Római utakon túráztunk a Pilisben

Helyenként az út szerkezete teljesen kivehető

Dobogókő és környéke a Visegrádi-hegység, illetve az azzal közvetlenül határos Pilis egyik legismertebb kirándulóhelye. Sokan térkép nélkül is kiválóan tájékozódnak a magyarországi természetjárás bölcsőjében. Ezzel én is így vagyok, pár éve mégis térképböngészésbe kezdtem. Ennek köszönhető, hogy a százszor bejárt vidékeken is új felfedezéseket tettem, sőt az egész környéket új színben kezdtem látni.

Ha ránézünk a Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképére, a rengeteg izgalmas földrajzi név közül is kitűnik a Pilisszentlélek és Pilisszentkereszt közötti, zöld jelzésű turistaút, amely mellé a Római út nevet biggyesztették a kartográfusok. A hazai természetjárás egyik atyja, dr. Thirring Gusztáv földrajztudós már az 1920-as években így nevezte az utat turistakalauzában.

Kilátás a Dobogókőről Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Talpunk alatt a történelem

Számtalanszor jártam erre, de mit sem sejtettem a talpam alatt koptatott kövek eredetéről. Figyelmemet egy régészeti blogban olvasott, kiváló fotókkal és térképpel illusztrált cikk keltette fel, amely a feltételezett római utakat kutatta a Pilisben.

Igen, utakat, merthogy több is van belőlük. Igaz, arról már megoszlanak a vélemények, hogy valóban a rómaiak építették-e mindegyiket, de az tény, hogy a

környéken számos római kori emléket találhatunk.

Ehhez nem kell régésznek lennünk, csak nyitott szemmel kell járnunk a terepen.

Forrás: Turista Magazin/Szabó Máté

Profi útépítés az ókorban

A rómaiak útépítéseit pontos mérnöki munka és alapos kivitelezés jellemezte. Alkotásaik nagyrészt ennek is köszönhetik évezredes fennmaradásukat. Viszont a régészeti feltárások tanúsága szerint az utak szerkezete és minősége sok helyen eltérő volt, ezt ugyanis az út funkciója, az adott helyszínen található építőanyag és természetesen a ráfordítható költség is befolyásolta. Az időtállóságot csapadékelvezetéssel és többrétegű alapozással igyekeztek biztosítani, de az ilyen precíz kivitelezés inkább csak a fontosabb utaknál figyelhető meg.

A Pilis és a Visegrádi-hegység mintegy 500 négyzetkilométer nagyságú, erdős területe a római korban Pannonia provincia és egyben a Római Birodalom határát is jelentette. Ennek a korszaknak számos emlékét őrzi a Dunakanyar, például a római táborok és őrtornyok maradványait, amelyek az Aquincumot és a mai Esztergom helyén álló Solva települést összekötő limes mentén álltak.

Nagy valószínűséggel

a hegység belsejében futó Római út ennek a főútvonalnak a lerövidítésére szolgált,

az út egyesek szerint az egykori Solvát (Esztergomot), mások szerint Castra ad Herculemet (Pilismarótot) kötötte össze Aquincummal. Ezt az utat és leágazásait – Dobogókő érintésével Pilisszentkereszt és Pilisszántó között – jelzett turistautakon járhatjuk be egy könnyű, tíz kilométeres túra során.

Helyenként teljesen kivehető az út szerkezete Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

De hogy jön ide Dobogókő? Zambra Alajos az 1942-es archeológiai közlönyben számolt be arról, hogy

1940-ben római őrtorony maradványait és ahhoz vezető utak rendszerét fedezte fel Dobogókőn.

Az őrtorony alapjául szolgáló köveket sajnos nem sokkal ezután egy építkezés miatt elhordták, így már nyomokban sem lelhető fel, de a hegytetőre vezető út egyes szakaszai még ma is felismerhetők.

Kváderkövek és keréknyomok

Ha Pilisszentkeresztről indítjuk a túránkat, a kék kereszt jelzést kell követnünk a Kanyargós-patak mentén Dobogókő irányába. Már akkor felfigyelhetünk az erdőbe vezető köves útra, amikor a Kakas-hegynél lekanyarodunk az országútról, és felfelé vesszük az irányt. Mielőtt elérnénk az aszfaltozott erdészeti utat, egy nagyjából 300 méteres szakaszon kivehetővé válnak az ősi út különböző méretű kváderkövei, illetve a néhol méteres szegélykövek.

Több helyen is megfigyelhetjük az út kváderköveit Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

A 2,5 méter széles utat feljebb részben a kék kereszt jelzést, részben a patak túloldalán futó jelzés nélküli utat követve is megtaláljuk, még mielőtt a kék sáv jelzést elérjük. Onnan viszont már nem tudjuk követni a nyomokat, csak feltételezhetjük, hogy az egykori út továbbra is a Kanyargós-patak mentén ért fel az innen már csak kőhajításnyira lévő mai Dobogókőre, illetve az egykori őrtoronyhoz.

A feltételezett őrtorony funkciójáról megoszlanak a vélemények.

Mert bár innen pompásan belátni a környék hegyeit, Pannonia provincia határait már kevésbé. Ezért elképzelhető, hogy az őrtoronynak, akárcsak a Római útnak, a Dunakanyar „levágása” volt a célja, hogy az itt leadott és fogadott fény- vagy füstjelekkel gyorsabb legyen az üzenettovábbítás.

Forrás: Turista Magazin/Szabó Máté

Dobogókőről a zöld kereszt jelzést követhetjük a Két-bükkfa-nyeregig, de ezen a szakaszon csak a nyereg közelében találunk ősi útra utaló nyomokat. Ezek viszont annál jelentősebbek, mert kiválóan megfigyelhetők az egykor erre gördülő szekerek nyomai. A kerekek mintegy 10 cm szélességben és 15 cm mélyen koptatták ki a vulkanikus kőzetet, a nyomtáv pedig 120 centiméteres.

A szekerek kerekei 10 cm-es szélességben és 15 cm mélyen koptatták ki a vulkanikus kőzetet Forrás: Turista Magazin/Szabó Máté

Az eddig látottakon felbuzdulva még nagyobb várakozással fordultam rá a zöld útra a Két-bükkfa-nyeregnél, amely már a turistatérképen is Római útként szerepelt. A legjobb állapotban a nyereg alatti, kábé 300 méteres szakasz maradt fenn, ahol újból kváderköveket fedezhetünk fel 2,5 méter szélességben. Ha az utat délkeleti irányban folytatjuk, többnyire felújított szakaszokkal találkozhatunk, amelyek a Mária-padtól már a Pilisre jellemző mészkővel, nem a Visegrádi-hegység vulkanikus kőzetanyagával vannak feltöltve.

Nagy valószínűséggel ezt az utat a középkorban is használták,

hiszen ez volt a legrövidebb út Szentlélek és Szentkereszt között, ezért elképzelhető, hogy a folyamatos karbantartás már akkoriban megváltoztatta az eredeti út szerkezetét. Napjainkban a Pilis-oldal alatti útszakasz (a ráhordott zúzott kő miatt) inkább erdészeti, mintsem római útra emlékeztet.

A Visegrádi-hegység vulkanikus kőzete és a Pilis mészköve keveredik a Pilisszántóra vezető szakaszon Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Majdnem kétezer éves mérföldkő

A Római út a Pilis-oldal alatt feltehetően a sárga kereszt jelzésű turistaút nyomvonalán vagy azzal párhuzamosan ért be a mai Pilisszántóra, ahol hajdanán késő római település is állt, amelynek nyomait 1929-ben kezdték először feltárni. Akkor egy kősír került felszínre, és a benne lévő csontok mellett

két bronz ruhakapocs, egy fibula és egy üvegtál is napvilágra került.

A Szőlő-hegyen és a faluban feltárt kőemlékek ma a szentendrei Ferenczy Múzeumban láthatók. Kettő a Botzenhardt-ház falába volt befalazva, kettő pedig még az 1970-es években a Kossuth Lajos utca egyik házának kertjében járdaként funkcionált. A község déli határában, a Kálvária-dűlő lejtőjén a régészek 400–600 méter hosszúságban és 50–80 méter szélességben római kori település nyomait tárták fel, az egykor itt elhaladó út forgalmát ellenőrző négyszögletes, 17,5 x 17,5 méteres római őrtorony alapjaival együtt.

Profi útépítés, ahogy a rómaiak csinálták Forrás: Turista Magazin/capitolivm.it

A kiásott sírkőtáblák feliratai szerint a lakosság a közeli Aquincumban állomásozó Legio II. Adiutrix kiszolgált veteránjaiból és családjukból állt. A számos építészeti emléken kívül egy kisméretű bronzszobor és egy ezüstpénzekkel teli, okkersárga korsó is előkerült.

A ritka, 98 darabból álló kincslelet Julia Domna császárné időszámításunk szerinti 200-as évekből származó, verdefényes érméivel indul, és Traianus Decius érméivel zárul. Ugyanebből az időszakból származik

Pilisszántó talán legismertebb római kori emléke, a mérföldkő.

Ez egyúttal a tíz kilométeres túra utolsó felfedezése is.

Római mérföldkő a páduai Szent Antal-templom tövében, Pilisszántón Forrás: Turista Magazin/Nógrádi Attlia

A mérföldkő 262 centiméter magas és 60 centiméter átmérőjű, faragott mészkőből készült oszlopát a település központjában, a Szent Antal-templom közvetlen közelében találjuk. A következő hiányos feliratot olvashatjuk rajta:

IMP(erator) CAES(ar)
M(arcus) AUREL(ius)
SEVERUS
ALEXAND[ER]
PIUS FELIX AUG(ustus)
PONTIFEX MA [X](imus)
TRIBUNICIAE POTESTATI [S VIIII]
CO(n)S(ul) [III P(ater) P(atriae) PROCO(n)S(u)L]
RESTIT [UIT]
AB A [Q(uinco) M(ilia) P(assuum)…]

Irodalmi fordításban ez így hangzik:

„A kegyes fényességes Marcus Aurelius Severus Alexander császár, a legfőbb hadúr és főpap, akit nyolc alkalommal ruháztak fel tribunusi ranggal, háromszoros consul, a haza atyja cím tulajdonosa állíttatta Aquincumtól... mérföldre.”

A mérföldkő felirata még kivehető Forrás: Turista Magazin/Nógrádi Attlia

A mérföldkő feliratát 1840 körül Rómer Flóris régész jegyezte le először. Az akkor még kevésbé kopott szöveg tanúsága szerint az oszlopot 230-ban állították, és 12 mérföldre volt Aquincumtól. Eredeti helye viszont feltehetőleg a falu kálváriadombján túli területen volt, amelyet a néphagyomány a „Pri kamenyi” (Kőnél) elnevezéssel ruházott fel. Más feltevés szerint az oszlop Pilisvörösvár környékén, az egykori Római út mentén állt.

Ezeken a kőoszlopokon általában a helyőrségektől vagy a nagyobb városoktól mért távolságot adták meg.

A mi esetünkben az Aquincumtól, Alsó-Pannónia fővárosától mért távolságot jelölték

római mérföldben. Egy római mérföld (mille passus) 1480 méter. A távolság megadása mellett mindig szerepelnek történelmi adatok is, mint az uralkodó neve és címei.

Forrás: Turista Magazin/Lánczi Péter

Az erózió mellett sajnos az erdészet munkagépei is károkat okoznak ezekben az ősi utakban, amelyekről talán még többet megtudhatnánk, ha átfogóbb kutatásokat és feltárásokat végeznének a szakemberek. Csak remélhetjük, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik, és nagyobb figyelmet kap a Római út, amelyet kár lenne veszni hagyni.

A Turista Magazin 2017. márciusi számában megjelent cikk szerkesztett változata.

Forrás: Turista Magazin