A Baltikum legbohémabb városában jártunk

A lenyugvó nap színeiben úszó Tallinn

Ahogy Rigából Tallinn felé haladtunk, a táj egyre zordabbá vált. Miután átléptük a lett–észt határt, alig láttunk lakott területet, végig sűrű fenyőerdő és az északi vidékekre jellemző tajga uralta a látképet. Nagy várakozással vetettem bele magam Tallinn zsongásába, amely baltikumi utazásunk végállomása volt.

Megérkezésünk után néhány órával a barátaim habozás nélkül kijelentették, hogy a három balti város közül Tallinn a legszebb. Én ezt ennyi idő után még nem mertem ilyen egyértelműen kijelenteni, de kétségtelen, hogy Tallinn hangulata engem is egyből levett a lábamról.

Itt még él a múlt

A 14. századi óváros tűnt a legeredetibbnek Vilnius és Riga után, pedig ez is több háborút és bombázást élt meg. Mindez talán annak is köszönhető, hogy az óvárosba nem engedték be a nemzetközi márkák üzleteit vagy a gyorsétteremláncokat. Ez mindenképpen dicséretes.

Tallinn óvárosában könnyű elmerengeni Forrás: Bóna Gergely

Tallinn abban a szerencsés helyzetben van, hogy a város egy része dombon fekszik, ahonnan pazar a rálátás a zsúfolt óvárosra. A tipikus városképet a Patkuli nevű helyről láthatjuk, ahová éjjel-nappal felmehetünk. Igaz, sötétedés után nem olyan látványos a dolog, az égbe szökő tornyok ugyanis nincsenek kivilágítva.

Az északi fényt viszont, amely olykor Tallinn felett is megjelenik, nem lehet utolsó innen pásztázni.

Tallinn várfalai egészen ép állapotban maradtak fenn. Az ódon épületek között sétálva jutunk ki a főtérre, ahol a városháza áll. Az adventi időszakban itt Európa egyik legszebb és leghangulatosabb karácsonyi forgatagába is belecsöppenhetünk. A városháza aljában középkori étterem működik középkori fogásokkal és kiszolgálással.

A lenyugvó nap színeiben úszó Tallinn Forrás: Bóna Gergely

A III Drakon nevű helyen nincs mesterséges világítás, a sötét falak között

gyertyafénynél fogyaszthatjuk el a jávorszarvasból készült levest és kolbászt,

melyet jófajta helyi sörrel öblíthetünk le agyagkorsóból. A pultos hölgyek nyers stílusával pedig nehezen lehetett ellenkezni.

Ha ők úgy gondolták, hogy a messziről jött vándor nagy adagot érdemel, hiába kérsz csak egy kis kóstolót, akkor bizony nagy adagot fogsz kapni. Természetesen a nagy adag áráért. Mázli, hogy az előttünk szerencsétlenkedő német turista felmérte a terepet, így már tudtuk, hogy mit hogyan kell kérni.

A bájos főtér a városházával Forrás: Bóna Gergely

Lepukkant tengerpart

Tallinnban már erősen szembetűnő a turisták jelenléte, egyértelműen itt voltak a legtöbben a balti fővárosok közül. Az árak is itt a legmagasabbak, bár azt kell hogy mondjam, alapvetően az egész Baltikum meglepően drága. Tallinnban átlag 600 forint volt egy doboz sör, de az éttermekben is 10-15 eurónál (3100-4680 Ft) kezdődtek a főételek árai.

Ami felettébb csalódást keltett, hogy

a város tengerpartja teljesen kihasználatlan.

Vétek egy ilyen adottságot ennyire parlagon hagyni. Sehol egy tengerparti sétány vagy promenád parkokkal meg padokkal, csak szemét és betontörmelék mindenütt. Értem én, hogy északon vagyunk, és az időjárás nem mindig csábít a szabadba, de a jelen helyzet is mutatta, hogy Tallinnban sem mindig szakad az eső és tombol a fagy.

Tallinni hangulatkép Forrás: Bóna Gergely

Áprilisban is napos időt fogtunk ki, amely kiváló lett volna egy kis tengerparti andalgásra. A városnak is jót tenne, mert így nem sok turista merészkedik az óváros falain túlra. A kikötő mellett ormótlan épület áll üresen, kihasználatlanul, összegraffitizve. Nem éppen szívderítő látvány annak, aki a tenger felől érkezik meg Tallinnba.

Mellette áll az elhagyatott, üres Paterei börtön, ahol

annak idején a deportálásra váró zsidó lakosokat tartották fogva.

Ahogy benéztünk az ablakon, nagyjából minden úgy maradt, ahogyan hagyták, csak kár, hogy minden az enyészeté. Izgalmas múzeumot lehetne benne kialakítani úgy, hogy alig kellene nyúlni bármihez is. Legfeljebb kívülről kéne rendbe hozni.

A parlagon hagyott börtönnel érdemes lenne kezdeni valamit Forrás: Bóna Gergely

Remélem, a tallinni városvezetők mihamarabb észbe kapnak, és elkezdik rehabilitálni a területet, mert ez így nagyjából olyan, mintha a Margitszigeten elhagyatott gyárépületek állnának. Az egykori börtön melletti hangárban, valamint a kikötőben tengerészeti múzeum működik, ahol többek között egy Alaszkából idekerült jégtörő hajót is megtekinthetünk.

Vissza az észt múltba

A városi rehabilitációnak ékes példája a Kalamaja városrész melletti gyárterület, ahol trendi pubokat, éttermeket és szórakozóhelyeket kezdtek kialakítani. A kortárs művészeti installációkkal tarkított negyedben

konténerekből és vasúti kocsikból kialakított gyorsbüféket és kocsmákat is látni.

Az egyik gyárépületből egyedi és dizájnos éttermet alakítottak ki, az F-Hoone nevű helyen mi is ettünk egy jót, némileg olcsóbban, mint az óvárosban.

A Kalamaja városrész régi faházakból áll Forrás: Bóna Gergely

Tallinn egyik külvárosában van egy igazán különleges hely, az Eesti Vabaõhumuuseum, azaz az Észt Szabadtéri Múzeum, amely tulajdonképpen egy skanzen. Közvetlenül a tengerparton, fenyvesek árnyékában állnak a faházak, amelyek a 19. és 20. századi észt falusi életet mutatják be.

Egy ilyen helyen én is szívesen laktam volna Forrás: Bóna Gergely

A skanzen dolgozói a korra jellemző öltözetben, ropogó kandalló mellett szövögetnek vagy sütnek, aminek persze kereskedelmi célja van, hiszen az elkészített termékekből szuvenírt vásárolhatunk. De a hangulat abszolút korhű, az ember tényleg úgy érzi, hogy visszament száz évet a múltba.

Akár egy kosztümös film díszletei: múlt század eleji szoba egy észt házban Forrás: Bóna Gergely

A skanzen közepén étterem működik. Biztosak voltunk benne, hogy megfizethetetlenül drága, hiszen közel s távol ez volt az egyetlen vendéglátó egység. Meglepetésünkre a napi menü mindössze 5 euróba (1560 Ft) került, és ezért levest, főételt és süteményt is kaptunk. Azt gondoltuk, akkor biztos az adaggal vagy a minőséggel lesznek gondok, de nagyon kellemesen csalódtunk.

Az egész baltikumi utazás alatt sehol nem ettünk ilyen jót.

A fogások között szerepelt az inkább orosz konyhára jellemző szoljanka leves házi cipóval és fűszeres vajjal, sült csirke krumplival, salátával és kapros szósszal, valamint egy számomra ismeretlen túrós sütemény málnaszósszal. Nem találtunk szavakat. Aki meglátogatja a skanzent, mindenképp térjen be ide egy kiadós ebédre.

Az elmaradhatatlan kajafotó. Majdnem elfeledkeztem róla, az első falat már a számban volt. Forrás: Bóna Gergely

Baltikumi utazásunk ezzel véget ért, csakúgy, mint a baltikumi tavasz. A reptérre már szomorkás, esős időben mentünk ki. Próbáltam sorrendbe állítani, melyik város tetszett a legjobban, de aztán úgy döntöttem, felesleges. Vilniust a szerénysége, Rigát a nyüzsgése, Tallinnt a bohémsága miatt lehet szeretni, mindegyik más, mindegyik egyedi. A balti térség közel sem olyan homogén, mint ahogy gondoltam. Érdemes személyesen megtapasztalni a hangulatát.