Ferenc sebei templom, háttérben a Szent Anna-templomForrás: Tóth Judit

A barokk templomban túravezetőnk felhívta a figyelmünket egy kis Mária-szoborra. A mariazelli kegyszobor másolata eredetileg a Batthyány téri kis kápolnában állt. 1717-ben aztán egy katonatiszt, miután felgyógyult egy mérgezett nyíl okozta sebesülésből, fogadalmi ajándékként aranypalástot készíttetett a szobornak. A ferences szerzetesek ezek után úgy érezték, a szobor már nincs biztonságban a nyitott kápolnában, így került be a templomba.

A mariazelli kegyszobor másolataForrás: Tóth Judit

A gyorskocsik elég lassan haladtak

Advent harmadik vasárnapján a Batthyány téren szokás szerint nagy volt a forgalom. Buszok indultak és érkeztek, gyalogosok siettek dolgukra, a tér közepén pedig fenyőfaárusok kötötték gúzsba a leendő karácsonyfákat. A tér már a régi időkben is fontos közlekedési csomópont volt, a középkortól kezdve tartottak itt vásárokat.

Ma is akad elég sok fővárosi közterület, amelynek meglehetősen furcsa neve van, de azért meglepődtem, amikor kiderült, hogy a Batthyány teret egykor Bomba térnek hívták. Persze mindenre van magyarázat. A 19. században egy katonai őrház állt itt, amelyben halomban álltak az ágyúgolyók. Valószínűleg ez ihlette meg a névadókat.

A Bomba tér az Erzsébet-apácák kolostorával 1900-banForrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.045

Ma a metró és a BKV-buszok, régen a gyorskocsik indultak a Batthyány térről, erre utal a Gyorskocsi utca neve is. Gyorskocsinak vagy delizsánsznak a postakocsit hívták, amelyet Mária Terézia honosított meg nálunk 1752-ben.

A 19. század végéig naponta közlekedtek innen gyorskocsik az ország több pontjára, sőt még Bécsbe is. Ez utóbbi távolságot a lovas kocsik 27-28 óra alatt tették meg. A postakocsik a küldeményeken kívül utasokat is szállítottak, méghozzá nemcsak a kocsi belsejében, de a tetején és a hátsó lépcsőjén is, attól függően, ki melyik osztályra váltott jegyet.

Itt már Batthyány tér, 2016-banForrás: Tóth Judit

Mária Terézia titkos találkái

A Batthyány téren számos szép, régi épület van, de a mindennapos rohanásban ezeket már alig vesszük észre. Itt van például a ferencesek, majd az Erzsébet-apácák egykori kolostorépülete vagy Hikisch Kristóf építőmester copf stílusú háza, amelynek domborművei a négy évszakot jelenítik meg. Néhány régi épület bejáratához csak lépcsőn lehet lejutni. Ennek oka, hogy 1872-ben árvízvédelmi okokból megemelték a tér szintjét.

Fehér Kereszt Fogadó, ahol II. József is megszálltForrás: Tóth Judit

A tér talán legérdekesebb és legszebb épületének, az egykori Fehér Kereszt fogadónak az udvarára be is tudtunk menni. A fogadó meglehetősen szerencsés helyen állt, a gyorskocsiállomás szomszédságában, így igen nagy forgalmat bonyolított. Még II. József is megszállt itt. Az épület híres volt a báljairól és az itt zajló mozgalmas társasági életről. A korabeli pletykák szerint Mária Terézia is szervezett itt titkos találkákat, Casanova pedig itt csábította el egy budai molnár feleségét.

A Szent Anna-templom előtt szóba kerültek a Vízivároshoz köthető karácsonyi hagyományok, például a krumplibúcsú. Az 1838-as árvíz idején a budai és pesti lakosok felmenekültek a budai hegyekbe, és az ott élő sváb gazdák házaiban várták ki, amíg az ár levonul. A házigazdák nyilván maguk sem dúskáltak a javakban, így vendégeiknek főleg sült krumplit tudtak enni adni. Ennek emlékére kezdtek 1839-től krumplibúcsúkat tartani minden karácsony másnapján.

A Szent Anna-templom tornyaiForrás: Tóth Judit

A túra után még nem tudtam elszakadni a Vízivárostól. Lófráltam a Duna-parton és a Fő utcán, elsétáltam a Király fürdőig, és ismét rácsodálkoztam, milyen szép. Aztán felszálltam egy villamosra, és lassan visszarázódtam a jelenbe. De szívem szerint még maradtam volna egy kicsit a múltban. Mondjuk az 1830-as évek egyik fagyos telén, amikor átsétálhattam volna Budáról Pestre a Duna jegén.